Montreali események...

A McGill Egyetem Zenefakultása november 1-én és 2-án tartotta havi hangversenyét az egyetem Pollack Halljában. Ez alkalomból, ”jutalomként” a marosvásárhelyi Kozma Évának, a 2001-ben rendezett hegedûverseny elsõ díjasának szólóestjét hallhattuk.


november 8.
Bencsics Klára

Kozma Éva hegedûversenye

Minden elsõdíjas kap egy ilyen koncertet, amelyet a CBC rádió is közvetít.
Kozma Éva Beethoven D Major hegedûversenyét, op.61. játszotta, amellyel a versenyt is megnyerte.
Az ember elfogult véleményével, hiszen Évi a “mi lányunk”. A hangversenyrõl inkább a montreáli Gazette november 4-én megjelent kritikáját idézem. Arthur Kaptainis zenekritikus így írt: ”A megnyitó szám Beethoven hegedû concertója volt, ez a darab a hegedûmûvészeknek az “Everest” csúcsát jelenti, amelyet még a tapasztalt zenész is félve és vigyázva közelít meg.

A mi szólistánk, aki valóban tehetséges hegedûs, az elsõ tételt kissé félve játszotta. De milyen öröm, ez a félelem elmúlt a második tételnél, Kozma tiszta, csengõ hangot teremtett. A zenekar elcsendesedésével, a hegedû húrján a hangok puhán hallhatóvá váltak.
A befejezés pedig örömteljes és filozófikus, a legnagyobb mértékben! Ez igazi Beethoven volt!”
Arthur Kaptainis tollából ez a kritika rendkívül sokat jelent a hegedû-szóló tanulónak, aki élete elsõ szóló hegedûversenyét adta. Ahogy hallom, a második napon, a hegedûverseny elsõ tétele már tökéletes volt.

Mi magyarok, akik számosan vettünk részt ezen a nagy eseményen, büszkeséggel és örömmel hallgattuk a fergeteges tapsot és bravót, a közel egyórás hegedûverseny végén!
Ismét bebizonyosodott a hit gyõzelme a nehézségek felett! A kitartó szorgalomnak és Isten által adott tehetségnek méltán megnyert jutalma .
A mi Évinknek pedig többen mondták a színfalak mögött: Viszontlátásra New Yorkban, a Carnegie Hallban!

Montreáli Magyar Iskola szavalóverseny

Immár tizenhét éve, hogy a Magyar Iskola minden évben megtartja szavalóversenyét .
Az elsõt 1985-ben tartottuk az Festa Hungarica keretében.
A magyar iskolának ez a hagyománya lélekemelõ.
Idén az a megtiszteltetés ért, hogy a zsûri tagja lehettem.

De mindenekelõtt szeretném megemlíteni a tanári kart és annak vezetõjét, Ciamarra Júliát.
Júlia hosszú évek óta az iskola igazgatója és egyben az iskola lelke. A tanári kar egyik legrégebbi tagja, Domán Borbála, az elsõosztályos kicsiknek a tanára.
De van óvoda is, az óvónénik: Todorán Gabriella, Varjú Bernadette és segítõként Somodi Lenke. A második osztályt Ogonovsky Dorottya tanítja, a harmadikat Gaál Ilona, a negyedikeseket Simon Rita és a „nagyokat” Christopher Ádám, aki ugyan itt született, de magyar nyelvtudása és lelkesedése páratlan!

A közel negyven iskolás gyerek, 4 éves kortól 12 évesig, egyöntetûen vett részt a versenyen. A kicsik közösen, vagy felváltva mondták el verseiket, a nagyobbak, második osztálytól egy-egy választott verset is mondtak.
A zsûrinek a harmadikosoknál volt a legnehezebb dolga, mert mind a négy gyerek szinte egyformán jól mondta el versét. Úgyszintén a negyedikesek is, a fiúk közül Paulus Ferenc-József vitte el a pálmát, szép magyar kiejtésével és a hangsúlyozással. Nem térek ki most minden egyes nyertesre, de megemlítem a harmadikos Gabriel Sandrát és Nagy Miklóst, akik szép magyarsággal és tudással mondták el választott verseiket.

A ’’nagyokat’’ szeretnénk bátorítani, hogy a következûõ versenyen mindannyian vegyenek részt egy-egy szép verssel, könyv nélkül, szépen szavalva.
Majd’ mindenkinek jutott - ajándék, egy-egy videófilm, vagy mozijegy.
Nem szabad elfelejteni, hogy mennyi izgalommal és tanulással jár a gyermek számára egy ilyen verseny! Harmadik nyelven kell elõadnia a néha harmadgenerációs kis magyarnak, vagy ’’félmagyarnak’’, amikor csak az egyik szülõ magyar származású!

