Az Egyesült Államok kiemelkedő hőse, személyéről mégis kevés ismerettel rendelkezik a magyar ember. Noha a hazai médiaszemélyiségek jó része szinte teljesen az amerikaiak bűvkörében él, Louis Zamperini üzenetét nem vagy csak torzítva közvetítették felénk.

Az 1917-ben született Zamperini most, 2014 július 2-án halt meg. A Magyar Nemzetben olvasott pár sor keltette fel érdeklődésemet, s fontosnak tartom, hogy azzal, amit Zamperini üzenetévnek nevezek, minél többen megismerkedjenek. Ez az üzenet egy szóban foglalható össze: megbocsátás.

Zamperininek volt mit megbocsátani. Még nincs húsz éves, amikor hosszútávfutóként részt vesz a berlini olimpián, ahol nem nyer ugyan, de mindenki a következő olimpia nyertesének tekinti. Ezt az olimpiát azonban elmosta a háború, Zamperini a légierőhöz kerül, lezuhan, túléli s a kaland japán fogsággal végződik. Nemcsak embertelenül bánnak vele, hanem kínozzák is. A háborúból hazakerülve a negyvenes évek végén kerül a nagy prédikátor Billy Graham hatása alá. Megtérésében feleségének is komoly szerepe volt. Ekkor válik élete vezérgondolatává a megbocsátás. Japán hadifogolytáborokba jár és a megbocsátásról beszél, megöleli egykori fogva tartóit és Bibliával ajándékozza meg őket.

Mi, akik a közép-európai megbékélés hívei vagyunk, erőt meríthetünk ennek a rendíthetetlen embernek az életéből és tanulhatunk kudarcából is. 1998-ban ugyanis, amikor megbékélt szívvel tért vissza japánba a naganoi olimpiai lánggal, szeretett volna találkozni fő kínzójával, aki azonban erre nem vállalkozott.

Tanulság: a megbocsátás egyoldalú dolog, csak rajtam múlik. Belső késztetés vezet, s ezt nem befolyásolja, hogy milyen lesz a válasz. Próbáljunk felnőni Zamperini magasságokba!