Természettudóst köszöntünk

Az Information Forestry címû lap egyik számából értesültünk a kellemes hírrõl, hogy Safranyik László, a Victoriában élõ tudományos kutató megtisztelõ kitüntetésben részesült. Harminchét éves szolgálata elismeréséül az amerikai és kanadai tudományos társaság, a Western Forest Insect Work az illusztris Founders’ Award életdíjjal jutalmazta Dr. Safranyikot, a rovartanban, s közelebbrõl az erdei fenyõ fajt (lodgepole pine) károsító szú bogarak elleni védekezésben kifejtett munkásságáért.


március 21.
Miska János

A kitüntetést a múlt áprilisban adták át a nyugállományba vonult kutatónak, s a százötvenet kitevõ tudós gyülekezet, mint a fenti hírforrás is közli, többszörös tapsviharral fogadta Safranyik László ünnepi beszédét. Az Information Forestry arról is beszámol, hogy a magyar kutató eredményeit közvetlen kollégái, tudományos kutatók, egyetemi tanárok és minisztériális eminensek is nagy elismeréssel fogadják.

A legendás csoport

A Canadian Forest Service kutatóintézetben kerestem fel a neves entomológust. 35 éven át szolgált ebben az impozáns kolosszusban, mint kutató, mint osztályvezetõ, mint egyetemi adjunktus tanár, s a tudományos módszerek gyakorlati átültetésében nagy szerepet játszó egyéniség. Õt is az 56-os viharok szele sodorta Kanadába, s õ is egyike annak a legendássá vált csoportnak, amely Kanadában, s fõleg Brit Columbiában, a UBC egyetemen szerzett dicsõséget a Soproni Egyetemnek. Pár évvel ezelõtt ellátogattam Powell Riverbe, ahol a soproniak kezdték új életüket közel fél évszázaddal ezelõtt. Lábnyomaikat kutatva, meghatott a helyi lakosságnak az õket illetõ tisztelete.
- The szopron group?! – mondta egy idõs motorszerelõ. – Már hogyne emlékeznék rájuk! Ott volt a szállásuk a dombon. Sajnos lebontották a nagy barakot. Oh, azok kérem kifogástalan fiatalok voltak. Jólneveltek, udvariasak, szorgalmasok. Meg is állták a helyüket! Is that right, Jimmy? – bólintott az ablaknál üldögélõ ráncos arcú kortárs felé.
- Meghiszem azt! – jött az elismerõ válasz.
László az intézet kupolás aulájában fogadott, kemény kézszorítás, s üdvözöllek köszöntés közepette. Az emeleti irodájában, melyet nyugalomba vonulása után is használ, hamarosan közös témára találtunk: az albertai rovartanos és agrárkutató közös ismerõsök emlékét idézgetve, Lethbridge, Calgary, Edmonton városokból, ahol én is szolgáltam egy évtizeden át, mint az ottani kutatóintézetek könyvtárosa. László is ott kezdte pályafutását.
A UBC Sopron Division erdészeti fakultásán, 1961-ben szerzett erdõmérnöki diplomát. Tovább folytatva tanulmányait, 1963-ban az erdészeti tudományokból magiszteri (M.F.), 1969-ben erdészeti rovartanból doktorátusi diplomát szerzett, Ph.D. fokozaton.
- Hogyan alakult a pályafutásod? – kérdem.
- 1964-ben kezdtem el dolgozni a kanadai Erdészeti Kutatóintézet Calgaryban lévõ laboratóriumában. Szakosításomnak megfelelõen, a károsító szú fajok elleni védekezési módszereken dolgoztam. S annak is az erdei fenyõfa faj (lodgepole pine) félét károsító (mountain pine beetle) szú bogárral kapcsolatban. Onnan áthelyeztek Edmontonba, majd pár évi szolgálat után, 1972-ben Victoriába költöztem, miután a Föderális Erdészeti Kutatóintézet a szúvakkal való kutatási munkákat ide központosította.
A fiatal kutató a fenti szú rovar mellé felvette a lucfenyõ fajokat károsító szú fajta (the spruce beetle) számszerû elterjédésének tanulmányozását is.
- Pontosabban azon biotikus és abiotikus tényezõk meghatározását, amelyek befolyásolják e két szú bogár szaporodását és az általuk okozott fapusztulás méreteit.
- A média gyakran kongatja a vészharangot a szúvak károsításával kapcsolatban – mondom. – Nemrég például a Prince George vidékén jelentkezõ erdõpusztításról hallotunk. Hogyan megy végbe az említett bogarak ezen elképesztõ munkája?

