Az 56-os menekültek történetében Kanada tiszteletre méltó helyet foglal el. Miután a nyugati államok a nagy lelkesedés után kezdtek visszahúzódni a hatalmas menekült hullám láttán, Kanada kormányfője kijelentette, hogy az ország kapui nyitva állnak a hontalan magyarok előtt. 37 ezer menekült választotta új otthonául ezt az áldott országot.

Évekkel később J.W. Pickersgill, az akkori külügyi és bevándorlásügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy ez a népcsoport jelentette a legértékesebb ajándékot, amit Kanada valaha is kapott. Ma, az 50 éves évforduló méltó megünneplésére számos kezdeményezés indult szerte az országban, köztük egy postabélyeg a Canada Post kiadásában, mely az ötvenhatosoknak állít emléket.

Készülőben van egy tudományos konferencia a magyar forradalomról az ottawai Egyetemen, s egy emlékgyűjtemény, amely  az 56-os menekülteket idézi, és amely a torontói Rákóczi Alapítvány és az ontarioi Multikulturális Történelmi Minisztérium égisze alatt készül. Nem is szólva magyarok és a befogadó ország indítványozására szervezett számos helyi jellegű rendezvényről Kanada-szerte.

Jelen beszámolónkban sajátos vállalkozásról szólunk, melynek vezető egyénisége, Princz András,  kanadai ötvenhatos családból származó, de a szülei pátriájába áttelepült író. András azt a célt tűzte maga elé, hogy a forradalom 50 éves évfordulója méltó megünnepülésére felkutatja a Kanadában élő szabadságharcos nemzedék számos tagját, interjút készít velük, s megvilágításukban felidézi a magyar forradalom szellemét, hogy az új nemzedék rajtuk keresztül ismerje meg a múlt század egyik legtisztább és legnemesebb eseményét. A gyűjtemény, melynek Bridging the Divide címet adta, magyar, angol és francia nyelven fog megjelenni nyomtatásban ez év októberében.

Az elgondolást a kanadai nagykövetség magyarországi képviselete lelkesen fogadta, s a befogadó ország anyagi támogatását előre bocsátotta. E sorok írója, mint a húsz interjúalany egyike, Victoriában találkozott Princz Andrással és Sándor Katalin fotóművésszel március elsején. A több órás beszélgetés során szó esett a válalkozás részleteiről is. András elmondta, hogy országjáró beszélgetéseik során a forradalmi események, a menekülés és az új otthonalapítás számos témája került felszínre.

 - Huszonegy személlyel találkoztunk Montreálban, Torontóban, Brantfordon, Calgaryban, Vancouverben, s most itt veled és Dr. Ötvös Imrével, Victoriában. Megható, - mondta elérzékenyülve - hogy e csodálatos nemzedék lelkében mily elevenen és sokszínű megvilágításban élnek az ötven évvel ezelőtti események. Sokak számára még ma is mély érzelmi átélést jelentenek a hazai élmények, a gyermekkor, az iskolai évek, a lélekben örökre fészket vert emlékek, boldogság, szorongatottság felidézése. Hálásak vagyunk, hogy élő szóban szerezhettünk ezekről tudomást. S megvallom, most érezzük csak igazán vállalkozásunk komolyságát és az előttünk álló feladatok súlyát.

A velünk folytatott beszélgetések angol nyelven zajlottak le és három fő téma köré csoportosultak: (1) Gyermekévek és családi körülmények. (2) A forradalom emlékezete. (3) Menekülés a hazából és a Kanadában való gyökéreresztés folyamata. A vállalkozás annyiban jelent újat, hogy az interjúalanyok otthon maradt családtagjai is hangot kapnak a kötetben s ezáltal a három, magyar, francia és angol nyelven megjelenő kötet hidat képez majd a két világrész között.

Ehhez hasonló kaliberű könyvre eleddig kevesen vállalkoztak!

Princz András, mint említettük, Montreálban született, 56-os magyar családban. Szülei újságírók voltak, s a forradalom leverése után menekülniük kellett. András képzőművészetből szerzett egyetemi diplomát, s hivatásában folytatott szolgálatot a Magyarországra való pár évvel ezelőtti áttelepüléséig. Budapesten újságíró lett, bejárta a világot, negyven országról szóló tudósításait német, magyar és kanadai angol nyelvű lapok közölték. Új hazájában megalapította a DT - Diplomacy and Trade című folyóiratot. Jelenleg Frommer's Budapest and the Best of Hungary című gyűjtemény 6. kiadásán dolgozik.

A Bridging the Divide ez év októberében fog megjelenni, s a hazai, valamint az angol és francia nyelvvilágban nyer majd terjesztést.

- Célunk az - mondja András -, hogy elérjük az iskolákat és a könyvtárakat. Ezáltal a mai fiatalság is megismerheti a magyar forradalom szellemiségét, az új bevándorlók beilleszkedés  és az új honteremtés hatását mindennapi életükre.

 Beszélgetésünk a victoriai magyar kultúrközpontban zajlott le. Katalin fotóművész egyre-másra készítette a felvételeket új otthonunkról is, mely 2005. januárjában nyílt meg, hathatós állami támogatással. Vendégeink elismeréssel szóltak a szép intézményről, mely ezen a távoli szigeten igyekszik megőrizni nyelvünket, hagyományainkat két haza szolgálatában.

 Sok sikert kívánunk hídverő munkájuk megvalósításában.