" A dóm úszott a ködben, mint egy várrom
Valami nagy és biztos e világon,
Kapuja fényes ködös és opálos
Körötte él halkan a kis város."

(Márai S.: Cassovia (Metszet, 1928)

Kassát, Márai Sándor könyvei szerettették meg velem, és mikor a Kárpát-Medence-i útitervet megkaptam, örömmel csatlakoztam, hiszen a felvidéki túrán, Kassa is szerepelt.

A Hernád folyó jobb partján, a hegyek alján, a völgyben fekvő ősi város a XIII. század elején már fejlett, plébániával rendelkező település volt. Az 1249-ből és 1261-ből származó okiratok említést tesznek kiváltságairól. A század végén a városnak volt kórháza, domonkos rend is működött itt, vásárain már külországi kereskedők is résztvettek. 1290-ben nyerte el a szabad város jogát is.

A XIV. század elején a várost az a veszély fenyegette, hogy az Omodé család fennhatósága alá kerül. A kassai polgárok azonban 1311-ben felkelést szerveztek és Robert Károly segítségével megverték Csák Mátét és az Omodé fiúkat. Ezután következett a város felvirágzásának korszaka.

Az 1342-ből és 1347-ből származó kiváltságok Kassát Buda után az ország második legjelentősebb városává emelték. Az európai városok jellegéhez mérten Kassa 1369-ben érte el városi fejlődésének tetőfokát, amikor Nagy Lajos király városi címerrel adományozta meg.

Önálló közigazgatással, törvényhozói és bírói hatalommal, gazdasági és vallási autonómiával rendelkező Kassa virágzása egészen a XVII. - századig tartott.

1552-ben már megyeszékhely lett, Miksa király 1568-ban ide helyezte a Szepesi Kamarát.

.A török hódoltság idején számos birtokos nemes menekült ide. Bécs és Erdély között Kassa volt a közlekedés gócpontja, ezért birtoklásáért harcok folytak. Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre és a Rákóczi család is ide költözött. II. Rákóczi Ferencnek is Kassa volt székvárosa. A Rákóczi-szabadságharc alatt, sok nehéz küzdelem folyt a városért. Az 1848-as szabadságharc alatt ismét kitűnt, Kassa háromszor is gazdát cserélt.

Már 1657-ben, Kisid Benedek egri püspök megalapította Kassán az ország második egyetemét, amely filozófia és teológia karral rendelkezett.

1804-ben Kassán püspökséget alapítottak. A város újabb fellendülése kezdődött, új ipar és kereskedelem fejlődése következtében.

A város fokozatos felvirágzását kedvező fekvése is biztosította.

Az I. Világháború után Kassát a trianoni békeszerződés alapján a mai Szlovákiához csatolták. 1938-ban a bécsi döntés folytán visszakerült ugyan Magyarországhoz, de a II. Világháború után ismét elvesztettük.

Kassa már a XVII. századtól egyetemi, önálló joggal rendelkező kultúrváros volt. 1788-ban az első magyar folyóiratot is kiadták Magyar Múzeum néven, Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dénes szerkesztésében.

Költők gyakran látogatták Kassát. Tinódi Lantos Sebestyén, 1548-tól öt évig lakott Kassán. Többször járt itt, Tompa Mihály és Petőfi. A kassai színjátszásnak is régi hagyományai vannak. A német színház a XVIII. században már virágzott, az első magyar színházi előadás 1816-ban valósult meg. Olyan jeles személyek álltak a kassai színházi élet élén, mint Déryné, Megyeri, Egressy. A mai színház 1899-ben épült. Ma már állandó szlovák színtársulata van, s a kis magyar színház neve:Thália Színpad.

Kassa utcáin mi is végig mentünk, a színházat is megcsodáltuk, a Fő utcán pedig, a Felvidéki nemesi családok szép palotáit. A Mészárosok utcájában Márai házát is megnéztük.

