Magyar Krónika
Könyv - Nagy Lajos
Magyar Krónika 2019. 07. 16. Könyv
Képtelen természetrajz - és más karcolatok

A TIGRIS

A tigris teljesen haszontalan állat, igát nem húzatnak vele, a húsát nem lehet megenni, tejet nem ad, szarvából elefántcsont-tárgyakat nem készítenek, legfeljebb, ha a bőrét használják tigrisbőrnek. (Ő maga is annak használja.) Kártevő állat a tigris annyiban, hogy hasznos háziállatokat megöl, ezt a kárt azonban kiegyenlíti azzal, hogy néhány haszontalan embert is megöl.

A tigris elsősorban a nagyvárosi állatkertekben fordul elő, ezeken kívül még található, ha valaki nagyon keresi, India őserdeiben. Néha persze akkor is található, ha valaki nem is nagyon keresi, ez peches eset.

A tigris az állatok hercege. Tudniillik az oroszlán az állatok királya, s a tigris rokonságban van vele. Külalakjára nézve elegáns, jóképű, fess állat. Fekete stráfjai, amelyek sárga szőrén párhuzamosan húzódnak, egyszerűen utánozhatatlanok. Belalakját illetően a tigris igen snájdig, sőt túl snájdig, mondhatnám kegyetlen és vérengző, de hát ez, nézetem szerint, hozzátartozik az előkelőséghez. A birka például nem olyan vérengző, mint a tigris, de viszont egyáltalán nem előkelő állat. A birka egy demokratikus állat. De hát könnyű is a birkának nem vérengzőnek lenni, amikor őt már a fogai is arra utalják, hogy csakis növényeket egyen, míg a tigrist a fogai a húsevők közé utalják. Na, de viszont erre azt mondhatná valaki, hogy mit csinálna a tigris őfensége, ha a fogai arra utalnák, hogy követ egyen. Vajon akkor is engedelmeskednék-e a fogainak? Aztán ennél a vérengzésnél éppen az, ami erkölcsileg megrovandó a tigrisben, hogy míg a többi állat, melyeket azok a gaz fogai szintén a vérengzésre utalnak, megelégszik annyi állat megölésével, amennyi a táplálkozásához szükséges, addig a tigris csak úgy ukmukfuk (franciául: l'art pour l'art) megöl ötven állatot is egyszerre. Az öldöklő hajlandóságának e foka miatt a tigris bátran összehasonlítható az emberrel. Az ember ugyanis a táplálkozási szükségletén, azon a kis bablevesen és grízes tésztán felül szokott vérengzeni, mégpedig anélkül, hogy a fogai erre ráutalnák. Mert igenis nem utalják, mert az ember nem húsevő, hanem vegyes táplálkozású, azaz vegyes táplálkozásra termett fogai vannak. De mondjuk már, hogy utalják, mert hiszen vegyesek. Jó, nem bánom, én ebbe is belemegyek, tessék majd a vérengző embereknek a mennyei törvényszéken azzal védekezni, hogy őket a fogaik utalták a vérengzésre. Jó, nem bánom. De akkor azt mondja meg nekem valaki, hogy hogyan jön a vérengzéshez egy olyan ember, akinek hamis fogai vannak?

1920
Kötetünk Nagy Lajos karcolatainak legjavát tartalmazza. Köztudomású, hogy a karcolat - a rövid, néhány oldalas novella mellett - talán a legnagylajosibb mufaj, hiszen az író sajátos tehetsége éppen abban áll, hogy az apróbb, az általános figyelmet sokszor elkerülőtényekben tud rámutatni jellemző tartalmak megnyilatkozásformáira. A kötet első ciklusa látszólag szellemes állatportrék sorozata, de az író maga figyelmeztet rá, hogy nem a krokodilt vagy a potykát vette célba, hanem az emberi fonákságokat.

A karcolatokból egy letunt világnak, a Horthy-korszaknak szinte teljes képe bontakozik ki: Nagy Lajos kíméletlen iróniával tesz nevetségessé mindent, ami az akkori társadalomban természet- és emberellenes. Vérbeli szatíraíró: nem indulatokkal, hanem tényekkel, nem felháborodással, hanem az akkori társadalmi fonákságok nevetségessé tételével győz meg.

A könyv megrendelhető online a libri.hu internetes áruházban.

megrendelem