Ne állj meg!
Az elsõ Észak-Amerikai Magyar Néptánc Fesztivál

A megszokott nyugodt magyar katolikus plébánia parkoló helye, teljesen átalakult ama három napra, amely otthont adott a magyar fesztiválnak.


Rencsik Pál
június 17.

Aki jelen volt az elsõ Észak-Amerikai Magyar Néptánc Fesztiválon, az nem mehetett haza üres kézzel, mert az esemény sikere miatt vagy egy maroknyi emlékkel és élménnyel kellett hazatérjen, vagy pedig egy hasznos idõtöltést talált az elkövetkezõ esztendõkre. A befektetett munka mindenképpen megtérült abban, hogy a rendezvénynek számos érdeklõdõje akadt. A sikert koronázta, hogy több mint kétszáz zenészt és táncost hívott meg, a montreáli Bokréta tánccsoport a fesztiválra.

A fesztivál betekintést nyújtott a magyarországi tájegységek tánchagyományaiba és szokásaiba. A különleges hangszereket megszólaltató zenészek, fáradhatatlanul elkápráztatták a közönséget kifinomult gyakorlatukkal és játékosságukkal. A táncosok parádés fellépéseik mellett, a szórakozni vágyók sem maradtak zene nélkül, mert õk a táncházak alatt tudtak ellazulni. Erre csak a tánctáborok alatt van lehetõség, így ezzel a lehetõséggel a fesztivál egy új színt is kapott.

A Fesztivál mögött a koregráfusok részérõl olyan gyûjtõmunka áll, ami nem kímélt idõt és fáradságot. Dícséretes, hogy nagyszámban akadnak vállalkozók, akik életben tartják magyar hagyományainkat ebben a rohanó és pénzéhes világban.

Sokan nagyon örültek annak a ténynek, hogy a Bokréta utánpótlásról is gondoskodik. Ezért ha kicsit még csetlõ-botló gyermek-táncosokat is láthattunk, abban bizonyosak lehetünk, hogy a jövõben majd ok tartják fenn az észak-amerikai magyar kultúránkat.

A kirakodóvásár sem hiányozott a fesztivál alatt, ahol bõven válogathattak a különféle magyar ételekbõl illetve hagyományõrzõ mûvészek munkáiból.
A rendezvény legfõbb célja, az összetartás, illetve hagyományaink és kulturális értékeink együttes ápolása volt, a fiatal generáció számára.