" ... Milyen is volt a város? Szorgos és józan, áhítatos a betű iránt, korán kelő a műhelyben, ahol ma is él a józan és nemes patríciusságának szelleme, mely megismerte a világot s aztán vállalta az ősök műhelyének terheit.."

Írta Márai Sándor szeretett városáról 1943-ban, a Vasárnapi Krónikában.

A ma már 240 ezer lakosú város még mindig nagy gondot fordít a város művészi műemlékeinek védelmére, a Szent Erzsébet székesegyházra, azaz a dómra, a hozzátartozó Szent Mihály kápolnára és az Orbán toronyra.

A történelmi adatok szerint a mai székesegyház egy régebbi keletkezésű, szintén Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom helyén épült. Nem tudjuk pontosan mikor kezdték építeni az új templomot, de több történelmi adat utal arra, hogy 1380 körüli időre vezethető vissza. Különböző építő közösségek építették, 1420-tól új közösség vette át az építést. A dóm építésének harmadik szakasza Mátyás király uralkodása alatt folytatódott.

Akkoriban István mester vezette az építkezést, ő készítette az északi kapu feletti diadalívet, a déli tornyot, tetején Mátyás király uralma alatti országok címerével. A történészek az építkezés időtartamát száz évre becsülik.

A kassai dóm rendkívüli építészeti alkotás, különleges gótikus díszkapukkal. A legértékesebb az északi kapu, a bejárat fölött az Utolsó ítélet, alatta még több dombormű található, részletek Szent Erzsébet életéből. A kapunak két bejárata van, úgyszintén a déli kapunak is. A déli kaput is domborművek ékesítik, köztük Krisztus alakja látható a getszemáni kertben.

A dóm építése szorosan összefüggött a város életével, így a város sorsa összefüggött a dóm életével. 1556-ban a városban pusztító tűzvész alatt, a dóm tetőzete és belső része is megsérült.

Beszámolóm túl hosszúra nyúlna, ha részletezném a dóm belső berendezését és az évszázados műemlékeket. Meg kell azonban említenem a Szent Erzsébet főoltárt, amely 1474-77-ből ered és Közép Európa legnagyobb hármas szárnyú, késő gótikus festett oltárainak egyike. Az oltár szétnyitható szárnyán 48 képtábla látható, majd ha ezt is széttárjuk még 12-12 kép tűnik elő, melyek Szent Erzsébet életét ábrázolják. Összehajtott állapotban Krisztus kínszenvedésének képeit láthatjuk. A három hajós székesegyház számtalan mellékoltárt és kápolnát foglal magában.

A Rákóczi sírboltot akkor építették, amikor a császár II. Rákóczi Ferenc és társai testi maradványainak hazaszállítását engedélyezte. Erre 1906-ban került sor és itt helyezték el felesége, Zrínyi Ilonának, fiának, Józsefnek, hadvezérének, Bercsényi Miklósnak, Esterházy tábornoknak és Sibrik udvarmesternek tetemeivel együtt.

Sajnos nem tudom szavakba foglalni azt az érzést, mely bennünket a Dóm megtekintésekor eltöltött, és a sírboltban egy rövid fohászt mondtunk a nagy Fejedelem koszorúkkal díszített sírja mellett.

Ismét Márai Sándor szavaira kell hagyatkoznom, aki ezt az érzést utánozhatatlanul írta le az Egy polgár vallomásaiban:

" . Milyen érzések töltenek el, ha elmegyek a dóm kapuja előtt? Egyik pincéjében, nagy márványkoporsóban őrizték Rákóczi hamvait. A koporsó körül babérkoszorúk és zászlók hevertek, ezzel a felírással: "Pro libertate". Mindig megremegtem, mikor iskolai kirándulások alkalmával - a régi, foszlott zászlókon ezt a szót olvastam. Ha elmentem a dóm előtt, megvillant bennem ez a szó, mint egy homályos jelszó, amelyért talán érdemes élni."