Montreál, április 5.

Az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság február 29-én tartotta meg évi közgyűlését és hagyományos kultúr-délutánját, amely alkalommal CSAPÓ ENDRE beszámolójában az alábbiakat mondta:

A Szent Korona tiszteletében egybegyűlt kedves Hallgatóim! Közeledünk 15-ik évfordulónkhoz, ennek okán is, meg új vendégeink tájékoztatására is, mai előadásomat rövid visszaemlékezéssel kezdem.

Minden idők legnagyobb, leghosszabban tartó magyar emigrációjának kettős feladata volt: hazánknak, népünknek jó hírét kelteni az egyik feladat, a másik: nemzeti hagyományainkat ápolni, megtartani. Említhettem volna politikai feladatot is, hiszen az értelmező szótár szerint az emigráció célja visszakerülni a hatalomba. Azonban az a többszázezres tömeg, amely a háború és a megszállás következtében emigrációba kényszerült, soha sem volt a hatalom birtokában. Voltak politikai emigránsok is, de a politikai hatalomból kiüldözött néhány száz emigráns, ha keresett volna sem talált volna olyan külhatalmat, amely felkarolta volna őket, azzal a szándékkal, hogy visszasegítse őket az elvesztett hatalomba. A győztes nagyhatalmaknak nem volt céljai között a háború előtti magyar rendszer visszaállítása, de a háborút követő, rövid ideig élt többpártrendszer elüldözött politikusai is csalódtak a nyugati hatalmakban, és ugyanúgy csalódniuk kellett a szabadságharcot követő megtorlás emigránsainak: Nyugat politikusai helyben hagyták a november 4-én bekövetkezett változást, és a világ felháborodásának elültével - hogy Albert Camust idézzem - igazolták a gyilkosokat. Tehát szótári értelemben nem vagyunk politikai emigránsok, és azt is tudomásul vesszük, hogy a sorsunkat oly nagy mértékben irányító nagyhatalmaknak mindenben megfelel az a helyzet, ami Magyarországra elkövetkezett 1945 óta, beleértve a közben megtörtént változásokat, beleértve azt is, ami 15 évvel ezelőtt bekövetkezett. Ezekbe a folyamatokba az emigrációt nem vonták be, ezekre a folyamatokra az emigrációnak nem volt befolyása. Az emigrációnak más téreken volt és van történelmi szerepe.

Említettem a hagyományok ápolását. Akik még a szovjet idők előtt nevelkedtünk, tisztán érzékeljük a változást, ami 1945-ben és azt követően bekövetkezett. A változás a mi szemléletünkben goromba beavatkozás nemzeti életünk menetébe, aminek során megtörték a nemzet alkotmányos életének folyamatát is, és mindent elkövettek, hogy kiöljék az emberek tudatából a nemzeti múltat, a hitet, a reményt.

1989-ben, amikor még csak alakulgatott Magyarországon az egypártrendszert követő idők politikai térképe, megalakult Budapesten, Kállay István professzor vezetésével, a Szent Korona Társaság. Ezt követően 1989. október 22-én - egy nappal a polgári köztársaság budapesti kikiáltása előtt- ünnepeltük a magyar szabadságharcot 32-ik alkalommal. Ezen az ünnepélyen megalakult Sydneyben a mi Szent Korona Társaságunk. Éreztük, hogy szükség van hangunkra, a segítségre, mert láttuk, hogy odahaza csalárd játék folyik a rendszerváltozással. Első műsoros délutánunkat 1990. április 19-én tartottuk, mely alkalommal elhangzott az a követelésünk, hogy "vissza kell helyezni a Szent Koronát történelmi szerepébe".

