Az avantgárd irányzat eredményes költője Vitéz György. Igazi neve Németh György, Budapesten született 1933-ban. A Rákosi-rendszerben családjukat deportálták. Az 56-os forradalom után Kanadában telepedett le, a montreáli egyetemen fejezte be egyetemi tanulmányait, klinikai pszichológia szakon, Ph.D. fokozaton. Azon kevesek közé tartozik, akik az első perctől kezdve otthonosan érezték magukat választott hazájukban. Korai verseiben csodálattal töltik el a kanadai gigantikus méretek és szélsőségek, noha ezek a tájak, markáns évszakok, tárgyak és színek arra szolgáltak nála, hogy nosztalgikus érzelmeket ébresszenek benne hátrahagyott hazája iránt.

Költészete kettős irányzatból táplálkozik: a hazai nyugatos és az amerikai Allen Ginsberges verstradíciókból. Az előbbi szellemi alapját, az utóbbi költészeti technikáját határozta meg. Ezt a kettősséget tükrözik kezdeti versei, melyek 1977-ben jelentek meg Amerikai történet című gyűjteményében. Ezeket a verseket áthatja valami eredeti panteikus életfelfogás. Számára azonban az ember és a természeti világ között nincs holmi szellemi szakadék, ellenkezőleg, a kettő szoros kapcsolatban áll egymással.  Közvetlen környezete nagy hatással van művészetére, versei megtelnek a Szent Lőrinc folyó völgyében található természeti képekkel és elemekkel.  Kedvenc évszaka a tavasz, mely Kanadában elég későn, s talán ezért gigantikus erővel érkezik.
A ,,Tavaszi dal"-ban így ír:

(Lenn a folyóban angolnák lebegnek
gyülekezőben hosszú vándorútra,
fecskék helyett most ők sietnek Délre,
de köszöntést csak fürge ivadékuk
hoz vissza majd didergő nádasokba,
mire a kert almái elpirulnak
s a Szent Lőrinc völgyén az indián nyár
végigcirógat, de már nem melenget.)

 Az évszakok ciklikus változása, a dinamikus tavaszt követő kései, nosztalgikus nyár, az ezernyi színpompával jövő ősz és a kegyetlen tél  szimbólumot formál számára az emberi sors, az elkerülhetetlen vénülés, az elmúlás kellő kifejezésére.  Az öregedés gondolata, mint Bisztray György feljegyezte Hungarian-Canadian Literature c. könyvében, általános jelleget ölt Vitéz költészetében.

,,Szent György napja" című versében is a sárkány csupán kiöregszik, időtlen vénségbe enyészik. Az amerikai iskola, a hosszú verssorok erős áramlása, a dolgok naturalisztikus megfigyelése, mint említettem, Vitéz költészete formaiságára volt hatással.

Költészete a hetvenes évek végétől gyökeres fordulatot vesz. Eltűnik elégikus hangvétele és panteikus életszemlélete. Versei megtelnek ironikus megfigyelésekkel, groteszk költői képekkel. Rövid verseit nagyobb lélegzetű, epikus elemekkel gazdagított önelemző költemények váltják fel. Egyik, egész kötetet kitevő s talán legmaradandóbb verse, Missa agnostica (1979) ilyen lírai önelemzés. Egész életszemlélete zúdul bele ebbe a nagysodrású munkába, emlékeztetve az emberiséget saját kudarcaira és az adott század borzalmas eseményeire.
A vers (fekete mise?) a latin mise liturgikus cselekményére épül: ,,Introitus", ,,Kyrie", ,,Gloria." Felszínes olvasásra az ironikus parafrázisok, a mellbevágó hasonlatok használata (például Isten őrangyalait történelmünk zsarnokait körülvevő testőrökhöz hasonlítja) agnosztikus beállítottságot nyújtanak a költeménynek. Igazában arról van szó, hogy Vitéz nem tagadja meg hazulról hozott hagyományainkat, szellemi és felekezeti felfogásainkat, csupán elveti a statikus, megkövesedett dogmák szolgai szajkózását.

 Ez a felfogás domborodik ki jel beszéd című gyűjteményében is (1982). Verseit ironia, kiábrándultság jellemzi, a megalapozott intézményrendszerek (hazafiasság, vallás) kritikátlan követése eredményeként. Idegenkedik a kisműveltségű emigránsoktól, akik új környezetükben a gyors asszimiláció jegyében idejekorán elvetik a magukkal hozott, évezredes hagyományokat. 
Fontos szerepet játszik az ő költészetében is az idősíkok merész használata, egyetlen tollvonással száguld a régmúltból napjaink jelenségeibe. Stílusát tekintve, a gondolatok és szavak látszólagos logikátlan alkalmazásával igyekszik elkerülni a pátoszkeltést.

Dicséretére válik, hogy a komolyabb helyzetekben is megőrzi egészséges humorát, s ez üdeséget ad újatkereső költészetének.  Újabb kötetei, Az ájtatos manó imája (1991), Haza tér és (1998), valamint Confabulatio mystica.(2001) Magyarországon jelentek meg.