Hámori István

Anyák napján-anyám emlékére .

Mikor a sírodra virágot viszek anyák napján,
csak némán állok ott, régen nem sírok már,
mint amikor elmentél és engem itt hagytál,
csak egy bánat gyötör, csak egy az, mi bánt,
hiába már ez a csokor virág, mit itt hagyok,
nem mondhatom, mit rég kihagytam akkor,
köszönöm, hogy gondoztál oly szeretettel,
számon nem hangzott el, anyám,szeretlek.
Mint egy kőfal, melyet nem lehetett áttörni,
úgy állt közénk ott az értelmetlenül átszőni
akaró féltékeny apasági szigornak démona,
nem engedtek hozzád közelíteni sem soha.
Már rég elmúlt bennem a keserűség múltja,
már más az utam, megnyílt a szeretet útja,
de ezt a követ, a sírkövet át nem törhetem,
s nem mondhatom már el, anyám, szeretlek.