A Magyarok Világkapcsolata
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

FÓRUMOK  ::  HUMOR
 

A 46. Helikon Bál

Az elmúlt hét végének minden ünnepi örömét beárnyékolta a Columbia űrsikló tragédiája. Nem volt ez alól kivétel a Helikon bál sem, amelyet Toronto belvárosában, a jó nevű Hilton szállóban rendezett a Magyar Helikon Társaság.


február 19.

Dancs Rózsa

 

 
A bál elnöke, Perlaky Tamás felkérésére az elegáns közönség a hét hősi halott emlékének egy percnyi néma főhajtással adózott, amellyel sikerült az emberek lelkében a reggel óta tartó döbbenetet némileg enyhítenie.
A kanadai és a magyar himnuszt a csodálatos hangú fiatal operaénekes, Szabó Krisztina énekelte, aki Mozart Idomeneo c. darabjá ban a női főszerepet énekelte 2001 óta, miközben fellépett a l'Opéra national du Rhin, l'Opéra de Québec és a Toronto's Opera Atelier zenei eseményein. Krisztina következő jelentős szerepére 2004-ben kerül sor az Opera Nevada-ban, amelyik Rossini La Cenerentola c. művének a címszerepére szerződtette. A magyar emigráció egy kis értelmiségi csoportja több mint fél évszázaddal ezelőtt tűzte zászlajára a nemzet szellemi értékeinek, kulturális, történelmi hagyományainak ápolását jelképező Magyar Helikon Társaság nevét, amelynek jelentős fejezetét képezi az évenkénti bál. Mint tudjuk, ma már egészen mást jelent a fiatal hölgyek társasági bemutatkozása, mint anyáink, nagyanyáink idejében. Akkor "ha megjelent egy leány zsúrokon vagy teán" (régi sláger, ezt sem ismerhetik gyermekeink), szenzációt jelentett, a felnőtté válás hivatalos elismertetését. Eseményt, amelynek súlya, jelentősége volt, és amelyet nem kerülhetett meg egyetlen valamirevaló hajadon sem. Mára kinőttük ezt a merev szabályt. Azóta felszabadultak gyerekeink is a kötöttségek alól, amelyek esetenként személyiségük szabad kibontakozását gátolták. Hogy ez jó-e vagy rossz, arra maguk a fiatalok adhatják meg a választ - magatartásukkal, az előttük járó nemzedékek szokásaihoz való viszonyulásukkal. A közel emberöltőnyi múltra visszatekintő, évente megrendezett Helikon bált ilyen felmérőnek is tekinthetnénk. Az eredmény azt mutatja, hogy a legmodernebb, a leggépiesítettebb kornak is szüksége van a romantikára, az álmodozásra. Elmúlt korokba képzelheti magát ilyenkor a szakadt, kopott farmert frakkra, nagyestélyire, díszmagyarra cserélő fiatal. Édesanyák, nagyszülők elragadtatott mosollyal gyönyörködhetnek az édesapák karján bevezetett, klasszikus keringőt lejtő kislányaikban, akik kecsesen lépnek át egy világ, egy régen elsüllyedt világ képzeletbeli küszöbén. Ezt az estét pedig becses emlékként őrzik meg, hogy majd továbbadják leendő lányaiknak.
Hogy ez nem csupán feltételezés, bizonyítják az egykori első bálosok, mint a három Lovrics-lány, Tömöry Zsófi, Menczel Zsuzsa vagy a médiafelelős Eve Horváth-Adams, akik lassan átveszik a szervezést, vezetést az aranycsapattól. Ilyen érzésekkel és elhatározással mutatkozhatott be Fekete Zsaklin, Grünstein Melinda, Kennedy Bodnár Adrienne Royale, Lovrics Stephanie Margaret, Magyarody Nóra, Mező Natalie Sarah, Smith Alanna Rose, Surina Bodnár Jacqueline, Szoke Kristina, Tausz Katherine.
A múló idő nem koptatta meg a szokásokat, a bál pompáját. A 46. bál sikere azt igazolja, hogy a külsoségekhez való ragaszkodásból kitermelődött valami olyan hatás, amely a fiatalok csoportjainak egyre nagyobb részvételét eredményezte. Örömmel nyugtázhattuk ugyanis sok olyan második, illetőleg harmadik nemzedékhez tartozó ifjú jelenlétét, akik nem "kötelességből", tehát nem első bálozóként vagy palotás táncosként jöttek el, hanem azért, mert részesei akartak lenni valami szépnek, jó értelemben vett nemesnek, a köznapok fölé emelkedő, speciálisan magyaros szórakozásnak. Valami olyannak, amelyik hídverő szerepet játszik a nagyszülők és az unokák nemzedéke, a régen elhagyott óhaza és az újvilág, az elmúlt évszázad és -ezred között.
Valami olyannak, amelyért a nemzeti hagyományokban nem túlságosan gazdag kanadai vendégek csodálattal köszöntötték a magyar közösséget, amelyen Judy Sgro federális képviselőasszony is szeretné majd bemutatni unokáját mint első bálozót. Szeretné, ha megtanulná a palotást, amelynek betanítói ebben az esztendőben D'Eclesis Monica és Gauder Tamás voltak. Szeretné látni az unokáját olyan délceg botosok kíséretében, mint az ezévi Birinyi Jonathan, Csermely Pál, Evans Andrew, Komáromy Andrew, Magyar Gábor, Nagy Bálint, Rudmik Adam, Tausz András.
A kanadai miniszterelnöknek, Jean Chrétiennek üzenetét felolvasó Ms. Sgro lelkes köszöntőjét kiegészítette Tomaj Dénes új magyar nagykövet, aki a Magyar Köztársaság elnöki levelét olvasta fel. Ontario tartomány Állampolgársági minisztere, Carl DeFaria, aki a tartományi miniszterelnöknek, Eves Ernienek levele után személyesen is értékelte a magyarok szép hagyományát, Dr. Peter LiPreti Mel Lastman, Toronto város polgármester levele után a magyarokhoz való személyes kötődéséről is beszélt, egyik legjobb barátjának, néhai Dr. Katona Gizellának emlékét idézve.
Az ünnepi szónokok sorából nem maradhat ki a MHT jelenlegi elnökének, de Sommer Józsefnek, valamint a Magyar Ház igazgatójának, Török Lászlónak meleg hangú köszöntője sem. A hivatalos meghívott vendégek között láthattuk Emri István torontoi magyar főkonzult és feleségét, Borbás István kereskedelmi attasét és feleségét, valamint John Hasting parlamenti és Denzil Minnan-Wong városi képviselőt. A Helikon ösztöndíjat ezúttal Banda Maria, Szalontay Tibor és Steve A. E. Jobbitt kapta, amelyet Czeglédy N. Kálmán, a Helikon Alapítvány főnöke és de Sommer József nyújtottak át a jelenlévő Steve A. E. Jobbittnak.
Mint minden évben, most is Kralovanszky Balázs volt a hivatalos fotós, a talpalávalót a Micky Lorán Orchestra szolgáltatta. Az éjfélkor felszolgált korhely leves Vesztergombi Mária, a reggeli fogadás szervezése pedig Hári Piroska hozzájárulása volt.
Az MHT a 46. Helikon bál bevételét a Kanadai Magyar Kultúrközpont és a Helikon Magyar Iskola fenntartására fordítja.
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt