Főleg nevelőként és irodalomtörténészként él a köztudatban. Szépprózai írásokkal elég későn jelentkezett. Budapesten született 1938-ban. Tanulmányait Magyarországon, Norvégiában és az Egyesült Államokban végezte. A Minnesotai Egyetemen összehasonlító irodalmból Ph.D. fokozaton szerzett diplomát.

1972-ben költözött Kanadába. Az Albertai Egyetemen tanított összehasonlító irodalmat, majd a Torontoi Egyetem magyar tanszékének vezetőjévé nevezték ki. A Hungarian Studies Review című folyóirat társszerkesztője, s a Kanadai Magyarságtudományi Társaság alapító tagja és vezető egyénisége. Számos irodalomelméleti tanulmánya, monográfiája, lexikonokban közölt ismertetése a magyar dráma és filmművészetről, recenziója, interjúja jelent meg angol és magyar nyelven. Hézagpótló munkának számít az University of Toronto Press kiadásában megjelent Hungarian-Canadian Literature (1987) című könyve, melyben kimerítő elemzést nyújt a Kanadában kialakult magyar irodalomról.

Az általános ismertetés mellett foglalkozik statisztikai, tárgyi és forrásbeli kérdésekkel, irodalmunk korszakosításával, a kanadai-magyar író lélektani képének megfogalmazásával, s ez irodalom jövőbeli sorsával. A kötet életrajzi és bibliográfiai adataival nélkülözhetetlen forrásmunkának számít. Novellásgyűjteménye Átértékelősdi címmel jelent meg 1992-ben. Az elbeszéléseket két fejléc alatt rendezi: ,,A második világháború átértékelése", s ,,Ittlétünk átértékelése" címmel. Mindkettő helyzetképekre épült tárcákat tartalmaz.

Az egyik egy fiatal, lengyel származású amerikai pilótáról szól, amint hazánk felett szállítja a szövetséges hatalmak ,,szeretetcsomagjait." Romboló, rutin-feladata teljesítése közben aggodalmak töltik el szerettei iránt. Vágyakozva gondol áldott állapotban lévő feleségére, s járni tanuló kislányára - aki talán nem is tőle származik. A másik novella az orosz megszállás idejéből mutat be jeleneteket Budapesten, két kisfiú és orosz játszótársuk, Lóriska alakján át. Bisztray György mestere az irodalmi tömörítésnek. Egy-egy rövid mondatban, hősei szürrealista, gyorsan pergő dialógusán keresztül egész korszakot, társadalmi jelenséget képes az olvasó elé tárni.

Ez a dramaturg stílus különösen jól érvényesül a gyűjtemény második részében közölt novellákban. ,,Hagyományőrzés" című, háromoldalas írás röpfelvétele két kanadai-magyar lánytestvért ábrázol, elhunyt apjuk családi albuma és egyéb dokumentumai lapozgatása közben. Félóra lepergése alatt egy egész nemzedék összetett világa tárul fel előttünk, a vegyesházasság problémáiról, a ködös óhazából ideszármazott szülők képzetéről, a másságot jelentő azonosságtudatról, melytől nem menekülhet az ember még ha Kanadában született is.

Egy másik novella (,,Lefordíthatatlan történet") helyszíne egy kanadai magyar városi lakás. Szereplői: egy család és vendégeik, magyar bevándorlók és kanadai leszármazottaik. A társalgás több szólamban és szinten folyik, magyarul, angolul és magyangolul. A bevándorló felnőttek angolul, fő témájuk az autóvétel, a másik szólam magyarul vagy kevert nyelven, politikai témákról, egyik Bethlen grófot szapulja, a másik Kovács Imrét, a harmadik Rajk Lászlót állítja Rákosi ellenébe. A fiatal nemzedék hogyan is tudna eligazodni ebben a bábeli környezetben? Ha pironkodás éri kopott magyar nyelvtudásáért és nemlétező magyar történelmi ismereteiért, sértődötten felvonul emeleti szobájába, ahol ott várja a televízió, s nem kell aggódnia származástani problémák miatt.. Illés Endre egyik tanulmányában védelmére kelt a kissé leértékelt tárca-műfajnak.

Azt írja róla, hogy terjedelménél és természeténél fogva nincs olyan irodalmi műfaj, amely oly gyorsan és oly sokoldalúan reagálna az életre, mint a tárca. Bisztray György ezt a tételt igazolja írásaival. Egy-egy felvillantott helyzetképben megannyi szeletet nyújt mindennapi életünkből.  Munkája új színt jelent a szépprózában.