A torontói Rákóczi Bál és hagyományápolás

50 évvel ezelõtt, 1953-ban a torontoi magyar közösség egy csoportja létrehozta a Rákóczi Szövetséget azzal a célkitûzéssel, hogy a magyar nyelvet, kultúrát, egyszóval, a nemzeti hagyományokat az új hazában is ápolja és továbbadja.


február 7.
Dancs Rózsa

	A kitüntetettek Tomaj Dénes nagykövet társaságában

1994-ben fordulat állott be a Rákóczi Alapítvány történetében. Az Alapítvány mostani elnöke, de mindig is tevékeny, fáradhatatlan tagja, Ayklerné Papp Zsuzsa elhatározta férjével, Bélával, hogy kihasználva a történelmi szélcsendet, megszervezik a Magyarságismereti Mozgótábort az anyaországtól elcsatolt területek magyar diákjainak részére. Izgalmas kezdõ év után ez a tábor immár nemzeti mozgalommá vált, amely az egyetemes magyar történelem megörökítendõ eseményei közé kívánkozik. Olyan akció, amely az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyar diákok évi ösztönzõje, ösztöndíja, minõségmérõje. Amiért érdemes szorgalmasabban tanulni és bizonyítani, hogy az anyaország hivatalosan meghúzott határain kívül is vannak tehetséges, magyar anyanyelvükért, megmaradásukért naponta harcot vívó, és ezért rendkívüli fiatalok.

A gondosan elõkészített programba nemcsak az Aykler-házaspár, hanem otthoni pedagógusok is bekapcsolódtak, felfigyelt rá és támogatta a hivatalos magyar kormány, sõt Kanada budapesti nagykövete is részt vett a tavalyi rendezvény eseményein. A táborozók visszajelzései azt tanúsítják, hogy "amit ránk áldoztak, az lehetõ legjobb helyre került" - egy felvidéki fiú szavait idézve. Az eddig mintegy 1400 táborozó diák egész életre szóló szellemi batyuval tért haza, amelyet tetéz a felismerés, hogy nincsenek egyedül, és az egyetemes magyarság tagjainak érezhetik magukat. A Rákóczi Alapítvány évente megrendezett pompás báljának bevételét is a Mozgótábor javára fordítják. Ennek az ügynek egyik "élvezõje", a torontoi születésû, tizennégy éves Csermely Eleonóra a nyilvánosság elõtt köszönte meg a sok új barátot, akikkel a táborozás idején találkozott és akik megerõsítették azt az elhatározását, hogy nem felejti el a magyar nyelvet.

Az ideit jubileumi ünnepségnek is tekinthetjük, amelyik január 17-én, pénteken este zajlott le a Blue Danube Club Báltermében. Ez azért is jelentõs, mert a Magyar Köztársaság új nagykövete, Tomaj Dénes és felesége, Ildikó ez alkalommal találkozhatott a Torontóban és környékén élõ magyarság olyan képviselõivel, akik esetleg nem vehettek részt az elõtte való napon a Coffee Mill-ben rendezett fogadáson. Elsõ alkalommal volt a bál tiszteletbeli vendége Borbás István kereskedelmi attasé és felesége is. A vendégek örömmel üdvözölték, ezúttal már ismerõsként, Emri Istvánt és feleségét is a tiszteletbeli vendégek sorában. Kedves mozzanatot jelentett a Kossuth-rokon, Katherine Kossuthnak, a Canadian Film Centre igazgatójának bemutatkozása.

A rendezvény megszokott elegáns légkörben idézte a tradicionális történelmi korok táncmulatságainak hangulatát, amelyet az észak-amerikai magyarság legjelesebbjeinek részvétele fényjelzett. A pezsgõs fogadás és az ezalatt körbekínált Hári Piroska, Kuhar Panni, Padanyi Picke és Sass Kati sütötte pogácsák, valamint az egész estére jellemzõ kitunõ cigány- és tánczeneszámok feloldották az ismerkedés feszélyezettségét. A résztvevõket az Alapítvány elnökasszonya, Ayklerné Papp Zsuzsa üdvözölte, majd a mûsorvezetõk, Tömöry Zsófi és Juretic Péter vették át az irányítást. Vacsora után sor került a bál fénypontját jelentõ, hagyományos Rákóczi Elismerések, illetõleg Rákóczi Rend átadására.

Elismerést kapott Dr. Czeglédy Kálmán, Friedrich Mária és Ottó, Gross György, és Tömöry Éva, a Rákóczi Renddel pedig v. Bánkuty Gézát, DeRoth László professzort, Hári Istvánt és v. Majthényi Lászlót tüntették ki. A dícsérõ szavakat hallgatva újfent meggyõzõdhettünk arról, hogy milyen sok területen tudunk fontosat és maradandót tenni, amellyel nemzetünk jó hírnevét öregbíthetjük. Tanulmányi mozgótábortól tudományos feltalálásokig és technikai újításokig, magyar múzeumoktól karitatív jócselekedetig hosszú és változatos a skála - ne hagyjunk ki egyetlen lehetõséget se!

Ha a Rákóczi Alapítvány nem könnyû, de áldott munkájára gondolok, Tüzes Bálintnak egy verse jut eszembe:

kell-e térkép/ hogy megtaláld hazádat
hogy bizton/ eligazodj elmúláskóstolt
falvak felé/ éveid oszágútján vagy
elegendõ csupán a hit/ a torokszorító féltés és
valósággá lesz/ a megérkezés
(Nagyúton)