"Legyen hitetek Istenben!" Márk ev. 11: 22.

A Mo Azt mondják, egy eszmének hatvan - száz évre van szüksége ahhoz, hogy elterjedjen a világon. Így érthető meg, hogy a mult századok istentagadó filozófusainak gondolatai a mi korunkban értek be. Voltaire, Nietzsche, Schopenhauer, Marx és Engels gondolatai a mult században értek le a széles néptömegekhez. Ennek az eredménye az a nagymértékű elvilágiasodás, istentagadás, kételkedés, pesszimizmus, cinizmus és anyagelvüség, ami a nyugati civilizációból táplálkozó és azon felnőtt emberiség életében megtalálható és amely az Egyházaktól, hitől és a hagyományos erkölcsi értékektől való nagymértékű elfordulásban az északi féltekén megtalálható.
.  E filozofiáktól megfertőzve a mai emberek többsége úgy érzi, hogy nincs szüksége Istenre, a benne való hitre, az Egyházra, amely ezt a hitet propagálja. Úgy véli a mai ember, hogy Istenben való hite súlyosan korlátozná szabadságában, erkölcsileg megkötné és felelőssé tenné cselekedeteiért, életviteléért. Úgy véli, hogy az élet egy nagy lehetőség felelőtlen életre és nem akar hallani semmiféle számonkérésről. Ez az a pont ahol a korlátlan szabadság anarchiába torkollik.amiben értelrne úgy tudja csoportositani gondolatait, hogy életéből ki tudja zárni Istent. A mai ember már nem tudja, hogy a hit esszenciális kelléke emberi életének. E tekinttben sokakban nagy az összevisszaság. Vannak, akik összetévesztik a filozófiával, mások csak vélekedésnek tekintik, ismét mások az értelem egyfajta játékának. Háromfajta hitet kell megkülönböztetnünk.
Az első a Hétköznapi hit, amely bizalomnak is mondható. Kölcsönös bizalom nélkül lehetetlenné válna az emberi közösségek és társadalmak élete. Az utasnak hinnie kell, hogy a repülő oda viszi, ahova az hirdetve volt, s hogy a pilóta érti a szakmáját. A gyermeknek hinnie kell tanitójában, hogy az helyes ismereteket közöl vele, amiket érdemes megtanulni. A betegnek hinnie kell orvosában, hogy az felismeri betegségét és gyógyító gyógyszert ad.                                                                                                                                                         
   A második fajta hit a Tudományos hit, amit hipotézisnek is nevezhetünk. Enélkül a tudomány nem haladhatna előre. A tudósok, kutatók hipotéziseket állitanak fel, amelyeket aztán igazolni igyekeznek.
   A harmadik fajtája a hitnek a Vallásos hit: hit egy világfölötti Legfelsőbb Egzisztenciában (nem Lényben, mert az teremtettségére utalna), aki teremtő, fenntartó és mindeneket igazgató, aki az élet forrása és az élet célja – Istenben. A keresztyén tanitás még hozzáteszi ehhez a Megváltó Istenben és az újrateremtő Istenben való hitet – Jézus Krisztusban és a Szentlélek Istenban való hitet.                                                                                               
   A vallásos hit kétféle lehet. Bálványimádó hit az egyik. A mai ember nem hisz Istenben, de hisz bálványokban. Ezek ma nem fétisek, faragott képek, hanem: pénz, gazdagság, karrier, érvényesülés, ideológiák. A bálványhitnek tragédiaja az, hogy bár az emberi lét végső beteljesülését ígéri, de nem azt nem tudja adni, ezért becsapja, megcsalja az embert. Ezért van köztünk olyan sok csalódott, kiábrándult, szkeptikus és cinikus ember.
   A másik: a Vallásos hit; hit a teremtő, fenntartó és megváltó Istenben és neki való engedelmesség. Ha a hit ehhez az Istenhez kapcsolja az embert, csak akkor fog élni magas, emberi szintű életet, amilyen életre Isten az embert teremtette.                               
   A hit elvesztése azért veszélyes –mert ez végül is az emberi személyiség széthullásához vezet. Az ember olyan lesz mint az a hordó melyről leütik az abroncsokat –  széthull dongáira. Igazi vallásos hit nélkül ezért széthulló személyiség a mai nyugati ember. Mely   elvesztette az élet értelmét, idegenűl érzi magát a hideg világban és él félelmek, bizonytalanságok, nyugtalanságok, feszültségek, idegeskedések, szélsőséges életvitelben, céltalanságban és életuntsághoz. Mindez az emberi élet végtelen megszegényesítését, végül annak pusztulását eredményezi. Az élet gyógyulásának belülről kell kezdődnie. Ezért hangsúlyozza az Egyház a megtérést – a gondolkodás gyökeres megváltoztatását. Isten gondolatai bennünk forrása lehet életünk meggyógyulásának, nemcsak e földi életre, de az örökkévalóság számára is.                                                             
    Keresd meg az elveszített Istent, mert Őbenne magadat is megtalálod!