Nem sok idõ állt rendelkezésre, csak szombat délelõttönként gyakorolhattak a gyerekek.
Elismeréssel adózunk a tanároknak, akik önzetlen és fárasztó munkával tették lehetõvé ezt a versenyt ! Reméljük, jövõre a szülõk is nagyobb számban tapsolnak majd gyermekeik sikere láttán.
E hagyomány fenntartása mindenképpen nagyon szép és nemes vállalkozás a montreáli magyar iskola részérõl.

Kanadai Magyar Mûvészeti Kollektíva
Canadian Hungarian Cultural Collective

Kanadában márciusban alakult meg a Kanadai Magyar Képzõmûvészek Egyesülete. Az elmúlt hat hónap alatt nagy lépéseket tett elõre ez az ötven tagú társaság.
A szervezet alapítói: a hamiltoni Ebos Mary és a montreáli Blanar Andrea, tiszteletbeli alapító tagok : Torma Anna és Szilasi Gábor.

Még emlékezünk arra, hogy a montreáli elsõ találkozót április 17-én tartották, mely alkalomból a társaság célkitûzéseit is meghatározták:
1. Egyesíteni a kanadai magyar képzõmûvészek céljait egy nem jövedelemcélú egyesületbe .
2. Megismertetni a magyar származású mûvészeket olyan szervezetekkel és egyénekkel, akik támogatják munkájukat.
3. Olyan csoportos kiállítások szervezése Kanadában, Magyarországon és máshol, amelyeken a magyar származású képzõmûvészek mûveit zsûri által kiértékelik.
4. A tagok alkalmat kapnak zsûri nélküli egyéni kiállításokra.
5. A társaság lehetõséget biztosít a magyar származású kanadai mûvészek karrierjének fejlesztésére. Találkozókat szervez a már sikeres mûvészek és a kezdõ vagy új tagok között egymás megismerése, segítése céljából.
6. A magyar mûvészi eredményeket „csereakció” keretében megismerteti Kanadában és másutt is. .
7. Olyan kultúrális összejöveteleket rendez, amelynek során bemutatja a magyar mûvész munkásságát a közönségnek.
8. Gyûjtõakciókat szervez a társaság céljaira.
9. Tanácsadó csoportként segíti a magyar mûvészek érdekeit.
A montreáli mûvészeti kollektíva alapítója és lelke Blanar Andrea. Dinamikus egyéniségének és fáradhatatlan munkájának köszönhetõ, hogy már szép eredményt tud felmutatni. Az elmúlt hat hónap alatt a montreáli magyar származású képzõmûvészek többségét bevonta az egyesületbe. Havonkénti összejöveteleiken a mûvészet különbözõ ágairól tartottak megbeszéléseket és bemutatókat.
Nemrég én is résztvettem az egyik összejövetelükön , amelyen Torma Anna videófilmet vetített a nyári magyarországi kiállításáról.

Már többször írtunk Torma Anna mûvészetérõl ebben az újságban. A Torontóban élõ textilhímzû mûvész eredeti módon fejezi ki a mindennapi élet különbözõ benyomásait, vagy magyar emlékeit. A videófelvétel a budapesti Vigadó bemutató termében, augusztusban megtartott kiállításról szólt. A „képek” legtöbbször az egy- és félméteres anyagokra hímzett színes történetek, szavak, számok, költemények muvészi ábrázolása.

A nagyméretû kompozíciókban felismerehetjük Arany János Toldijának alakjait, vagy a mai életbõl egy játszóteret, gyermekei naplórészleteit vagy a növényvilág érdekességeit.
A fonalak, anyagok változó, színes kreációk, amelyekben a mûvész az avant-gard és a hagyományos muvészeti stílus között mozog.

Torma Anna textilmûvész feltétlenul érdekes, eredeti mûvészetet kreált hímzéseivel, amelyekkel szép eredményeket ért el Kanadában és Magyarországon egyaránt.
A kanadai magyar mûvészeti kollektívának jövobeli tervei igen impozánsak.
A terveken Blanar Andrea intenzíven dolgozik és már 2004-ig kialakította a kiállítások helyét és idopontját :
2002-ben a montreáli d’Art Contemporain-ben, 2003-ban Ottawa-ban, a Nádasdy Alapítvány keretében és a Magyar Nagykövetségen, valamint a montreáli Delta Hotel-ben, 2004-ben a Stewart Hall-ban, Point Claire-ben, valamint Ontarióban.

Ez a régen hiányolt kultúrális szervezet valóban rendkívûli munkát végez, s mi drukkolva tesszük ujjainkat keresztbe, és kívánunk sok sikert nemes céljaik eléréséhez!