Megemlékezés az orvosapostolról

Parlament szokásos hétfõi ülésnapján Lezsák Sándor "Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásáról" címmel tartott napirend elõtti felszólalást.


április 3.
Lezsák Sándor

Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Tegnap Rómában, a Szent Péter téren II. János Pál pápa boldoggá avatta a rendkívüli képességekkel rendelkezõ magyar szemorvost, a szegények orvosát, herceg Batthyány-Strattmann Lászlót.

Történik mindez akkor, amikor a Tigris és az Eufrátesz mentén ügyeletes orvosok állnak készenlétben, s várnak az áldozatokra, és ez az ügyeletes politikai katasztrófa minden más eseményt a háttérbe szorít. Történik mindez akkor, amikor éjszakánként fönn a magosban tompán zúgnak, búgnak a röpülõgépek, lelkiismeretünket zaklatják a riadalmas rádióhírek, villámposták, a képernyõn élõ adásban rakétabombák hullnak, olajtüzek égnek, s látjuk az odavezényelt katonák tízezreit, s a magunk történelmi tapasztalataiból tudjuk az ott élõ milliók kiszolgáltatottságát, fenyegetettségét.

Történt tehát mindezek ellenére és ellenében Rómában a Szent Péter téren, több ezer magyar és osztrák zarándok jelenlétében, hogy II. János Pál pápa boldoggá avatta a szembetegek és a szegények orvosát, a karizmatikus erejû herceg Batthyány-Strattmann Lászlót. Batthyány-Strattmann a szegények orvosa volt, minden vagyonát arra áldozta, hogy kórház mûködhessék az édesapjától örökölt köpcsényi kastélyban s késõbb a körmendi várkastélyában is. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, aki egyetemi katedra helyett vidéken, ahogy akkor is mondták: az Isten háta mögött, de talán mégis az Isten színe elõtt gyógyította a betegek ezreit. Több mint húszezer mûtétet hajtott végre.

Felesége, Coreth Mária Terézia grófnõ társa volt a hitben, családban, gyógyításban. Családi életük is példamutató volt. Tizenhárom gyermeknek adtak életet, s olyan családi otthont teremtettek, amelyben Krisztus szeretetparancsa volt a legfõbb törvény. Batthyány-Strattmann gyógyító híre messze vidékre, országhatáron túlra is eljutott; nemcsak azért, mert ingyen gyógyította a szegényeket, és rendkívüli orvosi eredményeket ért el, de talán azért is, mert szívjósága, keresztényi emberszeretete olyan környezetet teremtett maga körül, amely az isteni szeretet melegségét sugározta mindenki felé.

Tisztelt Ház! A tegnapi boldoggá avató ünnepi esemény nemcsak a katolikus világegyház s nemcsak a Kárpát-medence, a történelmi haza keresztény magyarságának példázatos ünnepe. A Vatikán tegnap a világ orvosai és a családapák elé egy magyar orvost állított példaképül.
Batthyány-Strattmann társa lett a nõk becsületének védelméért vértanúhalált halt Apor Vilmos püspöknek s a Kárpátalján mártíriumot szenvedett Romzsa Teodor görög katolikus püspöknek.
Az igazi ünnep, tisztelt Ház, erõt és feladatot jelent, a hétköznapokat erõsíti.

Ez a boldoggá avatás alkalmat ad arra, hogy itt, a tisztelt Házban és e Ház falain kívül családban, iskolában és helyi közösségben újra és újra átgondoljuk az egymás iránt viselt felelõsségünket, lehetõségeinket, mert akinek az Égi Teremtõ többet adott, annak itt a földön több a szolgálata is. A cselekvõ szolidaritás azt jelenti, hogy a gazdag embernek kötelessége segíteni a szegénynek, az egészséges embernek gyógyító környezetet kell biztosítania, a válságos helyzetbe sodródó embernek pedig segítséget kell hogy adjon a család és a helyi közösség. A tegnapi boldoggá avatás megerosíti a cselekvõ szolidaritáson alapuló egyházi intézményeket, és bármennyire is nehezen tudjuk legyûrni magunkban a világ háborús feszültségeit, Batthyány-Strattmann boldoggá avatása mégis reményt jelent, hogy ebben az anyagias, szeretet nélküli életet leélõ, egymás mellett elrohanó sorsok világában a józan eszünk megmaradhat.

E napirend elõtti egyetemes fõhajtásunk arra biztatja a lelkileg erõseket, hogy kövessék Batthyány-Strattmann életútját, s ez a közös elismerés talán megvédelmezi a korunkban divatos cinikus gúnytól és lekicsinyléstõl a szegények orvosapostolát; s talán így a józan eszünk is megmarad, mert ez a kötelességünk, tisztelt Ház, hogy ebben a zaklatott világban különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között, a sarlatán és a gyógyító orvos között, a terrorista és a szabadságharcos között.