A CSŐRÖS EMLŐS

A csőrös emlős hazája Ausztrália. Hazánkban tehát nem fordul elő, még az állatkertben sem. Nem hajlandó előfordulni.

Ennek a különös állatnak csőre van, mint a madárnak, és tojást tojik, de viszont négy lába van, mint az emlősöknek, s a kölykeit, amikor már kikeltek a tojásból, a hasán hordja egy tarisznyaszerű bőrlebenyben, s szoptatja őket, amiért is a csőrös emlős se nem madár, se nem emlős, hanem tulajdonképpen ő az a bizonyos meschügener Fisch.

A csőrös emlős színe barnásszürke, olyan disznószínféle. Hosszúsága negyven centiméter, magassága húsz centiméter, de ha rátesznek egy nagy követ, akkor jóval alacsonyabb. Az erdőben mászkál táplálék után, ha kergetik, akkor fut, repülni csak szeretne. Táplálékát kis rothadt gyümölcsök és más efféle tárgyak képezik. Élettartama, mint ezeké az ősállatoké - kazuáré, kengurué, teknősé - általában igen hosszú, négy-ötszáz év. Eleinte vígan sütkérez a napon, úgy két-háromszáz évig, de később, az utolsó száz-kétszáz év alatt már őrülten unja az egészet s alig várja, hogy vége legyen.

A csőrös emlős bőrét rálépésre használják, húsával kutyákat etetnek, csontját az árokba dobják, szőréből viszketőport készítenek, csőrét pedig a bevándorlók csudálkozásra használják, ami úgy történik, hogyha meglátnak egy csőrös emlőst, azt elkezdik kergetni, amikor elérik, akkor agyonütik, s mikor már fölfordult, és nézik szürke hasát és vakondokszerű négy lábát, rövid nyakát és kis buta fejét, s meglátják ezen a kacsaszerű csőrt, azt mondják: jé-é! - és elkezdenek őrülten csudálkozni.