A szeretet, a jóság, az irgalom fontosságát nyomatékosította Böjte Csaba ferences szerzetes azon a tanévkezdő szentmisén, melyet vasárnap este mutatott be a nagyváradi Barátok templomában.

Szentírás vasárnapja révén bevezetőjében Böjte Csaba ferences szerzetes arra hívta fel a figyelmet: a Bibliát naponta kellene olvassuk, külön-külön vagy közösen, hiszen Isten igéjében bátorítást, vigaszt, tanítást találunk, és ugyanakkor elgondolkozhatunk azon, milyen viszonyban vagyunk vele. Egyes templomokban két tabernákulum is van ezért az oltáron, az egyikben Isten igéjét, a másikban pedig az oltáriszentséget őrzik, hangsúlyozta.

Küzdelem a létért

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében Csaba testvér szokása szerint vele megesett rövid történetekkel támasztotta alá mondandóját, ezúttal a szeretet, a jóság, az irgalom és a szolidaritas fontosságát. Többek közt egy idei nyári élményét is megosztotta az egybegyűltekkel, amikor egy ismerőse meghívásának eleget téve madárlesen volt a Szeged melletti természetvédelmi területen. Ahogy fogalmazott, „kukkolta” a madarakat, a gólyákat, a gémeket, a kócsagokat, amint élelmet halásztak maguknak. Mindegyiknek megvan a maga stílusa, amiképp a többi állatnak is, közös jellemzőjük azonban, hogy valamennyien a létükért küzdenek. Nincs ez másként az emberek esetében sem, ezért a gyermekeket az iskolában arra is meg kell tanítani: egy olyan világban élünk, ahol semmi sincs ingyen, mindenért harcolni kell, a jó jegyekért, az előremenetelért.

Ezután két másik emléke felelevenítésével (elmesélte, hogyan bízta rá egy asszony 1993 őszén egy állomáson az akkor nyolc hónapos Emesét, aki azóta leérettségizett, de a gyermek nála hagyása képezte az árvaházak létesítésének alapját, valamint azt is felidézte, egy lány miért adta el kedvenc nadrágját azért, hogy legyen miből ünnepelnie a családjának) a szerzetes azt emelte ki: Isten amikor lenéz ránk, olyan szép és tiszta emberi vonásokat akar látni, mint a szeretet és a jóság. Az tanácsolta: tanuljunk Krisztustól, aki a szeretet parancsolatát hagyta ránk, és mindenkiben látott fantáziát.

Tartsuk tehát „karban egymást” és tanítsuk meg gyermekeinket szeretni, legyen az iskolában a legfőbb tantárgy a szeretet. Ha ugyanis az irgalom és a szolidaritás tűze kialszik, megvannak számlálva a napjaink.

A mise végén plébánosi minőségében Kiss Albert főesperes-kanonok mondott köszönetet a megfontolandó gondolatokért.