A világ csodái között is tekintélyes helye van a Niagara-vízesésnek, amely köré a pénzköltésnek, vidám szórakozásoknak végtelen lehetőségeit építette ki a helybeli turizmusból élő leleményesség. Ám nem minden korosztályt csábít a kaszinók fergetege vagy a Marineland zaja. A Vízesés, a Niagara-folyó, a Welland-csatorna nagyszerű látványa mellett többek között, helybeli történelmet, földrajzot, kertművészetet is tanulhat az ember, a farmok gazdag árukínálata és a helyi borfajták széles skálája pedig éppolyan felejthetetlen élményt nyújt a látogatónak, mint az Upper Canada - Felső Kanada - egykori fővárosa, a tartomány legelső parlamentjének színhelye, Niagara-on-the-Lake. Ez a kisváros a maga sokarcúságával Dél-Ontario valóságos kulturális oázisa. A Shaw Fesztivál és a Niagara Nemzetközi Kamarazene Fesztivál kimagasló tekintélyt élvez a nyaranta idelátogató turisták körében.

A Kamarazene Fesztivál művészeti igazgatója, a világszerte elismert hegedűművész, Atis Bankas elmondta, hogy harmincöt koncertet terveztek az idei szezonra, amely az eredeti célkitűzések jegyében, világszínvonalon álló, egyedi, változatos és a legmesszebbmenő zenei igényeket is kielégítő. Az előadóművészek nemcsak Észak-Amerikában, hanem az egész világon elismert személyiségek, akik halhatatlan klasszikusokat szólaltatnak meg.

Az előző évekhez viszonyítva újdonságnak számít a Kanadai Nagy Zongoristák sorozat, amelynek keretében a Mendelssohn-, Brahms- és Schubert darabokat játszó nagyhírű, osztrák származású Anton Kuerti mellett gyönyörködhet a közönség a nagyszerű cseh zongoraművész, Antonin Kubálek és a Fesztivál kedvencének számító Robert Silverman játékában is. A hangversenyek tematikailag kötődnek a környék gazdag hagyományaihoz, így műsort szentelnek a bornak, G. B. Shaw emlékének, a testvérművészeteknek, a művészettörténet különböző korszakainak, Mozart születése 250., Bach halála 255., Shostakovich halála harmincadik évfordulójának. Egy szóval, az idei műsor is nagyon változatos: a középkori egyházi zenétől a klasszikusokon át a dzsesszig és a latin gitárig nagyon széles sávon mozog.

A Bor és a zene égisze alatt került sor július 31-én napjaink legjobb gitárművészeként elismert Jeffrey McFadden hangversenyére a Peller-borgazdaság dísztermében. Latin gitár megjelöléssel szerepelt az előadás a Fesztivál programjában. A bódító, meleg, gyümölcsillattal teli délután egyszeriben varázslatos ragyogást kapott, mihelyt McFadden megpendítette gitárján a húrokat. A kezdő számot, Fernando Sor: Variations sur l'aire Malbrough Op. 28 darabját James McGuire népies stílusú 2. számú szvitje követte, majd Barrios Négy kompozícióját hallhattuk, a Tango no. 2, Vals Tropical, Medallon Antiguo, Caazapa című szerzeményeket. Hangszerének búgó hangjain életre kelt andalító, édes muzsika messze röpítette a lelkeket. A szünet után Richard Charlton Valses Melodiques-jét és Jorge Morel Sonatina-ját játszotta el.

