Keresztelő János születésének ünnepét a keresztény egyházak egységesen számon tartják. Személye fontos helyet foglal el az üdvösségtörténetben. Ő az utolsó próféta.
Szolgálatának lényege a megtérésre hívás. Igehirdetésében hangsúlyozza: Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa. E prófétai követelménynek pedig sürgető erőt ad az eljövendő és várva várt Messiás közeli meghirdetése.

Az evangéliumok tanúságtétele egységes képet tár elénk Keresztelővel kapcsolatban. János a pusztában élt és a Jordán vizében keresztelt. Hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, amely keresztyén keresztségnek is előképe. Jézus, amikor a missziói parancsban felszólítja apostolait, hogy „menjenek el, tegyenek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében", nem kér egyebet, minthogy amit János elkezdett, az ő tanítványai folytassák. Mi a különbség akkor János keresztsége és a jézusi rendelése alapján kiszolgáltatott, s a keresztény egyházakban mind a mai napig szentségként számon tartott keresztség között? A Lélek ajándéka.

János ugyanis világosan tudta, hogy ő nem Messiás, nem is akarta, hogy bárki így vélekedjék róla. Nem véletlenül hangsúlyozta, hogy aki utána jön, erősebb nála, s ő még saruja szíját megoldani sem méltó. Jézus lesz az, aki a Szentlélekkel és tűzzel keresztel. Egységesen írnak arról az evangéliumok, hogy János megkeresztelte Jézust, noha Jézusnak nem volt szüksége sem bűnbánatra, sem bűnbocsánatra, hiszen bűntelen volt. Az ő megkeresztelkedése nem számára, hanem számunkra fontos, hiszen ezzel már nyilvános fellépése és köztünk végzett szolgálata legelején világossá tette, hogy értünk, bűnösökért jött. Nem megítélni a világot, hanem megmenteni. Ő szolidaritást vállal a bűnösökkel. Ezt fejezi ki keresztsége.

Ez az esemény pedig, amelyet mind a négy evangélista egységesen leír (ezt azért érdemes többször hangsúlyozni, mert kevés ilyen történet van) azon ritka esetek közétartozik, amikor egészen egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül a Szentháromság egy igaz Isten fényessége tündököl. Ez a kereszténység egyik legfontosabb dogmája, hogy a Szentháromság Istenben hiszünk, s ezért fontos ez a szakasz is, hiszen amikor Jézus megkeresztelkedett a Lélek galamb formájában a vállára szállt, s egy hang hallatszott a mennyből (Isten hangja): Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Jézus megkeresztelkedése bizonyságtétel a Szentháromságról is!

Mind a négy evangélista úgy emlékezik meg Jánosról, mint Jézus útkészítőjéről, s első bizonyságtevőjéről. Ő a szeretett Fiúnak apostola és prófétája! Helye egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen az evangéliumokban. Ünnepe pedig emlékeztet minket is mind a prófétai (tükröt tartani az emberek elé a bűnbánatra), mind pedig az apostoli (Jézus tanújának lenni a világban, s a másik ember javát szolgálni) hivatásra.

Szép skandináv szokás, hogy június 24-én, késő délután a gyülekezet tagjai kerti partin együtt étkeznek, beszélgetnek, majd éjfélkor az erdőben vagy tengerparton máglyát gyújtanak, körbe állják, egyházi énekeket énekelnek és imádkoznak.

Ez a nap tradicionálisan a „János-lovagok" ünnepe is, ezért a mai utódok, a Máltai és a Johannita Lovagrend tagjai istentiszteletekkel és lovagi napokkal ünnepelnek szerte a világban.