Dancs Rózsa
Toronto, május 31.

A folytonosságot hangoztatták az ünnepi szónokok a Helikon Gimnázium idei évzáró ünnepségén, amelyet május 9-én tartottak a Szent Erzsébet Templom halljában. Az iskola múlt esztendõben nyugdíjba vonult magyar szakos tanára, Kovácsné Papp Ildikó meghatottan hallgathatta azokat az elismerõ szavakat, amelyeket mind a tanulók, mind a szülõk és tanárok elmondtak többévi munkásságáról.

Ünnepnap volt ez a vasárnap azért is, mert egybeesett az anyák napjával, valamint a végzos tanulók ballagásával.
Az ünnepséget Czabafi Csaba atya, a Szent Erzsébet Templom plébánosának imája nyitotta meg. Miután Koós-Hutás György, a Helikon Gimnázium történelem szakos tanára és a mûsorvezetõ

Kerestély Emõke tanuló üdvözölte a vendégeket, Azadeh Amír végzos diák elszavalta Reményik Sándor Templom és iskola címû versét. A mûsor a IX. osztályosok elõadásával folytatódott, akik Lõrincz Mirtil tanár irányításával A bajusz címû vígjátékot adták elõ.
A közönség jól szórakozott a tizedikesek Csicseri történet c. bohózatának bemutatása alatt is. Ezt a négy évfolyam közös mûsora követte, a Görög Ilona c. témás tánc, amely A csudahalottként is ismert vidám népballadára épült. A tánc koreográfusa a torontói Kodály Tánccsoport tagja, iskolánk végzõs tanulója, Nadj Lilly volt.

Az édesanyákat, nagymamákat Kiss Dániel verssel köszöntötte, majd a tanulók és a közönség együtt énekelte el a Mama kérlek… kezdetû dalt. Ezután minden tanuló megkereste saját szülõjét és egy szál piros szegfût nyújtott át neki. A virágot a Helikon Társaság ajándékozta a tanulóknak, hogy meglephessék az édesanyákat. A megható jelenetet követõ rövid szünet után a kilencedikes, tizedikes és tizenegyedikes tanulók vehették át a bizonyítványokat és a jutalmakat. A torontói magyar fõkonzulátus és a kereskedelmi kirendeltség jutalomkönyveit Borbás István személyesen nyújtotta át a tanulóknak, az Egyesült Magyar Alap pénzbeli ajándékát Bessenyei István adta át édesanyja, Somorjai Ágnes képviseletében.

A "véndiákok" ballagása után Perlakyné Lovrics Andrea, Ashley Mulloy, Koós-Hutás György, Telchné Dancs Rózsa, Soltész Károly alapító szülõ, Azadeh Amír és Nadj Lilly tanulók beszéde következett. Bojtos Edit szülõ lírai fogantatású szónoklata Reményik Sándor Az ige c. költeményével zárult, kristálytisztán hirdetve, hogy "A nyelv ma néktek végsõ menedéktek,… Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet borát issza, Elõre néz s csak néha-néha vissza-, S a kelyhet többé nem engedi el!"

Hári Piroska nevét lassan legenda lengi be. Õ évek óta gondoskodik a tarisznyákról, amelyben egy pennit és "madárlátta pogácsát" kapnak útravalóul az életbe kilépõ fiatalok, hogy emlékeztesse õket: van egy otthon, az édes anyanyelv szavaival megalapozott, amely mindenkit visszavár, még ha tékozló fiúként térne is meg. Ezúttal Piroska levelet is küldött nekünk, amelyben sok sikert kívánva a tanulóknak, elbúcsúzott tõlünk, felajánlva önkéntes munkáját másoknak, mert, úgy mond, nyugdíjba vonult ezen a téren. Isten áldását kérjük eddigi munkájára, és kívánjuk, hogy jó egészségben érje meg unokái ballagását is. A költõ szavával üzenjük neki, hogy "nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét…"

A vándorbotokat, azaz a kopjafákat Balatoni Ferenc tizenegyedikes tanulónk faragta meg. A tizenkettedikeseknek a diplomákat és a jutalmakat Koós-Hutás György adta át, a Rákóczi Alapítvány könyvjutalmait Ayklerné Papp Zsuzsa. Mivel Emri István fõkonzul úr egyéb elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg ezen az ünnepségen, a fõkonzulátus ajándékát Borbás István úr nyújtotta át a kereskedelmi kirendeltség jutalomkönyveivel együtt .

Az Egyesült Magyar Alapot továbbra is Bessenyei István képviselte. Pédery-Hunt Dora szobrászmûvész egy emlékérmet készített a Magyar Helikon Társaság 25. évfordulójára, amelyet eddig évente személyesen õ nyújtott át a legjobb eredménnyel érettségizõ, a Helikon Iskolát négy éven keresztül rendszeresen látogató tanulónak. A Helikon Érem idei nyertese a perzsa anyanyelvû, de a magyart tökéletesen elsajátított Azadeh Amír, aki Perlakyné Lovrics Andreától vehette át az értékes kitüntetést. Tizenöt végzõs tanulót bocsátottunk útjára ezen a napon. Tizenöt tehetséges, lelkes kis magyart, aki büszke arra, hogy magyarul ejti a szót, hogy magyarsághoz tartozik. A ballagást követõ ünnepi vacsorán, amelyet a Schnitzel House nevû magyar étteremben tartottunk, ismét meghallgathattuk mindannyiuk tervét, elképzelését a jövõrõl, az életben elképzelt helyérõl. Lafferthon Flóra, aki éveken át a legjobbak egyike volt, büszkén jelentette: sikerült bekerülnie az ottawai Parlamentbe apródnak (page-nek). Ez nem kis eredmény, ha arra gondolunk, hogy országosan csak negyven fiatalt ért ilyen szerencse a nagyszámú jelentkezõ közül. Ezenkívül Flóránk ösztöndíjasként döntheti el, hogy melyik egyetemen akarja folytatni tanulmányait.

Két-két egyetemtol kapott igenlõ választ már Tausz Katalin és Kovács Mónika, és reménykedve lesi a napi postát Gabnai Viktória is, mert szép eredményekkel végezte nemcsak a magyar, hanem az angol nyelvû iskolát is. Azadeh Amír még nem tudja, milyen pályára megy, de úgy érzi, minden kapu nyitva áll elõtte. Cseke Miklós olyan szakmát akar tanulni, amellyel majd Magyarországon is érvényesülhet, Fülöp Katalin, Farkas Ottó, Perger Róbert, Sutus Péter szintén konkrét tervekkel indul neki a holnapnak. Bálint Attila nemcsak a tanulásban jár az élen, hanem a sportban is, Csermely Pál pedig mint lelkiismeretes cserkész, népi táncos, ministráns és az élet technikai dolgai iránt érdeklõdõ fiatal szeretne magyarországi egyetemen is tanulni. Nadj Lilly kijelentette: "Soha nem mondok le a magyar táncról", és kincsnek érzi anyanyelvét Ric Klára ugyanúgy, mint Tomes Róbert.

Sikerüljön minden álmuk! Sikereikben a mi álmaink is továbbélnek.