Április 29-én került megrendezésre a 48-ik Szent István bál a  Queen Elizabeth hotel, Fairmont nagy szalonjában. A hosszú hónapokon át tartó rendezés, próbák, sürgés-forgás végre meghozta gyümölcsét.

Az európai, magyar-osztrák bálokra és tradíciójukra emlékeztetnek ezek az évente megrendezett  Szent István bálok. Amit az 1800-as években  az elegancia és előkelő szó jelentett, annak értelme nem kopott le  mára. sem.  A modernebb megrendezésben részesülő bálok igyekeznek a hagyományos és igazi magyar hangulatot idézni és megőrizni.
A Szent István bál résztvevői nem csak magyarok, hanem más nemzetiségűek is.Öröm látni, hogy a csárdásra az angol, francia vagy skót is megpróbál táncolni, ugyanakkor érdeklődnek a magyar hagyományok iránt és szívesen vesznek részt magyarok által szervezett rendezvényeken.

"Az elmúlt években kimagasló és egyedülálló rangot szerzett magának a montreali magyar közösség által szervezett Szent István Bál. A rendezvény rangját emelte, hogy a bálon megjelentek a politikai élet kimagasló egyéniségei, rangos multinacionális cégek vezetői, tulajdonosai . Az évek során a Szent István Bál az egyik legkimagaslóbb társadalmi eseménnyé vált Montreálban" olvashatjuk az erre a célra kiadott báli emlékkönyvben.

A rendezvény pezsgős fogadással kezdődött 19 órakor, ahol a magyarországi Törley Pezsgőpincészet KFT termékét, a montreali Whitehall által forgalmazott Grande Cuveé pezsgőt szolgálták fel, miközben  kalocsai népviseltben  kislányok töpörtyűs pogácsával kínálták a vendégeket.

Ez az év az egész magyarságnak, az óhazában ugyanúgy mint a világ minden részén nagy emlékéve. Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50.-ik évfordulójára emlékezünk és a bál ezáltal is külön jelentőséget nyert. Az ünnepélyes hangulathoz tartozott, hogy ez évben Dr. Tomaj Dénes, a Magyar Köztársaság nagykövete volt a bál fővédnöke,  és a montreali főpolgármester, Gerald Tremblay levélben köszöntötte a bál alkalmával a magyar közösséget, megköszönve azt az  erőfeszítést, amivel a közösség hagyományaink megtartásával hozzájárul Montreal és Kanada kulturális gazdagságához. 

20 órakor a bál  ünnepélyes megnyitására került sor, amikor is a díszvendégek a Rákóczi indulóra bevonultak és elfoglalták helyüket. A kanadai és magyar himnuszok eléneklése után, kalocsai népviseletben, gyerekek virágot és ajándékot adtak át a bál fővédnökének, aki ebben az évben ő excellenciája dr.Tomaj Dénes, Kanadába kiküldött magyarországi nagykövet volt.
Ezután a  15 -ik szádból származó palotás nyitó tánc következett, gyönyörű díszmagyarban. A palotás koreográfiáját Julia Gutsik állította össze és tanította be.

Amint minden bálnak úgy  a mostani 48-ik Szent István bálnak is az elsőbálosok bemutatása volt a fénypont. Ez az estély az ő estélyük volt. 17 gyönyörű fiatal elsőbálos mutatkozott be ezen az estén .A lányok hófehér estélyiben, a fiuk pedig frakkban. A bemutatkozás után a Kék Duna keringőre táncoltak, amelynek koreográfiáját  Sergei Elimanov, az Arthur Murray tánciskola  tanára állította össze és tanította be.

A bál hivatalos megnyitása a fővédnök és  felesége Ildikó,  valamint a bál elnöke, Anita Bartha és partnere első keringőjével vette kezdetét.
A 450 résztvevő választékos élő zenére táncolhatott, csárdást, tangót, keringőt és a többi hagyományos és modern táncot.

11órakor, gyertyafénynél felszolgálták a vacsorát, majd ezt követte a sorshúzás, amelyen  két első osztályú Montreal-Budapest repülőjegyet sorsoltak ki azok között, akik március 15-e előtt vásárolták meg jegyeiket a bálra. A cseh repülőtársaság ajándékát Stefan Rosemary nyerte.
Nemsokára megérkezett a montreali Gyöngyösbokréta tánccsoport, szereplésük nagyban emelte
az est hangulatát. A ropogós csárdás valósággal hatalmába kerítette a résztvevőket, nem csoda, hogy ráadást is kért a közönség.

Hajnali 4-ig mindenki kedvére mulathatott.
Felemelő volt résztvenni ezen a nagyméretű rendezvényen, öröm volt látni, hogy még mindig él és ápolják a hagyományt, hogy vannak lelkes emberek akik idejüket és energiájukat nem kímélve dolgoznak azon , hogy ne merüljön feledésbe 48 év hagyománya és, hogy büszkék lehessünk arra, hogy kik  vagyunk és milyen múlttal bírunk.