50 éves a Montreali Cserkészcsapat

"Dolgozott a cserkészetért és életét adta a magyar nép becsületéért" -olvasható az 1941. április 3-án tragikus körülmények között elhunyt gróf Széki Teleki Pál miniszterelnök fejfáján a máriabesnyõi kapucinus rendház temetõjében, ahova végrendelete szerint hamvait - az 1941. április 7-én a Kerepesi úti temetõben történt ünnepélyes temetés után - 1947-ben elhelyezték.
A Teleki Pál Egyesület tagjai, cserkeszparancsnokok április 6-án arra a nagy államférfira emlékeztek halálának 62. évfordulóján, aki hazafiságával, erkölcsi tisztaságával példát mutatott nemcsak Magyarországnak, hanem az egész világnak, aki a legszentebbet, a legértékesebbet, életét adta nemzete, országa becsületéért.


május 6.

A cserkész becsület és szeretet minden montreali cserkészben is él és elõdjeik példáját követve élik cserkészéletüket, példamutató viselkedéssel; méltóan õseikhez.
A Szövetség 50. születésnapját ünnepelte április 27-én, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközségben. Ünnepi Szentmise keretében a cserkészzászlóra felkerült az 50 évet jelzõ „szög” a Kurátorok és az Erzsébet Nõegylet adományaként. Jelen voltak kicsik, nagyok, az idõsebbek is és elõdjeik, akinek a montreali csapat megalakulását köszönheti. Pattantyus Magdolna alapító parancsnok Floridából érkezett az ünnepségre. Jelenlétükkel tették a napot még ünnepélyesebbé: Zsolnay Mattyasovszky Miklós a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke, ifj. Vajtay István KMCSSZ szövetségi vezetõtisztje és családja, Pap László fõkonzul és felesége, Ildikó, Nagytiszteletû György Attila László és felesége Paula.

Aranyjubileum
Siket Katalin

Április 27-én ünnepelték cserkészcsapataink 50 éves évfordulójukat. A díszebédet fogadás elõzte meg szombat este az Ifjúsági Otthonban ahol bemutatták a díszvendégeket: Mattyasovszky Zsolnay Miklóst a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség Örökös tiszteletbeli elnökét, Pattantyus Magdi nénit az elsõ leány parancsnokot Montreálban, ifj. Vajtay Istvánt a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség Vezetõtisztjét és családját, Pap László fõkonzult és feleségét Ildikót, a Fenntartó Testület vezetõjét Deák Ferenc SJ.-t és a jelenlegi parancsnokokat Pelikán Sándornét és Siket Györgyöt.

A pohárköszöntõ elõtt ifj. Vajtay István egy Teleki idézettel köszöntötte a montreáli cserkészcsapatokat és az itteni támogató magyarságot: „ A lelki bátorság nem a nekimenés hanem a kitartás bátorsága.” A montreáli magyarok tanúbizonyságot tettek kitartásukról, ezért tudunk mi most itt, együtt ünnepelni.

Vasárnap, 11 órakor a Magyarok Nagyasszonya Katolikus Egyházközség udvarán megjelentek a két csapat jelenlegi és régi tagjai, felsorakoztak a csapatzászlók a parancsnokok mögé, hogy ünnepélyesen bevonuljanak a Szentmisére. A misét és a szertartást Szép Bernadett kísérte gitár-énekével. Kovács Lajos atya megragadó miséje után, Deák atya megáldotta a zászlókat és zászlószögeket majd Répási Erzsébet a Szt. Erzsébet Nõegyesület vezetõje és Kocsis Ferenc a Kurátor Testület vezetõje beverték a szögeket a zászlórudakba. A szertartást a Himnusszal zártuk be és ünneplésünket a nagyteremben folytattuk.

A nagyterem kalocsai díszítéssel, barátságos hangulattal várta a cserkészeket és a megjelent vendégeket. A sok ismerõs arc együtt nézte és kereste a barátokat a kiállított képeken és boldogan tekintettek bele az ismerõs, bár már elfelejtett cserkészkönyvekbe.

Miután mindenki helyet foglalt, DeRoth László bemutatta a díszvendégeket és felkérte Deák atyát, hogy üdvözölje a megjelenteket, majd György Attila református lelkésszel együtt mindenki elmondta és cserkészeink külön el is énekelték az asztali áldást.

A nagyszerû ebéd után meghallgathattuk ifj. Vajtay István Szövetségi vezetõtiszt kitûnõ példabeszédét ami sokunknak könnyet csalt a szemébe, és sok vezetõnek erõsítette meg a hittét, újabb lángot adva, hogy még legalább 50 évig tudják szolgálni a montreáli magyarságot. A beszédet elismerõ taps és örömkiáltás koronázta. Aki ott volt és tiszta szívvel hallgatta nem felejti el soha, reméljük lesz alkalom az újságban is közölni azok részére, akik nem tudtak részt venni ezen az ebéden de fontosnak tartják, hogy létezzék és fenn maradjon a magyarság Montreálban.

Ezek után ifj. Vajtay István átnyújtotta a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség Okleveleit és gratulált a példamutató és támogató munkához: Pattantyus Magdi néni cst., Hargita társaság, Janó Attila, Laza György st., Mailáth Mária, Mailáth István, Prigliné Balla Ágnes cst., Siketné Holica Katalin cst. részére és külön gratulált a két jelenlegi parancsnoknak: Pelikán Sándorné cst. és Siket György cst. kiemelt munkájukért.

Ezt követõen Mattya bá szólt hozzánk röviden arról miért is akarhat valaki parancsnok lenni, és hogy aki cserkész életet él az egyben tartalmas életet is él.
Majd Deák atya tolmácsolta Ádám atya, Csókai atya és a montreáli Magyar Bizottság üzenetét és beszédében kifejtette, hogy az ide érkezõ bevándorlók „jól számítottak, jól vetettek és jól arattak” annak idején.

A díszvendégek mellett szót kaptak a támogató egyesületek vezetõi is elõször Kocsis Ferenc beszélt röviden arról, hogy „a cserkészek a montreáli magyarság díszcsoportja, szeressék õket”, majd Répási Erzsébet kiemelte a közös támogatás jelentõségét.
Egy rövid szünet keretében meghallgathattuk Türkey Zeineb és Hannin cserkészeink zeneszámát.

A szünet után Magdi néni a meghatottságtól csak örömét tudta kifejezni „hálát adok az égnek, hogy itt tudok lenni”, mi is hálát adunk az égnek, hogy ötven év után együtt tudtunk lenni azokkal az emberekkel akik megalapították a montreáli magyar cserkészcsapatokat.
A beszédeket a jelenlegi parancsnokok fejezték be egy – egy rövid gondolattal, majd Glaser János cscst. lépett a mikrofonhoz és felhívta figyelmünket arra, hogy a parancsnokok nem köszönetet szoktak kapni, de most engedjék meg megköszönni azt a sok munkát amit parancsnokként tesznek a csapatokért. A virág és ajándékok átadása utána közösen énekeltük el a Tavaszi szél vizet áraszt címû dalt a meghatódott parancsnokoknak. Ezt követõen, meghallgattuk Glaser János cscst. két szavalatát és Pelikán Sándor cst. köszönet nyilvánítását az összes munkacsoportnak aki ezért az ebédért dolgozott, külön kiemelve Fürjes Marika nénit és munkacsoportját.