Egyszemélyű hangversenye a legmaradandóbb élmények közé tartozik, olyan hatással, amelyet hosszú ideig magával visz az ember, hogy biztassa, vigasztalja, gyönyörködtesse. Az ezüstéremmel kitüntetett Jeffrey McFadden nagy művész, a legnagyobbak közül való. Tehetségének szakmai elismerését bizonyítja, hogy világszerte sok új zeneműnek legelső előadója volt, és ünnepelt művésze a legfontosabb nemzetközi gitárfesztiváloknak, köztük a Guitar '87, Guitar Fest '91 in Toronto, Gitarren-Symposium Iserlohn, Lachine International Guitar Festival, Columbus State Guitar Symposium, the National Flute Association (USA) convention, the Festival Mediterraneo della Chitarra in Cervo, Italy, The Niagara International Chamber Music Festival rendezvényeknek. Jeffrey McFadden, a Torontói Egyetem zenefakultásának professzora, hetedik CD-jének kiadásán dolgozik, miközben rendszeresen szerepel a CBC rádióban és előadásokat tart a legrangosabb egyetemeken. A Daily Telegraph szerint McFadden játékának elegáns, ezüstös kvalitása van. A francia kritika azt írta előadásáról, hogy finomság, jó ízlés és érzékenység jellemzi, egyszóval: nagyszerű! A Peller falai is sokáig visszhangozzák még játékának ezt a finom nagyszerűségét!

Magyar Extravagancia! Augusztus 14-ére tűzték műsorukra a Fesztivál szervezői a magyar délutánt. A múzsák találkozásának jegyében született meg az ötlet, hogy a csodálatos templomok, borpincék, történelmi helyek mellé beiktassák a magyar szobrászművész, Dálnoki Veress Károly kerti stúdióját is. A Bartók- és Kodály-kompozíciók után könnyed, népi dallamokat is bevettek a műsorba az előadók - Atis Bankas szavait idézve - csemegének.

Nincsen magyar turista, akinek szíve ne dobbanna nagyobbat, amikor Niagara-on-the-Lake- egyik főutcáján sétálgatva egyszerre csak ezt olvassa: Karoly Veress, Sculptor. A szobrászművésznek nincs is szüksége bővebb szavú hirdetésre, hiszen a táblácskán túlpillantva elénk tárul egy nem mindennapi udvar: hatalmas fák árnyékában szerénykednek, illetve a tisztásfoltokon megütköző nap fényében sütkéreznek a szobrok, a Mester alkotásai. Szépek, modernek, némelyikük monumentális, a többiek tartózkodóbb méretűek, de mindegyikük nagy kaliberű, nagy tehetségű művész munkája. Azonban csak akkor ismerhetjük meg igazán ennek a világnak valódi gazdagságát, amikor belépünk a 287 Kings Street-re nyíló kiskapun, és megtekintjük mind a kinti, mind a benti stúdió kincseit. Az immár világhíres művész alkotásai hatalmas rapszódia remekművei. A Székelyföldtől Hollandián át az Egyesült Államokig elhallatszó ritmusa van ennek a látható, vizuális zeneműnek, amely az idén testvéri szövetségre lépett a hallhatóval, a Niagara Nemzetközi Kamarazene Fesztivállal.

Arra a kérdésre, hogy miért éppen a Veress-portát választották az augusztus 14-i koncert színhelyéül, Atis Bankas elmondta, hogy a hét éve minden esztendőben megrendezett fesztiválok koncertjeiről Veress Károly és felesége, Margó soha sem hiányzik. Zenerajongásuk és -értésük olyan rezonanciákat váltanak ki, amelyeket művészembernek lehetetlen nem észre vennie. A zene épp akkora szerepet játszott barátságuk kialakulásában, mint a szobrok, hiszen Bankas a vizuális művészetek iránt is rajong és nagy tisztelője a Niagara-on-the-Lake-n élő képzőművésznek. Ezen kívül, István, a legifjabb Veress-fiú évek óta segítséget nyújt a fesztivál szervezésében, technikai dolgok megoldásában. Veressék szabadtéri stúdiója önként kínál lehetőséget magyar kerti koncert megszervezésére.

Sajnos, az időjárás szeszélye megváltoztatta az eredeti terveket, a szabadtéri koncert helyett a St. Marks Anglican Templomban került sor az előadásra. Az esemény tekintélyét emelte a Magyar Köztársaság új torontói főkonzuljának, Bagi Lászlónak és feleségének, Zsuzsa asszonynak jelenléte, aki boradománnyal is hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Mind a művészek, mind a vendéglátók nagyra értékelték a főkonzul úr megjelenését, amelyet a magyar művészközösségek tevékenységének hivatalos elismeréseként értelmeztek.

