Én is olvasom az okos, precíz  kimutatásokat, hogy az elmúlt  években itt is- ott is mennyivel  fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen  én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról,  akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház.  Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány  másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok  félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az  otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez  van, ezt kell elfogadni.  Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által  gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha  nincs kenyér, keresünk!"
 Igen, mi keresztények a mi  Urunktól Istenünktől azt  halljuk: "Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek","bármit kértek az én nevemben, azt  megkapjátok"
Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő  világnak vagyunk a gyermekei.  Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom  Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, azt örömmel  meg merem-e osztani  gyermekeimmel???

 Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett: van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok  vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába...

 Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt, amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni?  Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát  akkor miért kell nap mint nap azt mondani,hogy itt Erdélyben nem lehet  eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis  minden hiába, meg stb., stb.  Ha a gyerekeid nap mint nap csak azt hallják,  hogy nehéz, hogy nem éri meg,  akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti  azt, amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével  magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell  vissza is édesgessed a fiadat!  Ha felhívod, ha írsz neki, mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan  lovagoltak, és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell  bölcselkedni,valótlan dolgokkal hencegni, csak az  igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te  örömödnek, bizakodásodnak  teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatalember  mint szakács hazajött, és vezeti apja  konyháját.
 Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni,  gyereket szülni. Abba kellene  hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt,  hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt,  és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer,  információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát- medencében. Nehéz a magyar ember sorsa?

Igen, vagy 10-20 kilóval  átlagban valóban nehezebb a kelleténél,  és ezért kell fogyókúrázzunk.  Ennyi kövér ember,  megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!  Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból?? A félelem, a szorongás, ha  csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító  hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet:
 A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik  ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik  megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így, bezárva a macskanem bánthatta az egereket, de  a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi  állatokra ez az irreális félelem is hatással  volt. Abban a teremben, ahol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció.  A másik teremben, ahol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű  utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették, és azok a kis egerek, amelyek életben maradtak,  sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed..

 Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt  a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot.
 Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

 Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli  vakációt, és mi szépen, csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes: a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét.

Szerintem ebben a  mai gazdasági, társadalmi  hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk.  Ha hitetlenül a gonosz  lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.
E néhány gondolattal  szeretném megköszönni azt a hatalmas bizalmat, szeretetet, melyet folyamatosan érzek az  anyaországi testvéreim részéről, és kérek elnézést, amiért nem tudtam Székelyföldről személyesen elmenni Budapestre. Adja a jó Isten, hogy áldás  legyen ezen a mostani  találkozón is!

Csaba t.