Magyar Krónika
Összetartó nemzeti sorstragédia
Magyar Krónika 2020. 02. 02. kultúraSimon-Palov Judit
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
A PACSIRTAIsmeritek-e a kis pacsirtát? Noná, nem ismeritek. A költők annyit áradoznak róla, hogy muszáj az embernek ismerni. Még az olyan becsületes városi ember is ismeri, aki különben azt hiszi, hogy a búzát kapálják.
hirdetés
Klikk ide
A Nemzeti Összetartozás Éve Trianon egyik legfájdalmasabb átkát, az egységes magyar nemzet szétszakítottságát próbálja orvosolni – fogalmazott Surján László a Charta XXI. Megbékélési Mozgalom alapító-elnöke a Karc FM újévi Hangoló műsorában
Surján László szerint a Magyarország területének kétharmadát elszakító békediktátum 100. évfordulóján fontos szempontnak kell lennie a feszültségmentességnek. Történelmi tragédiánk felemlegetése ugyanis határainkon belül és kívül is problémákat mutat: az anyaországon belül a szélsőséges nézetek, vagyis a határrevízióban gondolkodók és az érdektelenek egyaránt kihívást jelentenek.

A határainkon túl élő magyarság a maga számkivetettségében, a december 5-e általi meggyalázásában, de gyógyuló sebeivel kíván külön figyelmet, miközben ott vannak a szomszéd nemzetek, amelyek mintha még mindig nem bocsájtották volna meg, hogy elvették területünk kétharmadát és folyamatosan revizionista törekvések miatt aggódnak.

Surján László hangsúlyozta: a józan többség nem határrevízióban gondolkodik, már csak azért sem, mert uniós keretek között a határoknak már nincs olyan létjogosultsága, mint akár 30 évvel ezelőtt. Ráadásul a szomszédos államok olyan településpolitikát folytattak, hogy ma már a határok mellett jobbára nem magyarok lakta települések vannak. Így ha átrajzolnák a határokat, akkor olyan tömegben kerülnének át Magyarországra nem magyar etnikumú emberek, hogy a feszültségek nemhogy csökkennének, de inkább növekednének.

A KDNP tiszteletbeli elnöke úgy gondolja, hogy hármas feladata van a nemzetegyesítés évének: az országhatárokon belül meg kell próbálni a józanság talajára állítani a gondolkodást; élő programokkal kell kezet nyújtanunk a határainkon túl élő magyarság felé, amelyekben nem csak szlogen az, hogy minden magyar felelős minden magyarért; közben pedig meg kell próbálni építeni a józanság és az együttműködés hídját a szomszédokkal, amire most történelmi esély kínálkozik.

Surján László arra figyelmeztetett: nem szabad egyes emberek félelemből táplálkozó agresszivitása, vagy politikai érdekektől vezérelt történelemhamisító nyilatkozata alapján megítélni a szomszédos államokat. Ezek alapján a magyar miniszterelnök nem mehetett volna el Temesvárra, nem mondhatta volna ott el azt, hogy közösen kell felépítenünk azt a régiót, amiben élünk és nem talált volna ehhez az eszméhez számos mérvadó partnert Romániában is. Az Európai Parlament egykori alelnöke úgy látja: a Baltikum – Adria – Fekete-tenger háromszögében lévő államoknak fel kell ismerniük, hogy egymásra szorulnak, hogy ez a térség közösen szerethető és közösen kell felvirágoztatni. Külön-külön ugyanis nem megy, úgy pedig különösen nem, ha egymásnak rosszat akarunk. Ha viszont tudjuk egymást becsülni és együtt dolgozni, akkor eljuthat a közép-európai térség oda, hogy nem alább való, mint Nyugat-Európa, hanem értelmes, hasznos, szerves része lehet az európai közösségnek.

Itthon az a feladat a Nemzeti Összetartozás Évében, hogy témává tegyék, beszéljenek Trianonról. Surján László egyúttal arra figyelmeztetett, hogy érdemes indulatok nélkül meghallgatni egymást, mert a szélsőségek soha nem vezetnek közeledéshez. Emlékeztetett arra, hogy a nemzeti tudat túlburjánzásának legszemléletesebb példája a két világháború közötti Németország és a II. világháború példája; a másik oldalon pedig ott vannak azok, akik szerint a háborúmentes világ érdekében el kellene felejteni az anyanyelvet, a történelmet és el kellene indulnunk valamiféle európai-, vagy világpolgár tudat mélyítése felé. A kereszténydemokrata politikus szerint azonban ezzel fontos értékeket veszítünk: az emberi természetbe ugyanis bele van égetve az, hogy közösségekben gondolkodik. Ezek a családból induló, koncentrikus körökben létező kapcsolatrendszerek felelősséget jelentenek és kohéziós erőt, amelynek alapja a kollektív tapasztalat, és a közös kulturális érték.

Ami pedig a programokat illeti: a nagy megemlékezések mellett társadalmiasítani kell a Nemzeti Összetartozás Évét, mert a kis volumenű, de embertől-emberig érő kezdeményezések lehetnek azok az apró kövek, amelyekből végül felépülhet egy szép épület – fogalmazott Surján László. A KDNP tiszteletbeli elnöke szerint a Gulag-emlékév tapasztalata reményt ad: az ugyanis tömegeket mozgatott meg és a programok olyanokhoz is eljutottak, akiknek a családját megkímélte a sors a Gulag szenvedéseitől. A Charta XXI. Megbékélési Mozgalom elnöke szerint érdemes lenne megkeresni azokat az embereket, akik gyermekként megélték a 38-40-es visszacsatolást. Az ő emlékezetük azt a pótolhatatlan érzelmi töltetet is meg tudná adni Trianon 100 éves emlékezetének, amit az új generációk sehogyan másképp nem tudnak átélni.