„Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.”
/ Mécs László: A gyermek játszani akart/

Tisztelt Magyarság Vezetői!

            A fény Jézusból árad! Karácsony lényegét nem a családi ünneplés, az ajándék, a békesség fejezi ki, hanem a Világ világosságának születése. Az igazi Világosságé, amely minden embert, aki e földi világra született, megvilágít. Karácsony és a fény – valahol mélyen nagyon összefüggenek egymással. Mitől karácsony a karácsony? A fénytől!
Mi, keresztények nem vagyunk naivak. Tapasztaljuk az anyagi szűkösséget és a nyomort, a betegségeket és a kilátástalan helyzeteket. Átéljük az elmagányosodást és a részvétlenséget. Megdöbbenve találkozunk az erkölcsi züllés megnyilvánulásaival. Nem is szólva a nemzetközi bonyodalmakról: terrorizmus, túszszedés, háborús gócok, testvérnépek egymást öldöklése. A jobb kor hajnalhasadásának jelei nem látszanak még. Ennek ellenére optimisták vagyunk. Mégpedig éppen a karácsony miatt. Mert azzal, hogy Jézus megszületett, Isten igent mondott erre a világra, igent mondott a földi történelemre, és igent mondott az emberi élet értelmére. Isten Betlehemben elkötelezte magát az ember mellett. Fölégette maga mögött a visszavonulás hídját. Többé nincs lehetősége Istennek, hogy eltávolodjék az embertől. Ez a kérdés tehát eldőlt. Mégpedig az ember javára. Isten végső szeretete biztosítva van a világ számára.
A fény a Boldogságos Szűz és a pásztorok arcára sugárzik! A betlehemi Kisded arcáról rásugárzik a legkiválóbb emberi lényre, a Boldogságos Szűzre. Róla pedig a pásztorokra, vagyis az egész emberiségre. „Az Úr dicsősége beragyogta őket.” Addig csak a frigyszekrényt, a salamoni templomot árasztotta el a fény, és a Szent Sátor fölött világított éjszaka. Tehát a szent helyeken. Most kiáradt a profán, evilági környezetre is.
A fény a mi arcunk tükrén át a profán világra is árad! Erre utalt Jézus, amikor híveinek azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága.” Ezzel azt akarta kifejezni: „Adjátok tovább a jó hírt!”            „Mit tehetek én Jézusért?” Csak annyit tudtam mondani: „Nem sokat.” De egy dolgot tehetünk: őt adjuk a világnak! Mi nem tudunk semmit adni neki, de őt tovább tudjuk adni! Hogy valaki tudjon újból könnyezni, mosolyogni, sírni, és élni őáltala, ővele és őbenne. Találunk saját környezetünkben is olyanokat, akik várják a segítségét. Ilyenkor, ha mást nem is tudunk tenni, de legalább mosolyogjunk szomorú embertársainkra. Karácsonykor azt várják tőlünk, hogy ha mást nem is, de legalább a betlehemi lángot adjuk nekik tovább. A karácsonyi mise után, majd ha megyünk hazafelé, és zárkózott, szomorú arcokat látunk magunk körül, Mécs László szavaival forduljunk feléjük: „Én azért élek, hogy mindenkire visszamosolyogjak".

Ezekkel a gondolatokkal kívánok
Áldott, Békés Karácsonyt és
Nagyon Boldog, Sikeres Új Esztendőt!         

                                   
Licskó Szabolcs, plébános