1921-ben született Maglódon. Az Írók Alkotó Házában volt gondnok. 1956-ban jött Kanadába, s az ontáriói Kingstonban telepedett le családjával. A helyi Queen's Egyetemen dolgozott laboránsként. A Kanadai Magyar Írók Köre alapító tagja volt. Versei a Magyar Életben, a Kanadai Magyarságban, s az írók köre antológiáiban jelentek meg.

Első gyűjteménye 1966-ban látott napvilágot, Visegrády Aladár álnév alatt, Emlékezzetek Magyarországra! címmel. A kötet ötven verset foglal magába, csaknem pontos időbeli és tájbeli sorrendben, 1956. október 25-től Magyarországon, Ausztrián, Olaszországon át Kanadáig, 1959 októberéig. A versek, mint írja a kötet utószavában, ,,megörökítik, hogyan vergődött, futott és töprengett egy magyar lélek a kétszázezer közül a XX. században." A forradalom hőseinek, s általában a ,,kicsi Magyarországnak" dedikálta gyűjteményét. Köszönetet mond benne a magyar néppel együttérző nagyvilágnak. ,,Köszönet az osztrák népnek" c. versében így ír:

A világ szíve Bécsben lüktet,
Meleg, segítő emberi szív,
Ezer ország fut itt össze,
Ezer sínpár és ezer híd...

Németh Ernőhöz hasonlóan, megőrizte európaiságát. Nehezen tudott, talán nem is nagyon akart teljesen beilleszkedni a kanadai életbe. Átutazóban a városomon című, 1970-ben megjelent gyűjteménye választott otthonából fakad, mellyel lélekben képtelen azonosulni. Sokat utazott. A festői Ontárión át száguldó busz ablakán keresztül, számára a sivár elmaradozó tájon a fák is feketén állnak, karjuk konokul, komoran fenyegeti az utast. ,,Árva a szívem is, / béna a szívem is, / fekszik a hó alatt, jég alatt, / fagyva..." ,,Messze a föld, amely / szült, nevelt, / életnek adott..." (,,Az új tavasz felé") Aggódó lélek. Aggodalommal tölti el a tengerhez hasonlóan közömbössé váló ember; aggodalommal a modern technológiai vívmányok, a számítógép, a robot, az űrrakéták bevetése (,,Intőszó a szörnyű találmányok előestjén"), aggodalommal szülőhazája és Kinga lányuk jövője miatt. Magas erkölcsi mércét állít maga és társai elé. (Munkahelyén megtagadta a kísérleti állatokon végzett munkát.) Szánakozva ír a lebontásra kárhoztatott, bedeszkázott útszéli templomról, a húsz lakóházat számláló Morton falucskában:

Mit mond e templom a bús utazónak?
Hogy volt itt Isten,
de elköltözött - a kis MORTON-ból más városba,
Hogy nem maradt közömbösek között!...

Bár boldog izgalommal töltötte el menekülése idején Olaszországban a szabad emberek társasága, s bár sikeresen bekapcsolódott a kanadai irodalmi életbe, lélekben mindvégig idegenül érezte magát. Felesége korai halálának A sziget nincs többé (kingstoni temetés) című gyűjteményében adózott (1972). A sors mostohasága folytán pár hónappal később ő maga is tragikus körülmények között elhúnyt, két lánygyereket hagyva hátra. Műfordításai és pár korai verse posztumusz kiadásban jelent meg, Bimbóban, rügyben visszatérek címmel (1975).