A New York állam Fillmore városkája közelében lévő Sík Sándor Cserkészpark ez év augusztusában tiz napra Nagy Lajos király lovagjainak és apródjainak otthonává vált. Több mint hatszáz magyar cserkész gyűlt itt össze, hogy a magyar történelemnek ezzel az érdekes korával megismerkedjék. A résztvevők kb. 60%-a az Egyesült Államok északkeleti, és Kanada keleti részéből jött, de jöttek Calgaryból, Californiából és Floridából is.

A többi messzebbről érkezett: 18 cserkész jött Magyarországról, 13-an a Felvidékről, jöttek erdélyi és vajdasági magyar cserkészek, érkeztek Németországból, Svédországból, Venezuelából, Brazíliából és Argentínából, sőt, még Ausztráliából is. Az öt-évenként megrendezett jubileumi táborok mindig nagy találkozásnak számítanak a Külföldi Magyar Cserkészszövetség életében: a 2005-ös tábor valódi seregszemle volt.

 A tábor programja Nagy Lajos királynak a velenceiekkel való viszálya volt. Lovagokra volt szükség, akik megvédik Dalmáciát, melyet a király az országhoz csatolt. A cserkészek legnagyobb része mint apród vett részt a táboron, igyekezve kiérdemelni, hogy belőle is lovag lehessen. Példaképeik a vezetők voltak, a lovagok. Ahhoz, hogy valaki lovag lehessen, el kellett sajátítania a lovagi erényeket - a tíz lovagi törvény betartását, melyek meglepően hasonlítottak a cserkésztörvényhez, és ezenkívül a bátorság és megyéje megismerésének erényét. Emellett aztán természetesen meg kellett tanulnia a lovagi "mesterség" csínját-bínját, mint például a nyilazást és a vívást.

Mielőtt azonban mindehhez akár hozzá is foghatott volna, az apródnak be kellett bizonyítania, hogy egyáltalán el tud-e ilyen nehéz feladatot végezni. Az apródpróbán olyan kihívásokkal kellett megküzdenie, mint bekötött szemmel megtalálni a köveket, amelyekre lépkedve át tud jutni a patkányokkal teli várárkon.

Természetesen volt a táborban más foglalkozás is. Először is megkellett építeni a tábort. Ez sem volt éppen egyszerű dolog: a legidősebb korosztályok táboraiban valóságos palotákat építettek magasan a fák ágai között, a tábor közepén pedig a műszakiak építették fel kemény munkával Buda várát. A lovagképzés jó része itt zajlott, s akik aznap részt vettek benne, itt kaptak külön konyháról ebédet - úgy, ahogy Nagy Lajos korában ettek, csajka helyett kivájt cipóban vagy lapos, palacsintaszerű kenyérbe burkolva. Itt volt a nagy vásár is, ahol nemcsak mézeskalácsot ehettek a lovagok és apródok, de megismerkedhettek különböző mesterségekkel is, a bőrmunkától és kovácsmesterségtől a díszes levélírás művészetéig. A táborzárás előtti napon itt folytak a bemutatók Itt sült a nyársra-húzott két disznó is, amiből nagyszerűen megebédelt közel nyolcszáz táborozó és vendég.

Nagy Lajos kora, a lovagok világa rég elmúlt, ha csak a történelemkönyvekben keressük. A jubileumi tábort megélt cserkészek számára azonban élővé vált. Nemcsak érdekes élményeket, szép emlékeket vittek magukkal, hanem a lovagi eszmény ma is megvalósítható gondolatát, amit a Lovagmester (a táborban Lacfi, a "civil" életben Vajtay István cscst, Szövetségünk Vezetőtisztje) így fogalmazott meg:

"A lovagot jellemzi a bátorság. Bármekkora a veszély, a fenyítés, a baj, a lovag állja a sarat. Ha mások meg is futamodnak a lovag az Istent, hazát és embertársait utolsó leheletéig szolgálja.

Ime a lovagi erények. Mennyivel könnyebb egy harcot harcolni egy ellenség ellen, egy kötélhidat megépíteni egy folyó fölött, egy útjelet felismerni vagy egy zászlós jelet továbbadni, mint ezen erények szerint élni. De ha lovagok akartok lenni ezeket az erényeket, ezt a tizenkét erényt kell aprópénzre váltsátok viselkedésetekkel ahogy egymással bántok, mert csak akkor lesztek valaha lovagok!

 A tábor végére minden egyes "apród" bebizonyította, hogy érdemes arra, hogy lovaggá avassák.