Bencsics Klára
Montreál, november 1 .

Észak Amerikában minden év november 11-én, tartják az I. Világháború fegyverletételének emlékére a Remembrance Day-t, azaz az Emlékezés Napját. Onnan tudjuk, hogy közeledik ez a nap, ha az üzletekben, utcákon, öreg katonák árulják a pipacsokat, azaz a poppykat.

Nemrég, egy kedves barátomtól megsárgult Montreal Star újságcikket kaptam, 1968-ból.
Egy verset tartalmaz, amit a kanadai Dr.John McCrae alezredes (1872-1918) írt, az I.Világháborúban a lövészárokban, 1915. május3- án. McCrea az I.Kanadai Gyalogos hadtestnél szolgált Ypres –nél , Franciaországban. Az újságcikk lehozta a kézzel és géppel írt változatát a versnek.

In Flanders Fields

In Flanders field the poppies grow
Between the crosses, row on row....

Ennek a történelmi versnek magyar fordítását továbbadom Nika Géza fordításában.

Flanders Mezején
Flanders mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,
Flanders mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak
Flanders mezején.

A cikk beszámol, ennek a versnek, a montreali Royal Viktoria kórházban történt kiállításáról, egyben az 1968-ban kiadott 6 centes emlékbélyegről is, ami a szerző fényképét és a vers két első sorát ábrázolja. Ugyanis a költő a Royal Viktoria kórházban dolgozott mint orvos, bevonulása előtt.

Dr.J.McCrea a harctérről küldte el a londoni Punch magazinnak költeményét, amit közöltek., még 1915 decemberében. Majd saját kézírással írott versét elküldte barátainak Bostonba, Mr. és Mrs Carlton Noyesnak. Így maradt fenn az eredeti példány.

Dr.John McCrea alezredes, Franciaországban halt meg 1918-ban, tüdőgyulladásban, néhány hónappal a háború befejezése előtt.... eddig szól a vers eredete.

De nem halt el a pipacsok emléke. Mint a szél, úgy kapta föl a világ a pipacs mezőről szóló verset és vitte szét azt mindenhová.

Az amerikai Ms.Moina Michael is olvasta a verset 1915-ben, s egy válasz verset írt rá. Majd a pipacsoktól ihletve, anyagból készített piros pipacsokat, és ő volt az első aki az amerikai hősöknapján viselte. Az volt a véleménye, hogy a háborúk hőseit tiszteljék meg a pipacs viselésével. Élenjárt a pipacsok terjesztésében. Barátainak, kollégáinak készített pipacsokat házilag, amit eladott az elesett hősök családtagjai támogatására.

Franciaországból érkezett egy hölgy az USA-ba, Madame Guerin, aki elvitte a tengerentúlra is ezt a szokást. Mikor visszatért Franciaországba, ő is terjeszteni kezdte és eladta a házilag készített pipacsokat (poppy-kat). Az anyagi hasznot a háborús árváknak adományozták. Nemsokára a pipacsokat Franciaországban és Belgiumban is engedéllyel árulták.

Már 1922-ben, az USA-ban az Emlékezés Napjára a veterán katonák államilag engedélyezve árulták, a rokkant bajtársak segítésére.

1948-ban, Ms. Moina Michael emlékére, aki ott a pipacsok terjesztését bevezette, az amerikai Postahivatal kiadott egy 3 centes emlékbélyeget.

Úgy tudom, Angliában is szokássá vált a veterán katonáknak gyűjtése a pipaccsal, az Emlékezés Napján.

Kanadában, a legújabb hírek szerint, 25 centes pénzérmét adtak ki, melynek közepében ott van a piros pipacs , megemlékezve a háborúkban elesett hősökről.