Megfogalmaztuk, hogy "a Szent Korona maga a magyar nemzet, eleink államalkotó géniusza alávetette a halandó embert, királyt, koronázó püspököt és főurakat egy időálló objektumnak, amit nemcsak hogy megszemélyesített, hanem égi tulajdonságokkal ékesített, a "szent" jelzővel vitán felül álló fórummá magasztosított. Nem merész állítás, ha azt mondjuk, hogy ez az eszmerendszer tartotta meg a magyarok országát, Szent István államát nehéz időkön, megszállásokon át, idegen származású királyaink ellenére is magyar királyságnak".

Azt is megállapítottuk, hogy "a Szent Korona nem feltétlenül kötődik a királyság intézményéhez, történelmünkben már három kormányzóság volt, kiállja a próbát a szentkoronás magyar joggyakorlat a demokrácia eszmerendjében is, mert gyakorlatilag szélesebb körű demokráciát jelentett a magyar nép részére a községi, vármegyei és országos önkormányzati rend, mint a ma dívó pártdiktatúrák. Semmilyen magyar érdek sem kívánja ezeréves fejlődésünk eredményeinek elvetését csak azért, mert köztársasági államformát kényszerültünk felvenni. Kell, hogy legyen a politikai pártoktól megosztott világban egy állandó, egy halhatatlan, egy pártatlan tekintély, ami nemcsak szimbolizálja, de megtestesíti a nemzeti egységet. Hogy milyen lesz a modern idő Szent Korona tana, azt nem tudhatjuk, azt majd arra felkészült jogtudósok kidolgozzák. A mi feladatunk hirdetni az örök nemzet jogát az élethez, hogy egyszer végre felvirágozzék a hon évszázados szenvedések után a Kárpátok ölében, a Szent Korona egységében."

Csak ennyit akartam elmondani a Társaság megalakulásáról, és hogy a továbbiakban mit valósítottunk meg, azt most csak azzal jellemzem, hogy tevékenységünk lényegében a bibliai mustármag szerepe volt, miután nagyon korán és jó időben magyarországi egyetemisták részére kiírt pályázattal, valamint két könyv megírását szorgalmazva, és magyarországi megjelenését anyagi támogatásban részesítve, szerencsésen elindítottunk egy - egyébként nagyon időszerű - szellemi megmozdulást a Szentkorona-eszme népszerűsítése érdekében.

Nem is kell, hogy mi magunk szóljunk tetteinkről, hiszen a magyarországi Szent István Társulat által most kiadás alatt lévő könyv szerkesztője, dr. Tóth Zoltán József a könyv bevezetőjében az alábbiakat írja társulatunk tevékenységéről:

"Az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság a millennium évében a magyarországi egyetemek jogi tanuló egyetemistáknak A Szentkorona-eszme időszerűsége címmel pályázatot hirdetett meg. A pályázat elsődleges célja az európai jog, kultúra, és politikatörténetben egyedülálló magyar Szentkorona-eszmeiség és -tan széles körben ismertté tétele, és a magyar köztudatba történő visszaemelése. Ösztönözés arra, hogy egyetemeink jogi, bölcsész, teológiai és más karain súlyának és jelentőségének megfelelően foglalkozzanak nemzeti történelmünk, öntudatunk elsőrendű kérdéseivel. Nemzeti sorsunk és állami, történeti folytonosságunk szimbólumának, a magyar Szent Koronának az Országgyűlés épületébe történő átvitelével egyidőben, azt kiegészítve, a pályázat sikeres megvalósítása, lelki és szellemi jelentőségű fontos cselekedet volt a XX. században durván megtagadott közjogi, közéleti tradíciónak a Szentkorona-tannak felidézése. A pályázatnak nemcsak az egyetemek jogi karain volt hatása, hanem a magyar lét folytonosságában hívő jeles közéleti személyiségeknek a figyelmét is felhívta, és támogató cselekvésre ösztönözte. Az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság a Szent Korona köré épülő és a Szentkorona-tanhoz kötődő magyar jogrendet magáénak valló magyar öntudat újjáépítése érdekében már több kiemelkedően fontos tettet tudhat magáénak. Többek között Zétényi Zsolt és Kocsis István a kérdésben meghatározó szerepet játszó, az 1990-es években kiadott alapmunkájának megjelentetésének támogatását is.