Mint rendezett úthálózat

- A szú bogár család legtöbb tagja vagy a fa szíjcsájában, az élõ fatestben, vagy az élõ háncsban rakja le petéit – válaszolja. – Ebben az országban 210 szú fajt ismerünk. Ezek hatvan százaléka Brit Columbiában is honos. Szerencsére csupán néhány faj okoz gazdaságilag komoly károkat.
Elmondja Dr. Safranyik, s ezt körkörös ábrával le is rajzolja egy sárga lapon, a folyamat azzal kezdõdik, hogy a károkozó az élõ háncsba rakja a petéjét. Abból lesz a lárva, mely emészti a szénhidrátot tartalmazó háncsot. A kifejlett szú bogár átrágja magát a háncson. A spruce és mountain pine beetle esetében, a bogár vertikális anyajáratot rág az élõ háncsba. A járat alsó végén történik az ivarosodás. A nostény lerakja petéit az anyajárat két szélén rágott mélyedésekbe. A lárvák pupa alakba mennek át, s bogárrá fejlõdnek.
Az átellenben lévõ laboratóriumban mutatja is, szemléltetõ fakérgen, a képzõdményt. A vertikális anyajáratok és a vízszíntes pupavonulatok precízen megtervezett muúthálózathoz hasonlítanak. A szú bogarak kékelõ gombák spóráit hordozzák magukban, s ezek a fasejteken élõsködnek. Miután az ivarérett szú átrágja magát a holt fakérgen, a gombaspórák megfertõzik a háncs és szíjacs szöveteket, s a fasejtek elhalnak.
- Mennyi idõt vesz ez a folyamat igénybe?
- A lodgepine esetében megtámadott fa 3-4 hét alatt elhal. Bár tûlevelei zöldek maradnak akár 8-10 hónapig is.
Elképesztõ. Nem is csoda, hogy erdei futótuzhöz hasonlítják a szúvar pusztítását.
- Egy sikeresen megtámadott, átlag átmérõjû fa kérge alatt 400-800 anyajárat lehet. Ha megfontolod, hogy egy-egy nõstény 60 petét is lerak, szaporodási hányadosa elérheti a negyvenszeres hatást. Persze a peték 90-95 százaléka elpusztul mielõtt ivarérett szú bogárrá kifejlõdne. Azt azonban elmondhatom, hogy védekezés nélkül az átlag évi fapusztulás az említett két fafajta esetében megnégyszerezõdik. Ismét szerencse, hogy a fa is védekezik kártevõi ellen, mégpedig vegyileg, gyanta termeléssel. A gyantában lévõ vegyianyagok ugyanis vagy mérgezõek, vagy nem emészthetõk. De az is fennáll, hogy fizikailag megakadályozza a szúvak járatainak rágását s a peték lerakását. Mivel a fiatalabb fák több gyantát termelnek mint az öregek, túlélésük biztosított.
Itt is érvényesül Darwin fennmaradási törvénye.

