„Az örök Atyának

örök fényességét

húsba öltözve fogjuk látni most,

a Gyermekistent pólyába takarva.

Óh jőjjetek, imádjuk az Urat!”

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Egy középkori névtelen szerző Krisztus születésére írt éneke adja az idei karácsonyi üdvözlet keretét – Babits Mihály fordításában. A két szakasz nagyon szépen megvilágítja, mitől annyira mély értelmű és sajátos ez az ünnep nekünk, keresztényeknek. Hiszünk az Istenben, aki hatalmas és végtelen, megfoghatatlan és felfoghatatlan, akinek a teljes létező és megismerhető világ pusztán egy porszem, amelyet a legkisebb erőlködés nélkül, gondolatának és szavának erejével hozott létre. Ám hisszük azt is, hogy ez az Isten „húsba öltözött”. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ez az Isten nem csak hogy megszerette a teremtményét, az embert, de egyenesen maga is ember akart lenni. Ennek miértjére nincs kielégítő válasz. Aki nagyon szeretett már életében valakit, az sejtheti, milyen belső mozgás és elszánás rejtezik Isten emberré levése mögött – az emberi érzést az isteni végtelenség dimenzióira felnagyítva.

„Ki ne szeretné, aki szeret minket?” – Karácsony egy megdöbbentő szeretet-üzenet az ember felé. Az Isten ennyire szeret minket. Ennyire szeret engem. Van nagyobb annál, mint hogyha valaki így lép elém, így adja önmagát nekem? Maga Isten szól így Ozeás próféta könyvében: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. (…) Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.” (Oz 11,1.4)

Kívánom, hogy Karácsony ezzel a legtöbbel hozzon meg bennünket: érezzük meg és érezzük át, milyen hatalmas és minden emberi elképzelést felülmúló szeretet érkezik közénk, szólít meg minket – érkezik hozzám és szólít meg engem ezen az ünnepen!

„Ki értünk szegény lett

s széna között alszik,

melengesse a jámbor ölelés:

ki ne szeretné, aki szeret minket?

Óh jőjjetek, imádjuk az Urat!”

Ezekkel a gondolatokkal kívánok
Áldott, Békés Karácsonyt és
Nagyon Boldog, Sikeres Új Esztendőt!   

                                          
Licskó Szabolcs, plébános