A pályázatot követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Szent Korona és a Szentkorona-eszme címen szeminárium indult, amely a múlt évben már hetedik alkalommal került meghirdetésre a karon. A bizottság tagjai egyúttal előadói a két féléves szemináriumnak, ahol jelenleg az ország jogi karai közül egyedül folyik képzés e témakörben. Kocsis István, Tóth Zoltán József, és Zétényi Zsolt mellett a szemináriumon még további szakértők több éves munkája is hozzájárul a magyar közjogi hagyomány és örökség minél szélesebb körű és mélyebb megismeréséhez. A lehetőség, hogy a szeminárium oktatói, hallgatói (valamint az egyetem rektorának, Erdő Péternek, és dékánjának Radnay Józsefnek támogatásával, akik lehetővé tették a pályázat díjkiosztó ünnepségének az egyetem épületében történő lebonyolítását) részt vehettek az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság által kezdeményezett és díjazott pályázatban, jelentősen hozzájárult a tárgyban a karon évek óta folyó munka sikeréhez. A pályázati díjátadó ünnepség védnöke és díszvendége Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos volt. A szeminárium előadóinak (Molnár Tamás, Pap Gábor, Pecze Ferenc, Tóth Zoltán József, Vass Csaba, Zlinszky János) írásaiból korábban már a Szent István Társaság gondozásában 1999-ben megjelent egy kötet (A Magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón). A millennium évében pedig a szeminárium oktatóinak és hallgatóinak részvételével és támogatásával Tölgyesy Ágnes filmet is készített Jövőnk koronája a múltunkban született címmel. (Megjegyzendő az is, hogy a pályázat óta a karon számos magas színvonalú és egyedi, a tárgykörben íródott évfolyam- és szakdolgozat készült el és került megvédésre.) A Szent Korona és a Szentkorona-eszmeiség újbóli megismertetésében a magyarországi szellemi átalakulást különböző módon támogató emigrációba kényszerülő magyarok, valamint a hazai közélet jelentős személyiségeinek együttműködése történelmi jelentőségű lehet céljaink elérésében. A pályázatra beküldött színvonalas, és új meglátásokat is felvető tanulmányok egy újabb lap a Szent Korona és Szentkorona-eszme több évszázados, vagy még régebbi történetében. Jele annak is, hogy felnőtt egy új generáció, amely jobban ismeri történelmét és jelenét is, mint az őket megelőző korosztályok többsége, és amely az ezeréves közjogi hagyományok ismeretének több évtized után az újból megújuló folytonosság reményét hordozza."

Eddig szól az idézett rész a Szent István Társulat gondozásában most kiadásra kerülő könyvből, amelynek címe: A Szent Korona eszme időszerűsége. Ebben a kötetben az egyetemisták által elkészített pályamunkák mellett három kiváló tanulmány jelenik meg. A szerzők: dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, történész, Társaságunk tisztelebeli elnöke és magyarországi ügyvivője, Kocsis István drámaíró, történész, akit könyve megjelentetése után, 1995-ben bemutattunk vendégelőadóként Ausztrália nagyvárosai magyarságának, aki azóta további könyvekkel gazdagította a témát, tartott előadást szerte az emigrációban, valamint a Szent Korona-tan fiatal harcosa, dr. Tóth Zoltán József történész, egyetemi tanár, aki szerezője volt pályázatunk díjkiosztásának. Ez a három úr képezte a pályázat bíráló bizottságát.

