A múlt ősszel Budapesten a Margitsziget-i Thermal Hotel ebédlőjében hallottam először Tóth Zsuzsa hárfaszólóját... Vacsora után hozzásiettem, hogy megdicsérjem és megköszönjem művészi játékát. Találkozásunk kedves baráti kapcsolattá vált és műsoraiból egy hangszalagnyi felvételt kaptam tőle ajándékba, amit gyakran újra meg újra élvezettel hallgatok. Elutazásom után levelezni kezdtünk és amikor a pápa, II. János Pál halálhíre járta be a világot, e mellékelt kedves képet és leírást küldte nekem Zsuzsa. Szívesen osztom meg a Magyar Krónika olvasóival akkori örömömet...

S.Z.L.

A Pápánál 1989-ben voltunk a Pesti MÁV zenekarral. Két évben egymás után voltam velük ezen az egy hónapos olaszországi turnén, 1988- ban akkor anyu meg élt, és a következő évben amikor a Pápát meglátogattuk sajnos azt már nem érte meg. Hogy örült volna!

Én akkor a debreceni MÁV zenekar tagja voltam, és a pesti MÁV-nak olyan kisegítő kellett akinek van MÁV szabadjegye, hárfásuk nyugdíjba ment, és még az új nem állt be, így, hogy az ő hálókocsijukban ingyen utazhassék egy hárfás, egyértelműen rám esett a választás.

Ilyen egyszerű dolgokon múlik sokszor az ember élete.

Örülök, hogy ott lehettem mindkét nyáron élmény volt Assisiben egy hónapot eltölteni, koncertekkel, kurzusokkal. és, még ráadásul, a második nyáron elmehettünk Castelgandolfoba a Pápa nyári rezidenciájára, koncertet adni. Csak olyan mű lehetett amit egyenesen neki írtak, és a vatikán karmestere vezényelhetett csak.

Sokáig várakoztunk este amíg a Pápa helikopterrel megérkezett valamelyik távoli útjáról. a repülőtérről hozták helikopterrel. Ragyogó jó egészségben volt még akkor, betegségnek jelei sem mutatkoztak.

A hangverseny után hosszan beszélt hozzánk olaszul, és a végén azt mondta mindenkivel hajlandó kezet fogni, libasorba álltunk, két fényképész a két oldalán, egyik cserélte a filmet a gépben, a másik kattintgatott, így mindenki megőrizhette ezt az emlékezetes felvételt.