Gyertek, nézzétek meg!

"Uram Jézus, Te a kereszten, kitárt karral szenvedtél értünk. Kitartottál a végsőkig, hogy beteljesítsd a mennyei Atya akaratát. Ez a kitartás és örökké élő áldozat a mi üdvösségünk záloga. Add, hogy a keresztedre, mint az örök remény jelére tekintsek, és soha ne csüggedjek el!

Krisztusban Kedves Testvéreim!

                 Ó, áldott éj! Húsvét vigíliáján elhangzik a húsvéti örömének ez a sóhaja, amely nagyon kifejezően írja le azt az örömöt, amelyet a feltámadás okoz. Az asszonyok a sírba tétel után szomorú szívvel hazamentek, és betartván a szombatot csak húsvétvasárnap hajnalán mentek ki újra a sírhoz. Mi volt a szívükben? Félelem? Szomorúság? Remény? Nem tudjuk. Talán érezték, hogy valami nagy dolog történik ezen az éjszakán. Megint egy csodálatos éjszaka! Krisztus születése is egy éjszaka történt, sötétben. Mégis világosság született akkor, amely ezen az éjszakán teljesedett ki. Az Egyház is a nagyszombati liturgiát a tűzszenteléssel kezdi. A tűzszentelés igen merész szimbólum, mert azt akarja ábrázolni, amit nem lehet - a feltámadás pillanatát. A feltámadásnak nincs tanúja, mégis a liturgia szemléletessé próbálja tenni ezt a pillanatot azzal, ahogy föllobban a láng a parázsból.
                 Ne féljetek! Talán mégis választ kapunk arra, mit érzett a két Mária, mikor a sírhoz ért. Maga az angyal kellett, hogy megnyugtassa őket. A nagypéntek, a keresztre feszítés borzalma elevenen előttük élt. A holttestet is csak sietve helyezhették el a szombat miatt. Amikor odaértek a sírhoz, látták, hogy valaki elhengerítette a követ. Remegő őröket találtak ott, akik két-három nappal ezelőtt még gúnyolódva, hőzöngve követelték Krisztus keresztrefeszítését. Emberileg érthetetlen és félelmetes jelenet. „Ne féljetek!” Ugyanezeket a szavakat mondta Jézus is, amikor először találkozott az asszonyokkal, akik még nem értették meg a történteket. Szent II. János Pál pápa is ugyanezeket a szavakat mondta pápai beiktatási szentmiséjén. Miért? Mert erre volt szüksége a világnak. Most is és akkor is. A félelem mindhárom isteni erény ellen próbál hatni. Kétségeket támaszt a hitben, roncsolja a reményt és megköti a szeretet cselekvőképességét. „A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. ”Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.” (1Jn 4,18). A mai éjszakán ettől a félelemtől is megváltott mindenkit Jézus.
                Nincs itt. Feltámadt! Mint ahogy Karácsonykor egy angyal adja tudtára a pásztoroknak a jó hírt, most ismét az angyal mondja el a megváltás örömhírét. Isten nem hagy kétséget bennünk. Emberi tanúja ugyan nem volt a feltámadásnak, mégis van bizonyosságunk róla. A feltámadt Krisztus az apostoloknak többször is megjelent. Számunkra pedig az evangéliumokon kívül itt maradt a Torinói Lepel, amely Krisztus feltámadását rögzítette. Krisztus feltámadt! Nemcsak az üres sírt kell megmutatni, hanem a feltámadt Jézust is, amely legyőzte a bűnt és a halált.
Fohászkodjunk együtt:
„Uram, Jézus, vágyom rá, hogy én is találkozzam Veled. Vedd el félelmeimet, amelyek meggátolnak abban, hogy teljesítsem apostoli küldetésem! Add, hogy a húsvét öröme beragyogja az életemet!”

Ezzel a gondolattal kívánok kegyelmekben gazdag és boldog, allelujás Húsvétot!

Montreál, 2016. Húsvétján