Ennyi ismertetés után térjünk át mai feladatokra. A történelmi magyar államszemlélet szöges ellentétben áll a nemzetállam-eszmével. Nem is annyira a nemzetállam-eszmével van baj, hanem annak gyakorlatba tételével. Közép-Európában úgy jöttek létre a nemzetállamok, hogy vegyes népességű államokat szétszaggattak, és a háborús győzelem zsákmányra éhes rendezésében nem is nemzetállamokat, hanem ismét vegyes népességű államokat hoztak létre, amely államok nem fogadják el a zsákmányolt terület lakosságát államalkotónak. A felosztott Magyarország utódállamai nemzetállamot erőltetnek vegyes nemzetiségű területeken. Ebben az állapotban telt el immár 85 év a Kárpát-medencében, folyamatos békétlenségben. Most, amiként bekerülnek a közép-európai államok az Európai Unióba, természetesen bekerül vele a békétlenség is, hiszen az unió a jelenlegi államok valamilyen, ma még meg sem határozott szövetsége lesz.

A Magyar Életben folyamatosan követjük az erdélyi magyarság körében most zajló politikai fejleményeket. Másfél évtizedes sikertelenség után népes mozgalom indult az autonómia erélyes követelésével. Másfél évtizedet elveszítettek abban a reményben, hogy a magyar párt részvétele a román parlamentben és kormányban eredményre vezet az autonómia dolgában. Nem vezetett eredményre, a román politikai platform mereven elzárkózott, de a magyar párt sem folytatott erélyes küzdelmet, inkább megalkuvó politikát vitt végbe. Másfél évtized magyar kormányainak nem volt semmiféle nemzetpolitikája, csak egy gyenge utalás az alkotmányban késztette őket valamelyes jótékonyságra, de a nemzettel való törődés megállt az országhatárokon. Azt mondták, fogalmazza meg a határon túli magyarság a követeléseket, csak akkor tudjuk támogatni.

Most megfogalmazták. Két hónappal ezelőtt megalakult a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Mindkét szervezet a demokrácia írott és elfogadott elvei és szabályai szerint akarja elérni célját, követeli a helyi önkormányzati rendszer érvényesítését. Itt van tehát az alkalom helytállni az ígéretnek, és érvényesíteni az oly sokáig megtagadott nemzeti szolidaritást.

Hölgyeim és Uraim! Erdélyi nemzettársaink olyan valamit követelnek, amit a demokrácia útjára lépő Románia kormánya nemzetközi botrány nélkül nem utasíthatna vissza. Olyan demokratikus alapjogot követelnek, amit a mai nagyhatalmi politika brüsszeli irodája hangos elismeréssel kellene fogadjon, mint olyan kezdeményezést, amely követi a hatalommegosztásról szóló jelenkori politikai elveket. Sajnos ezekhez az elvekhez a brüsszeli iroda, és az irodát működtető nagyhatalmak még nem nőttek fel. Olyan követelést fogalmaztak meg erdélyi testvéreink, amelynek megvalósításához nevéhez méltó magyar kormány a legteljesebb támogatást kellene, hogy nyújtsa. Nézzük hát, hogyan is viszonyulnak ezek a politikai szervek az erdélyi magyarság alapvető demokratikus jogai követeléséhez. Románia azon fáradozik, hogy hazaárulási pert akasszon a szervezők nyakába, méregeti, meddig mehet el ezen az úton. A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség, az ottani magyarság összefogó nagy politikai szerve - tessék jól figyelni - elítéli a demokratikus kezdeményezést. Sajnos, most napvilágra jött, hogy nem méltó sem a magyar sem a demokratikus névre, vezetői a magyarellenes román politika kiszolgálói. De mit mondjunk a magyarországi kormányra? Teljes egészében követi azt a gyakorlatot, amit Rákosi és Kádár fejlesztett magas színvonalra, nekik fontosabb az elvtársi jó viszony a magyarokat sanyargató szomszédos diktatórikus kormányokkal, mint az erdélyi magyarság jelen élete és jövője.