Az első számot Kodály Zoltán Intermezzo for String Trio c. darabját Spencer Martin brácsaművész két ragyogó tehetségű fiatal hegedűművésszel, Sadie Fields-el és Yosuke Kino-Shuta-val adta elő. Spencer Martin a zeneművészet doktora, virtuóz brácsaművész és karmester, egyetemi professzor és híres zenekarok aktív tagja, Európától Izraelen át Észak-Amerikáig nagyon sok helyen elismerést és csodálatot vívott ki magának. A játék összhangja, tökéletességig fokozott harmóniája, lenyűgöző volt.

A következő zenedarab, amelyet hallhattunk, Kodály különleges hangszer-összeállítása volt, a Duó hegedűre és gordonkára, op. 7. A két vonós hangszer érvényre juttatta a tiszta kétszólamú szerkesztést, amely Gordon Cleland gordonkáján és Jin-Shan Dai hegedűjén tökéletesen megvalósult. A két művész bravúros játékával Kodály eredeti zeneszerzői szándéka, az egynemű, homogén hangzás töretlenül érvényesült.

A fiatal Jin-Shan Dai hozzáértéssel és beleéléssel keltette életre az első tétel személyes hangú, belsőséges hangulatát, majd a második tétel lírai hevületét. A táncmuzsikaszerű befejezés hatásosan zárta a visszatérő kezdő tételek témáit.

Bartók Béla Duó két hegedűre c. sorozatát a legnagyobbak játszották: Atis Bankas és Almita Vamos. A szakirodalom szerint Bartók ezeket a darabokat nevelői célzattal írta, hogy bevezesse a hegedülni tanulókat a szabadon recitáló népdal, a kontrapunktikus formák és a modern zene előadási titkaiba. A hegedűjáték technikai nehézsége fokozatos a duókban, de a súrlódó disszonanciák rászoktatják a játékost a biztonságos intonánciához, az együttzenélés fegyelméhez és ajzó készenlétéhez. Nem tanoncoknak szánt darabok ezek, mert csak vérbeli, érett művészek előadásában kelti azt az megfelelő hatást, amely egybehangzó a halhatatlan magyar zeneszerző szándékával.

Almita Vamos és Atis Bankas a különféle gyermekjátékok és táncok, a magyar és idegen népdalok hangzásvilágának káprázatos bemutatásával nemcsak ámulatba ejtett mindenkit, hanem olyan világot nyitott meg, amelynek neve: szabadság. A szárnyalás szabadsága.

Roland Vamos, a zenetudományok doktora, az Oberlin Conservatory hegedű és brácsa professzora, nemzetközileg elismert előadóművész volt az egyetlen olyan zeneművész, aki nemcsak magyar hangzású nevével, hanem magyar gyökerekkel is kötődött a hangverseny témájához. A nap házigazdájának, Veress Károlynak egy ajándék számot játszott, majd játékosan, finom humorral bevezette a népes hallgatóságot a magyar népi muzsika rejtelmeibe, a magyar falu mindennapjaiba, majd egy csokorra való népdalt játszott el. Zongorán Graig Wintas kísérte. A csárdással aratták a legnagyobb sikert.

A hangverseny után következett a stúdiótúra. A holland anyanyelvű, ám a magyart tökéletesen beszélő művészfeleség, Margó mint a modernkori Aletta van der Maet Apáczai Csere János holland felesége a Mester szobrainak környezetét virágkölteményekkel tette tökéletessé. A családi miliőt a három Veress-fiú és a két kis unoka jelenléte még teljesebbé tette, és csak a túravezetést magára vállaló atomfizikus-költő Ferkó felesége hiányzott - tudományos elfoglaltság miatt - a családi képből.