MIKOR LESZ VÉGE A HÁBORÚNAK?

Kilenc órakor keltem föl. Elmentem a kávéházba reggelizni.

- Mikor lesz már vége ennek a háborúnak? - kérdezte tőlem a pincér.

- Bizony, sejtelmem sincs róla - feleltem.

Reggeli után a borbélyhoz mentem.

- Lesz-e valaha vége ennek a borzasztó háborúnak? - kérdezte a mester.

- Bizony, Isten tudja, meddig húzódik még el - mondtam én.

A borbélytól a városházára mentem. Egy hivatalnokbarátommal elbeszélgettem a folyosón. A háborúról is beszélgettünk.

- Vajon vége lesz-e ebben az esztendőben? - kérdezte a barátom.

Tehát ő is! Tőlem kérdezi.

Mindenki a háború végéről kérdezősködik, mindenki kérdez, de mindenkit is kérdeznek. Engem legalább mindenki megkérdez ebben a tárgyban. Így feleltem:

- Nem mondok semmit. Én nem kombinálok. Erre a járványos kérdésre maga Vilmos császár sem tudna határozott feleletet adni, mert hiszen...

Még be se fejeztem a mondatot, elsietett mellettünk egy városi titkár, üdvözölt és kedélyesen odaszólt hozzám, csak úgy kutyafuttában odakérdezett:

- No, mikor lesz vége a háborúnak?

- Ez évben, november 19-én! - kiáltottam vissza, mert most már hirtelen harag öntött el, egyszerre megéreztem, hogy ezzel a kérdéssel szemben erélyes fellépésre van szükség. Vagy odavágni valami ellentmondást nem tűrő feleletet, és nem indokolni, nem vitatkozni, vagy tréfával ütni el a kérdést, vagy gorombaságot mondani a kérdezőnek.

Az ebédnél újra elhangzott a kérdés, hozzám intéződve:

- Mikor lesz már vége ennek a szamár háborúnak?

- Pont akkor, amikor ezeknek a hülye kérdezősködéseknek.

Délután a kávéházban egy szerkesztő, kedélyesen:

- No, vége lesz-e egy éven belül?

- Igen. Azon az éven belül, amelyikben vége lesz, hehehe.

Egy hölgy:

- De mondja, az Isten szerelmére, maga okos ember, mondja meg, mikor lesz már vége a háborúnak?

- De kedves nagyságos asszony, honnan tudnám én azt? Lehet erre a kérdésre felelni? Írjon egy képeslapot Hindenburgnak, kérdezze meg tőle!

Egy katona, lábadozóban:

- Ti civilek jobban tudjátok, vége lesz ebben az évben, mit gondolsz?

A gombjaimon végigszaladtam: igen, nem, igen, nem, igen, nem. - Nem! - feleltem.

Este a kávéházban a fizető:

- Kérem, mit tetszik gondolni...

- Ha végigmondja, lelövöm.

Hozzám ül egy jólértesült úr:

- Mit hall?

- Semmit. A jobb fülemre egy keveset.

- De komolyan. Mit hall a békéről? Lesz, nem lesz? Mikor lesz?

- Soha!

- D-e-e... igen jó forrásból hallottam ma, hogy november 19-én vége lesz a háborúnak.
Többfelé beszélnek is erről. Maga nem hallott erről semmit? Hát maga nem érdeklődik?