Az evangélium olvasói úgy tartják számon a tékozló fiú történetét, mint a jézusi példabeszédek ragyogó gyöngyszemét. A történet megvilágítja az Isten és emberhez lehajló szeretetét, a bűnös ember és az irgalmas Isten boldogító találkozását. Személyiségünk gazdagságából következik, hogy sokat, nagyon sokat tékozolhatunk. Többek között Isten felé forduló hitünket és szeretetünket. Ennek megtörténte nyomán minden okunk meglenne a kétségbeesésre. A példabeszédben azonban Jézus arra tanít, hogy Isten irgalmas atyaként várja haza a bűn útjára tévedt gyermekeit. Jómaga vállalja bűnadósságaink kiegyenlítését és lehetőséget ad arra, hogy bánatunk által bűneink "szerencsés bűnökké" változzanak.