Kiutazása, közérdeket sért

A montreáli magyar közösség saját vendégeként fogadta a magyar 56-os Intézet filmeseit, akik Pataki Éva fõrendezõvel dokumentumfilmet forgattak Montreálban.


október 11.
Mailáth Mária

A fõkonzulátus meghívására szépszámú vendég gyûlt össze, hogy találkozzon és megismerkedjen a négy filmessel, és mindazokkal, akik ezt a néhány napos filmezést segítették.
Pap László fõkonzul köszöntette a magyar stábot, majd köszönetét fejezte ki a National Filmboardnak a film iránti érdeklõdéséért és segítségéért.

Nagy segítséget nyújtott az Ottawai Magyar Nagykövetség Deák László fõkonzul személyében, a Nádasdy Alapítvány, és nem utolsó sorban a magyar közösség Montreálban. A Foyer Hongrois, annak vezetõje, Korsós László munkatársaival biztosították a négytagú stáb – Pataki Éva rendezõ, Sárközy Réka producer, Sipos István hangmérnök és Halász Gábor fotós - szállását és ellátását, a Magyar Bizottság vezetõje Herédi István szintén önzetlen segítséget nyújtott és Széll Attila közremûködésével biztosította, hogy a közlekedésük megoldott legyen .
A magyar filmesek a Krónika hasábjain keresztül is köszönetüket kívánják kifejezni a váratlan és önzetlen segítségért, amit sehol máshol nem tapasztaltak, pedig már sok más országban is találkoztak a magyar közöséggel.
A film rendezõjével, Pataki Évával beszélgettünk:

- A készülõ film címe „Kiutazása közérdeket sért” - mit jelent a cím, hogy értelmezzük?

- Talán azzal kezdeném, hogy az 50-es évekrõl, majd azután az 56-os évekrõl rengeteg anyagunk van. Filmek készültek, irodalomban megírták, történelemben tanítják, rengeteg információval. Tudjuk, hogy ebben az idõszakban vagy 200 ezer ember ment el Magyarországról. A 1970-es és az azt követõ évekrõl, a „Kádár-korszakról” szinte semmit nem tudunk, nem forgattak filmet, nem írtak róla, nem magyarázta senki. Sokan talán azt sem tudják, hogy ebben az idõszakban lassabb ütemben ugyan, de szintén 200 ezer ember vándorolt ki az országból, az úgynevezett disszidensek. Manapság, amikor felnõtt egy generáció, akik akkor születtek, és arról beszélünk, hogy 13 évvel ezelõtt még nem utazhatott a magyar állampolgár oda és akkor, amikor akart, gyerekeink, a mai 20-30 évesek értetlenül néznek ránk és nem értik mirõl beszélünk. Ezért jött ez a gondolatom, hogy ezt az idõszakot bemutassuk. Mintegy történelmi filmnek szánom a készülõ filmet, magyarázatnak arra, hogy amikor ezekben az években valaki kiutazási engedélyt kért, és nem kapott, a Belügyminisztérium hivatalos válasza ennyi volt: „Kiutazása közérdeket sért”, - csak ennyi.

- Miért Montreál a forgatás helye?

- A film, mint mondtam, dokumentum film, nem egy személy története. Magyarországon minden családban van valakinek hozzátartozója, aki valamilyen körülmények között külföldön él, tehát a jelenség nagyon is közismert. Ennek a filmnek a fõhõse történetesen pont Montreálba vetõdött, ide hozta sorsa, és itt él már 20 éve. Ezért vagyunk itt, hogy az õ kanadai életét a helyszínen forgassuk. Természetesen vannak részletek, amit szülõfalujában forgattunk, és vannak a filmnek olyan részei is, amelyek más életeket villantanak fel, más helyszíneken.

- Hallhatnánk valamit röviden a film tartalmáról?

- A film fõhõse fiatal lány, szeretett egy fiút, aki a 70-es évek elején elment Magyarországról. Próbált utána utazni és 13 éven át kérelmezte az útlevelet, amit soha nem kapott meg. Ennyi idõ után elhatározták, nem várhatnak egymásra örökké. Megegyeztek, mindketten élik az életüket külön. Amikor a disszidensek amnesztiát kaptak, a fiú hazalátogatott, találkoztak és kiderült, még mindig mélyek egymásiránti érzelmeik. Összeházasodtak és így a lány is ki tudott utazni. Itt Montreálban folytatódik az élete, nem könnyû körülmények között, kezdetben nehéz volt megtalálni az egzisztenciát, beleilleszkedni az életbe. Nevezhetem egy love story-nak is.

- Mikor láthatjuk a filmet?

- Magyarországon már az év elejére elkészül a film, de gondolom Kanadába – mivel a fordítás és valószínû a National Filmboard esetleges korrekciója közrejátszik, csak 2003. végére várhatjuk.

- Milyen anyagi megoldással készül a film?

- Otthon az a gyakorlat, hogy amikor valaki filmet kíván készíteni, beadja a vázlatot, az elképzelését és ezt a zsûri elbírálása alapján vagy elfogadják, vagy nem. Ha elfogadják, akkor anyagi támogatást is kap a film. A mi producerünknek, Sárközy Rékának sikerült a National Filmboard érdeklõdését is felkeltenie, õk szintén támogatják a filmet, nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is.
Köszönjük az interjút és türelmetlenül várjuk a film bemutatását Montreálban.
Kívánunk jó munkát, ami még most jön igazán, és sok sikert a bemutatóhoz. Reméljük lesz alkalmunk arra, hogy a kis csoportot újra Montreálban köszönthessük.