Agusztus 20 – Szent István napja, egyházi és állami ünnep Magyarországon – s mindenütt a világon, ahol  magyarok élnek, akár elszakítottságban, akár  diaszpórában. Ez a nap nem születése napja, amit pontosan nem tudunk (kb. 967, Esztergom), vagy haláláé (1038 augusztus 15), hanem szentté avatásáé (1083 augusztus 20), A hagyomány szerint  a korábbi dátumok augusztus 20-ban egyesültek. Szent Istvánban a magyar nemzet első keresztény királyát és a modern Magyarország megalapítóját látjuk, ismerjük el és tiszteljük.   Az az alap  amelyet Szent István a 896 körül a Kárpát Medencét elfoglaló és ott megtelepedett magyar és csatlakozott törzseknek adott szilárdnak bizonyult  amely megtartotta az államot és a nemzetet történelme 1100 vérzivataros esztendején át s jó reménységünk van arra, hogy megfogja tartani a jövőben is.
Szent István királyunk nagysága legalább három megvalósitott tervéből látszik leginkább.

Az első az, hogy a magyar és csatlakozott törzseket  sikerült állandó jelleggel letelepíteni a Kárpát medencében, ahol ez korábbi rokon nagy népeknek nem sikerült, mint amilyenek voltak a Szkíták, Hunok és az Avarok.  Igaz, hogy ezeknek  fennmaradt maradványai örömmel üdvözölték a magyarok bejövetelét/visszajövetelét és letelepedését, hiszen alapjában véve közös nyelvet beszéltek s ahol lehetett segítették őket.

A második az, hogy Szent István királyságát nyugati mintára rendezte be. Jól ismerhette kora történelmét, úgy az ázsiait, mint az európait. Tudta, hogy a keleti szteppék pásztor népei 3-4 nemzedék után már nem képesek megmaradni szűkössé vált szállás-területeiken s rendszerint nyugat fele voltk kénytelenek terjeszkedni, ahol előbb-utóbb felmorzsolódva eltüntek, mert nyugatnak nem kellettek sem erkölcsi, sem hitbeli, sem pedig nyelvük és szokásaik miatt.

Élénken  élhetett emlékezetében a 907-es Pozsonyi csata, melyben 100 ezer nyugati fegyveres célja volt: „Ugros delendam esse!” – kiírtani a magyarokat! Bár egyik ükkapja Árpád s két fia ott esett el – de a nemzet megmenekült.  Jól tudta, hogy csak egy időre! Tehát nyugatosodni kell – vonta le a király a tanulságot.  Előmozdította hát a földművelést, a magántulajdon védelmét, megszervezte a vármegyerendszert, s állandó hadsereget állított fel. Befejezte a nép kereszténnyé tételét; előmozdította a termplomok, monostorok építését, a püspökségek és érsekség szervezését, a tized bevezetését. A magyarságot a nyugati kereszténységhez csatolta. A király tudta jól a kereszténységnek úgy vallási mint  politikai értékét. Azt, hogy a keresztény hit spirituális malter amely az egyedi embereket láthatatlan kötelékkel fogja egybe egy erős és egészséges nemzetté! Bár lehettünk volna bizánci-keleti keresztényekké is. Talán úgy jártunk volna mint az egykor a nagy Bolgárok, akik azt vették fel, s lassan elveszették ősi nyelvüket, s ezzel eredeti önmagukat.

A harmadik az, hogy Szent István nyitottá tette az országot  külföldi hatások előtt. Ugyanakkor megvédte Magyarországot az  idegen hódítóktól. Úgy gondolta, hogy idegen befolyások, idegen népcsoportok befogadása, ezeknek jelenléte és hatása nem okozhat semmiféle veszedelmet a magyarságra és országára – ameddig magyar király űl a trónon. Amikor idegen uralkodók jöttek – az addigi előny hoszabb távon az oszág és magyarság veszedelmére fordult, mely Trianonban csúcsosodott ki: Magyarországot a korábban befogadott népek tépték szét!

Augusztus 20 üzenete ma az, hogy vissza a Szent Király alapvető eszméihez: a magyarságot ismét kereszténnyé, erőssé és összetartozóvá kell tenni!

Szent István ünnepe,  2014 augusztus 20.