Egyelőre ismeretlen az Európai Unió, illetve a nagyhatalmi politika álláspontja ebben a kérdésben, mert még nem történt ezen a téren részükről megnyilatkozás. Ám nagy reményeink velük kapcsolatban sem lehetnek. Sok mindent megtapasztaltunk már részükről a demokrácia nevében, de annak ellenében végbevitt cselekedeteik során. Azonban van egy keskeny, járható út, hivatkozás a nagyhatalmak, és az Európai Unió által már deklarált közösségi jogokra, illetve a demokrácia általánosan elfogadott elveire, amelyek arról szólnak, hogy a társadalom alsó szerveinek döntési jogot kell adni saját dolgaik intézésében.

Ezt a keskeny utat az államhatalom, minden államhatalom általában igyekszik elzárni, igyekszik a döntési területeket magának megtartani. Ez nagyonis jellemzi Romániát, de jellemző Magyarországra is. Románia 2,5 millió magyar nemzetiségű polgársága, és különösen az egy tagban lakó székelyek országa mintaesete és mintaterülete lehetne az autonómia érvényesítésének kiharcolására a központi állam ellenében. Ilyen törekvés az általánosan elfogadott haladás irányában történik, és ez nagy erkölcsi erőt ad a küzdelemben. Nagyon fontos, hogy Magyarországon olyan kormányzat jöjjön létre, amely felkarolja ezt a törekvést és nemzetközi súlyával lendületet ad neki.

Erdély nem először mutatott példát Európának a humanista haladás útján. Emlékezzünk a vallási békét meghirdető tordai országgyűlési határozatra 1568-ban, de gondoljunk arra is, hogy a székelyföld autonómiája sok évszázados emlékeivel ma is eleven nyugtalanságként él a lelkekben. És nem szabad engedni, hogy ez a nyugtalanság elhamvadjon, nekünk ezt az alkotó nyugtalanságot segítenünk kell. Az emberi társadalom haladása mindigis szükségszerűen a mindenkori hatalom hátráltató politikája ellenében valósult meg. Azt is megtanultuk a történelemből, hogy csak az jut előre, aki elszántan kiáll érdekeiért.

Azt mondják, 15 millió magyar van a világon. Most 2,5 millió magyar nevében történelmi jelentőségű lépést tettek felelős erdélyi vezetők. Európa nagy szerkezeti változás folyamatában van. Hosszú idők után a nagy változásokat végre nem háborús eszközökkel akarják létrehozni. Nekünk minden háború csak borzalmakat és mindenféle szerencsétlenséget hozott. Itt az ideje, hogy az új elrendezésben hallassuk szavunkat, ezeréves olyan államszerkezet gyakorlati ismeretében, amely nemzetiségi, faji, vallási türelmet biztosított Európa nagyon veszélyeztetett pontján. A türelmetlen nemzetállam helyébe tudjuk ajánlani az együttélés szentistváni és szentkoronás államfilozófiáját, ami nem ismert Herrenvolkot, kiváltságos államalkotó nemzetet, de nem hallott bozgorokról és betolakodó ázsiai barbárokról sem.

Hölgyeim és Uraim! Miért is foglalkozunk mi ezekkel a dolgokkal? Lelkünkben elkötelezettséggel a Szentkorona-tan iránt azért foglalkozunk a Kárpát-medence botrányos helyzetével, mert talán egyetlen hely Európában, Európa közepén, ahol nem tud megnyugodni a háborús gyűlölet és a folyamatos nemzetellenes tevékenység. A Kárpát-medence békéje, a Szent Korona egykori országa nem maradhat a nacionalista üldözések völgye. Tíz évvel ezelőtt elindítottuk az Egy a Nemzet Mozgalmat. Ennek lényege, hogy követeljük a nemzet fogalmának olyan alkotmányjogi szintre emelését Magyarországon, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát a XIX. században. Kimondtuk 1993. február 28-án ebben a teremben: "Azt akarjuk elérni, hogy hozzon a magyar országgyűlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül!"

Ezt a követelést látjuk körvonalazódni a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezeti rendjében, és ezért javasolom, hogy az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság mai gyülekezete üdvözölje ezt a két szervezetet, kívánva a magyarok Istene áldását, és megígérve Társaságunk tőlünk telhető segítségét.