Kutatók kutatója

Az ember igazi értékét szaktársai, kollégái megítélésén keresztül mérhetjük le.
Safranyik Lászlóról, többek között ílyen nyilatkozatok hangzanak el: ‘’Elévülhetetlen munkát végez, s példaképül állíthatjuk a fiatal kutató nemzedék elé. Hivatásában nemzetközileg elismert eredményeket ért el…” mondotta Dr. David Wood, a Californiai Egyetem emeritus professzora. “Tudományos munkája szinte egyedülálló. A destruktív pine beetles rovarok népesedési dinamikájának számos problémáját feltárta,” tette hozzá Wood professzor. Dr. John Borden, a Simon Fraser Egyetem professzora pedig elismerõleg nyilatkozott Safranyik Lászlónak a kutató munkát végzõ rovartanos növendékek oktatásában végzett munkájáról. “Through sharing his knowledge and insight, he has greatly enriched their development as researchers… He commands my profound respect. I know no of no one more worthy of receiving the Founders’ Award.’’
Nemzetközi hírnevet szerzett munkássága között megemlítendõ a két szú faj ellen kidolgozott védekezési módszerei, amelyek bekerültek a brit columbiai Erdõtörvény Könyvbe. Ugyancsak kidolgozta a szúvak elleni védekezési beavatkozás hatásának mérését, a szúkitörés valószínûségének megállapítását és egy sajátos módszert az esetleges klimaváltozással kapcsolatos szúkitörések területi terjedésének megállapítására.
Mindezek mellett kidolgozott egy számítógépes matematikai modelt a két szú bogár népességi dinamikájáról, mely lehetõvé teszi a különbözõ erdõmûvelési és védekezési módszerek hatásának megállapítását a karók méretére.
Be is mutatta nekem László számítogépén az egyik általa kidolgozott model ábráját, de akkorra már kavargott a fejem a többismeretlenû egyenletek és más elvont eljárások útján kidolgozott törvényszerûségek láttán. Ezek alkalmazása sokban megkönnyíti az új rovartanos nemzedék munkáját, nem is szólva alkalmazásuk milliókban kifejezhetõ gazdasági elõnyeirõl.
Beszélgetésünk során benyitott az irodába a szomszédból Dr. Ötvös Imre is.
Õ is rovartanos, õ is nemzetközi elismerésnek örvendõ tudományos kutató. Évfolyamtársak voltak az egyetemen, munkatársak három évtizeden át ebben a csodálatos intézetben, mely itt áll a nagy muút mentén, valósággal lenézve Victoria városra, mintegy jelezvén lakóinak, hogy Vancouver Sziget, de az egész Brit Columbia gazdasági jóléte is sokat köszönhet a tartomány erdészeti gazdaságának, s (lelkileg míly kielégítõ érzés) kebelbarátok.
Imre szókimondóbb Lászlónál. Elmondja kollégájáról, hogy éltanuló volt szülõfalujában, a parányi Besonyszegen. Az egy-osztályos, Sebestyén tanítónéni iskolájában, ahol László a hatodik osztálytól a nyolcadikig egyedüli tanuló volt az osztályban, tanítónénijére a nagy kitüntetés átvételekor elmondott angol nyelvû beszédében mint példaképére emlékezett.
Éltanuló volt Laci az egyetemen is.
Munkássága során 170 tanulmánya jelent meg. Ezek eredményeként is számos megtisztelõ tisztséget látott el. Elnöke volt a Kanadai Országos és a Brit Columbiai Rovartani Társaságoknak. Ugyancsak elnöke volt a Nyugat-Északamerikai Erdészeti Rovartan Konferenciának, mely áprilisban kitüntette. A Forest Centerben a szú kutatási osztályok vezetõje volt, s osztályvezetõi tisztséget látott el az Erdészeti Kutatóintézetek Világszövetségén belül, a szúvak elleni védekezõ osztály élén.
Nyugállományban is tovább folytatja kutató munkáját. Ebben a státusában azonban már több idõ futja családjával, feleségével és lányával a 15 acre kisbirtokuk mûvelésére, mely a város nyugati peremén fekszik, gondozott gyümölcsfák, veteményes ültetvények, kökénybokrok, panorámás kaszálók, dús legelõk és bozótosok környezetében.
Sebestyén tanítónéni is megelégedéssel fogadná hajdani tanítványa eredményeit.