Magyar Krónika
A kor leghíresebb művészei mellett két Zsolnay-lány tette híressé a pécsi porcelángyárat
Magyar Krónika 2019. 05. 14. kultúraVincze Miklós
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
A GÓLYA A gólya egy madár, két gólya két madár. Két gólya és három csirkefogó, az öt jómadár. A döglött gólya már nem madár, mert nem tud repülni. De azért a repülőgép még nem madár, ha tud is repülni.
hirdetés
Dr. Tomas Machan DentistKlikk ide
Alig négy évvel a forradalom leverése után, 1853-ban Zsolnay Miklós megvásárolta a somogyi lukafai kőedénygyárat, melyet Pécsre költöztetett, megalapítva a következő évtizedekben világszerte ismerté vált Zsolnay-gyárat.
A kezdeti nehézségeket látva kevesen reménykedtek volna azonban hasonlóban, hiszen a céget a költözés utáni évben átvevő Zsolnay-fiú, Ignác nem váltotta be ugyanis a hozzá fűzött reményeket, és kis híján csődbe taszította az éppen csak elinduló gyárat.

A mentőövet a testvér, az apja üzletházát átvevő Vilmos (1828-1900) által adott kölcsön adta, aki 1865-ben aztán a csöveket, terrakotta termékeket és samott árukat ontó műhelyet is átvette. Három évvel később megalapította a Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló anyagáruk gyárát, majd elindult az úton, ami néhány év múlva világszerte ismert márkává változtatta a család nevét.

Zsolnayt a véletlen vitte be a gyárba
A 190 éve született Zsolnay Vilmos öröksége talán így fogható meg a legjobban: átmentette a régit az újba, a XIX. század népi egyediségét a XX. század arctalanságába.
Zsolnay Vilmos beleásta magát a kőedény- és kerámiagyártásba, – sőt, Wartha Vincével és Petrik Lajossal együtt ő találja meg az eozinmáz készítésének titkát – ezt a szeretetet utódai is örökölték tőle: 1875-ben fia, Miklós (1857-1922) keze alatt megszületik az elefántcsontmáz, lányai, Júlia és Teréz pedig aktívan részt vettek az új dísz- és használati tárgyak tervezésében.

Dísztál, Zsolnay Teréz munkája. Fotó: BÁV

A kor nagy művészeti intézményei helyett eleinte egy gyári alkalmazottól tanult Teréz (1854-1944) élete során húgával, Júliával (1856-1950) óriási, fazekasmunkákból és textilekből álló népművészeti gyűjteményt halmozott fel, az 1870-es és 1880-as években született munkáit pedig főként ezek inspirálták.
A Bécsben és Münchenben festőművéssszé váló – élete során több mint háromszáz festményt készítő – Júlia (1856-1950) is ebből a motívumkincsből merített, két évtized után azonban megváltozott az érdeklődése: neki köszönhetően vált a gyár formakincsének részévé az orchidea- és a lótuszmotívum, de a Közel- és Távol-Kelet, így India, a csodálatos tájképeket ontó Kína, Japán, illetve Perzsia világa is óriási hatással volt rá.

Zsolnay jardiniere. Eozinmázakkal festett perzsa virágcsokor egy bronzhatású alapmázon, Sikorskiné Zsolnay Júlia dekorterve és festése, 1928. Fotó: BÁV
Alig huszonegy évesen, 1877-ben ő tervezte meg az évtizedeken át használt védjegyet, melyen az öt torony (ez Pécs német nevére – Fünfkirchen, azaz Öttemplom – utal) alatt a három testvér keresztnevének kezdőbetűi, a T, J és M álltak.
Fotó: MTVA/Bizományosi, Jászai Csaba
Munkáit saját kezével szignózta, sőt, néhányukon még a kivitelezéshez szükséges színeket is feljegyezte – két ilyen mű mintadarabja, így egy virágzó gyümölcsfaágak közt pillangókat rejtő mintázatú, az alján saját kezű aláírást, valamint az 1925-ös évszámot is rejtő díszváza – is felbukkan majd a BÁV május 14-i árverésén.
Fotó: BÁV
A világ legfontosabb kiállításain – így a nagy aranyérmet hozó 1878-as párizsi világkiállításon – részt vevő vállalatot tehát nem kizárólag a kor kiemelkedő művészei, így Rippl-Rónai József (1861-1927), vagy épp az alig negyvenhat évesen elhunyt Apáti Abt Sándor (1870-1916) közreműködése tette naggyá, hiszen a családtagok is szerves részét adták az új formatervek, illetve technológiák megszületésének.