Magyar Krónika
Könyv - Nagy Lajos
Magyar Krónika 2020. 02. 17. Könyv
Képtelen természetrajz - és más karcolatok

A PACSIRTA

Ismeritek-e a kis pacsirtát? Noná, nem ismeritek. A költők annyit áradoznak róla, hogy muszáj az embernek ismerni. Még az olyan becsületes városi ember is ismeri, aki különben azt hiszi, hogy a búzát kapálják, a szarka pedig négylábú állat, mely a víz felszínén csúszkál.

A pacsirta éneklő madár, ami alatt azt értjük, hogy őrült csiripelést végez, amikor a magasba száll. Valamivel nagyobb a verébnél, de jóval kisebb a vérebnél, s tolla olyan szürkés, mint a veréb tolla, de szurokba mártva a pacsirta is fekete.

Ha tavasszal járkálunk a mezőn, pacsirtát mindig láthatunk, amennyiben pedig nem látnánk, vagy vakok vagyunk, vagy pechünk van. A pacsirta jókor ébred, s mire a munkások a mezőre érnek, s dühös morgás közt megkezdik napi munkájukat, a pacsirta már éktelen vígsággal csiripel, azaz zenél, sőt danál, vagy másképp, csicsergi reggeli énekét. Néha olyan magasra repül, hogy csak akkorának látszik, mint egy darázs - ebben hasonlít a repülőgéphez.

A pacsirta nemcsak ingyen zenél a szántóvetőnek, azaz a zene után nem tányéroz nála, hanem azáltal is hasznot hajt neki, hogy a kártékony bogarakat pusztítja.

Ez a kis zenész nem lakik fényes palotában, hanem rejtekhelyen lévő fészekben, melyet a földre épít, melyre a parasztok néha tévedésből rálépnek, amikor is annyira megsajnálják a szegény madarat, hogy iszonyúan elkezdenek miatta káromkodni. Ha tehát a pacsirta házat akar építeni, nem szorul az ácsra, sem a kőművesre, viszont az ács és a kőműves nem szorulnak a pacsirtára, amiben aztán kvittek is volnának.

A pacsirta néhány apró tojást tojik, úgyhogy azok, akik azt hitték eddig, hogy a pacsirta tojja a strucctojást, alaposan tévedtek; azokat a tojásait, amelyekre nem lépett rá a paraszt, kikölti, s ugyancsak azokat a fiókákat, amelyekre szórakozottságból szintén nem lépett rá a paraszt, szépen felneveli, s rémes csiripelésére megtanítja. A pacsirta csicsergéséről különben el lehet ismerni, hogy szép, de ha szép is, nem érdekes. Érdekes lenne ez a vékony, szapora csiripelés akkor, ha nem a pacsirta csiripelné, ami elvégre is egy madár, hanem például a bivaly vagy a sündisznó.

Télen nem láthatni a mezőn a pacsirtát, több okból: először, mert télen nincs mező; másodszor, mert télen bebújunk a szobába, s pacsirta helyett legfeljebb pókot látunk; harmadszor, mert a telet jókor megérzi, és más, melegebb országba vándorol, s itthagy bennünket, szegény embereket, a legnagyobb télvízben.

1920
Kötetünk Nagy Lajos karcolatainak legjavát tartalmazza. Köztudomású, hogy a karcolat - a rövid, néhány oldalas novella mellett - talán a legnagylajosibb mufaj, hiszen az író sajátos tehetsége éppen abban áll, hogy az apróbb, az általános figyelmet sokszor elkerülőtényekben tud rámutatni jellemző tartalmak megnyilatkozásformáira. A kötet első ciklusa látszólag szellemes állatportrék sorozata, de az író maga figyelmeztet rá, hogy nem a krokodilt vagy a potykát vette célba, hanem az emberi fonákságokat.

A karcolatokból egy letunt világnak, a Horthy-korszaknak szinte teljes képe bontakozik ki: Nagy Lajos kíméletlen iróniával tesz nevetségessé mindent, ami az akkori társadalomban természet- és emberellenes. Vérbeli szatíraíró: nem indulatokkal, hanem tényekkel, nem felháborodással, hanem az akkori társadalmi fonákságok nevetségessé tételével győz meg.

A könyv megrendelhető online a libri.hu internetes áruházban.

megrendelem