A FECSKE

Fecske - ez tulajdonképpen főnév. A falusi kövér és lomha lovakat szokták Fecskének nevezni, valószínűleg azért, mert a gyenge, sovány, igen jámbor gebét például Betyárnak hívják.

Azután még hajó a Fecske, amely a Dunán az Eötvös tértől a Margitszigetig és vissza mászkál.

Vannak végül olyan fecskék is, amelyek sem nem hajók, sem nem lovak, hanem kis madarak.

A fecskemadarat mindenki ismeri, legalább a népdalokból, mindenki tudja, hogy mi az, és azt is tudja mindenki, hogy amikor úgy éneklik: Repülj fecském, vidd el az én levelecském - az csak egy vicc.

Vannak mindazonáltal városi, különösen pesti emberek, leginkább diákok, akik falun még sohasem voltak, s akik fecskét még nem láttak. Ezeknek a kedvéért leírom a fecskét, hogy majdan, ha elvetődnek falura nyaralni, azaz a vályogházak penészes és ablaktalan szobáiban tartózkodni, vagy a szabadban békakuruttyolást hallgatni és légy- meg szúnyogcsípéseket gyűjteni - össze ne tévesszék a pulykával, esetleg a bivallyal, mint ahogy a kukoricát összetévesztik a búzával, s azt meg egyáltalában nem tudják, hogy az árpa ásvány-e vagy rovar.

Tehát: a fecske egy sikkes kis madár, akkora, mint a veréb, csak valamivel karcsúbb, körülbelül úgy viszonylik a verébhez, mint két egyforma nagyságú asszony közül a sovány a kövérhez. Erről a hasonlatról azt hiszem, hogy most már mindenki előtt tisztán áll a fecske, s azt, ha látja, könnyen fölismeri. Én azonban zavartalanul írom le őt szegényt tovább, bár a fecske hasznos állat, s őt üldözni nem illik. A fecske színe fehérből és feketéből van összerakva, igen ízlésesen, sok nő megirigyelhetné. A farka hosszú, mint egy női ruha uszálya - persze nem rövid szoknyára kell gondolni - és kétágú, mint ahogyan a villa háromágú -, ezért a fecskét villásfarkúnak mondják. A fecske igen jól repül, gyorsan és bravúrosan, bár olyan stikliket nem tud csinálni, mint Pegoud tudott, de viszont fáradhatatlan, és a legnagyobb benzinhiány idején is folyton repül. A bogarakat igen ügyesen fogja el, mégpedig röptében, mint az eszkimó a besózott halat.

A fecske csinos fészket épít magának a kevésbé csinos falusi házak eresze alá, s abban párosával él a hím és nőstény. A fecskét, bár tejet nem ad és igát nem húz, a nép igen szereti és védelmezi; a fecskék és fészkük bántalmazását egyéni akciónak minősíti, s eltérőleg más egyéni akciótól, szigorúan megtorolja.

A fecske tavasszal szokott hozzánk érkezni melegebb tájakról, s ősszel elmegy. A múlt tavasszal is megjött és nálunk is maradt, amin méltán csodálkozhatunk. Hogy az idén is eljön-e, azt még nem lehet tudni.

1921