Szülőfalum, Nyírbéltek nagyközség a Nyírség déli részén, Ligetalján fekszik. Hétezer kataszteri holdas, futóhomokos határa - szinte hihetetlen - emlékezetünk óta 3000 körüli léleknek nyújtott megélhetést.  Jelenleg a község modern egészségházzal, helyi orvosi szolgálattal, gyermek- és fogorvosi szakrendelőkkel, laboratóriummal, gyógyszertárral rendelkezik. A gyönyörű parkokkal, rendezett utcákkal, takaros portákkal rendelkező község kulturális igényeit tizennyolc tantermes iskola, művelődési ház és jól felszerelt könyvtár szolgálja.

Az árpádkori község közel kilencszáz éves történelme során sok megpróbáltatáson ment át. Vidékét végig pásztázták tatárok, törökök, labancok, németek, oroszok; lakosait gyakran egyidőben adóztatták a kállói vitézek és a váradi török pasa. Véres harcokat vívtak itt az ellennel Nagy László király, Gheorgius Fekhete, Joannes Domahidi, Thököly, Rákóczi hadai. Emléküket megőriztük olyan határnevekben mint Pogánykert, Lászlóverés, Rákóczi-hegy, Halamán. Volt idő, midőn lakossága majdhogy kipusztult. A túlélők védettebb helyeken, a szomszédos Encsencs és Piricse községekben kerestek menedéket. A megmaradottakkal karöltve, betelepülő ruszinok, kisoroszok, románok újra és újra lelket leheltek a ma virágzó közösségbe.

Szép középületei mellett, a község hírnevét növeli a műemléknek számító római katolikus Szt. Márton templom, mely az 1779-es Canonica Visitatio szerint 1222-ben, vagyis az Aranybulla évében, hét évvel az angol Magna Carta után épült. Jellegzetességéről annyit, hogy kisebb magaslaton lévő, a Nagyrét községi legelőre néző, középkori eredetű, keletelt épület; egyhajós, egyenes záródású szentéllyel, a keleti falán támpillérekkel, a homlokzatból előugró nyugati toronnyal, melynek harangjait én is gyakran megszólaltattam. A feljegyzések szerint az istenháza a tatárjárás során megrongálódott. Az 1773-ban Dombrádi György által készített urbáriumban említik a romjait, melyet a törökök felgyújtottak. Ekkor már a templom boltozata és a torony megvolt. Egy 1769-es feljegyzés tudósít a templom helyreállítási munkálatairól. 1787-ben a falu egyharmadával együtt leégett, még 1801-ben is kéregettek felépítésére. Végül Kállay Ignác földesúr tette istentiszteletre alkalmassá. Nyugati tornya 1925-ben épült.

Külső leírása - Oromfalas, sarkain egy-egy támpillérrel megtámasztott. Nyugati homlokához tartozik a torony. A hajó déli homlokzatát két ablak tagolja. Itt a vakolat alatt kivehetők a középkori bejárat, valamint egy ablak nyomai. A hajónál keskenyebb, egyenes záródású szentély déli falát egy, a keletit két jellegtelen ablak töri át. A szentély északi falához jellegtelen sekrestye csatlakozik. A hajó északi fala egyszerű, vakolatlan.

Belső leírása - Síkmennyezetű, jelen formában teljesen átalakított hajóját egykor diadalív választotta el a szentélytől. A hajó nyugati oldalán jellegzetes fakarzat áll. Szentélyében a déli oldalon megtalált román kori ablak bontás nélkül van bemutatva. Keleti falán falképek és két újabb kori ablak alatt két kisméretű fülkét találunk. Az északi oldalon félköríves, román kori, egykorú sekrestyebejáratot találunk. A felmenő falakon látszanak a román kori dongaboltozat lenyomatai. A szentélyt jelenleg síkmennyezet fedi. A hajó keleti és déli falszakaszain ornamentális töredéket, illetve többablakos kompozíció töredékeit láthatjuk. Ez utóbbiak a XV. század második felében készülhettek. A szentélyt borító falképek a Golgota jelenetről 1420 körülire datálhatók.

A jelenetből a középrész látható. Krisztus keresztje alatt Máriát, Magdolnát, Kleofás Mária nevű feleségét láthatjuk, a másik oldalon Szt. János apostol alakját. Az ismertetett nőalakok felett egyszerű ruhás, sarus férfialak áll, egyik kezében dézsa, másikban hosszú fapálca - a Krisztusnak ecetes szivacsot nyújtó bibliai figura. Szemben vele lovagi ruhába öltözött lovas. Mögötte lovascsoport, elől páncélos vitézzel. Ő a Krisztus testét őrző százados.

A falkép északi oldalán lovaskatonák csoportja látható, köztük egy lándzsás férfi, aki megnyitotta Jézus testét, melyből vér és víz folyt ki. A festő tehát a Golgota ábrázolásakor az Evangélium ide vonatkozó szövegének öt mozzanatát ábrázolta. A központi témához csatlakozott jobbról és balról a 12 apostol alakja. Az alakok piros rozettával díszített fehér háttér előtt állnak. A megmaradt töredékek alapján a Credo 12 ágazatának megfelelő mondatszalagokat tartották kezükben. A Zsigmond-kori ábrázolásnak összefüggő ikonográfiai programja van: a keresztrefeszítés, az áldozat, ill. Megváltás mint alapvető hittétel ábrázolása, amelyhez csatlakoznak a Credoba foglalt hittételek. A falképek színei: angolvörös, cinóber, fehér, kékesszürke és okker.

A templom nagy harcok idején menhelyül is szolgált lakosoknak és harcosoknak. Ezt igazolják a falán ma is látható bekarcolások. Georgius Fekhete, kedves elődünk 1581-ben szorongatottságában ezt karcolta a falra: Az Isten tudja, mi lesz velünk... De itt járt 1589-ben ,,Hic fuit Joannes Literatus Domahidi" is, Paulus Koncs pedig 1689-ben hagyta ránk névjegyét. Milyen kár, hogy utcákat nevezünk el államférfiakról, költőkről, közírókról, egy időben még szovjet marsallokról is, a nagyobb városokban ugyanazokról néha többet is, falumban viszont Koncsnak, Fekethének és Domahidinak nyoma sincs.

Az én időmben, amikor görög katolikus létemre gyakran itt is ministráltam, még nem is sejtettük a kistemplom (ahogy neveztük) műértékét. A szentély képeinek feltárását egy oda kinevezett új lelkész fejezte be 1957-ben, hontalanságom évében. A vakolással feltárt eredeti falképek leírása az 1987-ben megjelent Szabolcs-Szatmár Megye Műemlékei II. kötetéből származik.