Magyar Krónika
Könyv - Nagy Lajos
Magyar Krónika 2020. 06. 21. Könyv
Képtelen természetrajz - és más karcolatok

A JUH

A juh, másképpen birka, sőt, bürge, a legjámborabb, legtürelmesebb állat, a türelem szimbóluma. Ezért mondja Petőfi, hogy a türelem a birkák erénye. Valóban, a birka nehezen hozható ki a sodrából. Semmiféle szóbeli sértésre nem reagál. Ha ütik, jámborul béget, de szembe nem száll a bántalmazójával, vissza nem üti, gorombaságot nem mond neki, még csak fel sem jelenti.

Az, hogy a hím juhok, azaz kosok, egymással veszekedni szoktak, csupán szórakozás, ártatlan sport. Ez a veszekedés különben úgy történik, hogy két kos feláll egymással szemben, körülbelül úgy tíz-tizenkét méter távolságra, fejüket leszögezik, és sunyin néznek egymásra, azután egyszerre ugranak, és egymásnak szaladnak, s a fejüket összeütik. Ezt a műveletet lehetőleg minél többször megismétlik, addig, amíg teljesen ronggyá szakad homlokukon a bőr, véreznek, és már kifehérlik a koponyacsontjuk. Ekkor a mulatságot abbahagyják, s másnap újra kezdik; ha nincs már bőr a homlokukon, elég a csupasz koponyacsont is. Felemelő látvány ez a végtelenül türelmes és alapjában véve ártatlan szórakozás, nemes példa lehetne ez az izgága és türelmetlen emberek számára. Egyrészt így szórakozhatnának azok, akik például alkoholt isznak, vagy akik naponta tizenöt szivart elszívnak, ez olcsóbb lenne, érdekesebb és ártalmatlanabb. Másrészt ajánlatos lenne, ha az emberek egymás közti harcaikat így intéznék el, különösen a párbajaikat. Milyen nagyszerű lenne, ha például képviselők, azaz honatyák, miután egymást fültövön sértették, olyan kedélyességeket mondva egymásnak, hogy: maga kegydíjas szarvasmarha, vagy: maga gazember, illetve: maga destruktív börtöntöltelékjelölt, a fegyveres elintézés helyett így, a kosok módjára összeszaladással és homlokösszeütéssel intéznék el ügyeiket. Érdekes lenne és stílszerű. Ezennel meg is teszem ezt az ajánlatot.

Na, de ettől függetlenül, a juh füvet eszik, vizet iszik és bőg, béget és mekeg. A mekegése különösen megható, van benne valami, ami nagy, öregedő, lírai tenoristák énekére emlékeztet.

A birka háziállat, nyájakban él, a nyájat az úgynevezett juhászbojtár legelteti, mialatt a juhász alszik vagy pálinkát iszik. A béketűrő nyájnak, hogy rendben legelészhessen, feltétlenül szüksége van egy juhászra, aki - mondom - alszik vagy pálinkázik - egy bojtárra, olyan hosszú kampósbottal - és egy szamárra. Ha több szamár van, az nem baj.

1920
Kötetünk Nagy Lajos karcolatainak legjavát tartalmazza. Köztudomású, hogy a karcolat - a rövid, néhány oldalas novella mellett - talán a legnagylajosibb mufaj, hiszen az író sajátos tehetsége éppen abban áll, hogy az apróbb, az általános figyelmet sokszor elkerülőtényekben tud rámutatni jellemző tartalmak megnyilatkozásformáira. A kötet első ciklusa látszólag szellemes állatportrék sorozata, de az író maga figyelmeztet rá, hogy nem a krokodilt vagy a potykát vette célba, hanem az emberi fonákságokat.

A karcolatokból egy letunt világnak, a Horthy-korszaknak szinte teljes képe bontakozik ki: Nagy Lajos kíméletlen iróniával tesz nevetségessé mindent, ami az akkori társadalomban természet- és emberellenes. Vérbeli szatíraíró: nem indulatokkal, hanem tényekkel, nem felháborodással, hanem az akkori társadalmi fonákságok nevetségessé tételével győz meg.

A könyv megrendelhető online a libri.hu internetes áruházban.

megrendelem