A MAGYAR FÖLDBIRTOKOS

A földbirtokos egy olyan pirospozsgás gróf, aki reggeli imádságul (mert vallásos ember!) még az ágyban halat, hideg sültet, dzsemet, tejszínes kávét, csipkés szalvétát, hófehér kenyeret és ezüst villát eszik, reggeli után audiencián fogadja az uradalmi intézőt és a kasznárokat, akik haptákban állnak előtte, reszkető énekléssel beszélnek vele, és amikor távoznak, úgy köszönnek, hogy kezeit csókolom; aki a kasznárok előterjesztéseiből nem ért egy betűt sem, de azért auf Fälle leszidja őket; aki az audiencia után vagy vadászik, vagy hanyatt fekve ül a díványon, és ebédig elnézi a mennyezetet anélkül, hogy eközben csak egy felet is gondolna; akit ebédkor livrés inasok szolgálnak ki lábujjhegyen; aki erőlevest, előételt, sültet köretekkel, fagylaltot, sajtot, gyümölcsöt és badacsonyit ebédel különféle ékes francia neveken; aki ebéd után szemeskávét iszik cukor nélkül konyakkal; aki ebéd után a pipázóban egyiptomit szí, és igen művelten társalog öt-hatig arról, hogy milyen disznók azok a zsidók; aki estefelé kikocsizik vagy újra vadászik, vagy meglepi valamelyik kasznárját, és újra leszidja; aki este megint elölről kezdi az evést az előételnél.

A földbirtokos tulajdona az úgynevezett földbirtok. Ez áll sok-sok földből, melyet büdös árkok és szép fák vesznek körül, melyen búza és egyéb kukoricák teremnek, amelynek közepén díszlik a kastély és tanya. A kastély húsz-harminc gyönyörű termével egy jóképű dombon ékeskedik, előtte az udvar terül el, azután a lóistálló következik, a lóistálló után az ököristállók és fészerek állnak, végül mindezeken túl a cselédházak szemtelenkednek.

A cselédek és a béresek gazember parasztok, akik fizetett ellenségei a földbirtokosnak, akik rondák és büdösek, mert egész nap orrukkal túrják a földet, valamennyit agyon kellene ütni, és oda temetni azok mellé a huncut zsidók mellé.

A lóistállók téglából készülnek, tágasak, magasak, fehérre vannak meszelve, és a padozatuk aszfalt; az ököristállók szerényebbek, de azért csinosak; a cselédházak azonban vályogból és sárból készülnek, cigányok csinálják őket.

A földbirtokon a büdös parasztok szemtelen földtúrása által nagy jövedelem keletkezik, amely legtöbbször több mint egymillió korona, s roppant gondot ad a földbirtokosnak, hogy hogyan is költse el, ami miatt újfent szidja a büdös paraszt béreseket, azokkal a huncut zsidókkal együtt.

A kastélyban a földesúr nem is tudja elkölteni jövedelmét, amiért is felutazik a fővárosba, és szép nők segítségét veszi igénybe, akiket nyilván ezért színművésznőknek nevez a nép szája. A városban ezen felül is sok gondja és dolga van a földesúrnak, egész éjjel kell neki kártyázni a mágnáskaszinóban, délután futtatnia muszáj, úgyhogy itt alig is marad ideje szidni a zsidókat és a béreseket és azokat a skribler újságírókat; mint például engem, aki mindezt íme megírom róla, szegényről.

Mikor a pénz elment, felül a földesúr a vonatra, és hazahajtat vele. Kis-Bagoson, vagyis Kutyamajsán kiszáll, négy kövér ló, hintó és az a büdös paraszt kocsis várja, elindul gondterhesen a kastélya felé, amint közeledik, már látják is az árokszélen a táblát:

"Koldusoknak, kintornásoknak és a közigazgatásnak szigorúan tilos a bejárás!"

1919