Magyar Krónika
Montreal, december 16.
Ádám Christohper

Az utóbbi évtizedekben továbbra is népszerű maradt a Charles Dickens által ábrázolt és írásai lévén megörökített viktoriánus Karácsony. A keresztény ünneppel kapcsolatban azonban kialakult hagyományainknak jelentős része valóban a középkor már-már homályossá vált szokásaiból származik. A karácsonyfa díszítés szerepe és a magyar kultúrában is nagy múlttal rendelkező betlehemezés, valamint az ünnepi lakoma, mind a közép-kori ritualizmuson és szentélményeken alapuló társadalmaktól vette kezdetét.

A karácsony jelképe a feldíszített fenyőfa. A középkorban az egyház foglalkozott a fák feldíszítésével és e tevékenységben felhasznált legfontosabb ékességei egyszerű piros almák voltak. A szabadon lévő fákat szenteste díszítették fel almákkal, melyek az ószövetségi Ádám és Évát ábrázolták. A Szentestének ismert ünnepet ekkor valóban Ádám és Éva Napnak is hívták. A mai hagyományokra jobban hasonlító karácsonyfát először a németek honosították meg, de ezt csak a XVI. századtól kezdve. Ellentétben mai szokásainkkal, miután megtörtént a fa körüli lakoma és közösségi tánc, a fát a község főterén felgyújtották és ott szertartásosan elégették.

A karácsonyfán kívül az angol-száz kultúrában népszerű magyal, borostyán és fagyöngy a Druid népek szokásaiból veszi eredetét, akik hittek abban, hogy jóindulatú szellemek éltek a fagyöngy ágaiban. A keresztények hozzá adták azt a hitet, hogy Krisztus áldozati vére által lettek a fagyöngy fehér bogyói pirosak. A borostyán pedig a késő középkortól kezdve lett karácsonyi hagyomány a templomokban amikor úgy vélték, hogy ez megvédheti a népet a bubópestis ellen.

A betlehemezés és az angol-száz országokban is hagyománynak számító karácsonyi éneklés is a középkori hitvilágból ered. A betlehemezés a templomi szertartásos színdarabok és hitbeli misztériumok előadásával vette kezdetét. A legnépszerűbb jelenetek közé tartozott Jézus születése és a történet iránti érdeklődéssel párhuzamosan növekedett a karácsony népszerűsége. Angliában pedig a pantomim előadások is ismertté váltak a középkorban Karácsonykor. Ekkor falvakban és kastélyokban mutattak be komikus jeleneteket és a színészek általában az ellenkező nemnek öltöztek be. Szintén az angol ünnepi szokáshoz tartozott a "Wassail" nevet viselő forró ital, mely az régi angol nyelv "waes hael" köszöntésből ered, mely egyszerűen "jó egészséget jelent." Az ital világos sör, méz és különböző fűszerek felhasználásával készül.

Míg a Viktória korszak továbbra is érzékelhetően befolyásolja a XXI. század karácsonyi hangulatát és formálja elképzeléseinket az "ideális" karácsonyról, a Közép-kori hagyományok áthatják ünnepeinket egy régen elmúlt idő vallásos, kulturális és szellemi értékeivel.