Író, szerkesztő, publicista, a fiatalabb nemzedék tehetséges tagja, az erdélyi és a kanadai magyar társadalmi és kulturális élet avatott szónoka. 1945-ben született Érmihályfalván. A háromszéki Sepsimagyaróson nevelkedett. Ez utóbbinak adózik szürrealista színekben ecsetelt, vallomásszerű elbeszéléseiben (Vaddisznók törték a törökbúzát, Könnyel áztatott hamuban sült pogácsa, Jusztina, stb.). A Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán tanári oklevelet szerzett. További tanulmányokat folytatott a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filológiai szakán és évtizeden át magyar nyelvet és irodalmat tanított szűkebb pátriájában, az elfogult nemzeti politika következtében nehéz körülmények között.

1988-ban érkezett két kisgyermekével Kanadába. A Torontói Egyetemen szerzett történelemből és könyvtártudományból magisteri diplomát.  Szellemiségét az egyetemes magyar és a gazdag erdélyi kulturális hagyományok formálták. Novellái valósak, de magukban hordják az adott kor légkörét. Bár érezhető bennük némi népi-mítoszba, szürrealizmusba hajló líraiság, és az ötvenes évek realista ábrázolási stílusa, Rózsa nem népi író. Kerüli szóromantikát, a góbéskodást, a csattanóra épülő meghökkentést. Elbeszéléseit eredetiségük teszik emlékezetessé. Egyikben a székely falucskát a ,,portákra ráhajló fák eltakarják" az arra elvetődők szeme elől. A ,,Vaddisznók törték a törökbúzát" c. novellájának gyermekhősei pedig fülüket az életet adó földhöz tapasztják, hogy hírt kapjanak a szabadságharcosok megsegítését vállaló hazai felnőttek sorsáról.

Sütő Andrást vállalja példaképének, szellemi, emberi vezéregyéniségének. A nagy író credóját (,,Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!") teljesen magáévá teszi, s tudatosan vállalja a megmaradást és ennek jegyében az azt szolgáló alkotó írást. Írásait hagyománytisztelet, őszinteség és a dolgok mélyére való behatolás jellemzi. A nemrég elhunyt költő, Bartis Ferenc azt írja ez utóbbival kapcsolatban, hogy ,,szeret mindennek a végére járni. Nemcsak gyönyörködik a patakban, hanem visszaútra vállalkozva, fölkutatja  forrását. A hópehelyben meglátja a valamikori esőcsöppöt. A koporsóban a hajdani bölcsőt keresi." Nem csupán kimagasló hősöket vesz tollra, hanem egyszerű szántó-vetőket is (Március idusán). A torontói Sigma kiadásában megjelent Vaddisznók törték a törökbúzát (2000) című gyűjteményének tárgyi sokoldalúsága, szemléletes megjelenítése, s nyelvének gazdag kifejező ereje üdeséget jelent az olvasó számára. Egyik hősnője, Gábor Áron özvegye, katrincával törli meg az arcát, pihenésre az odorba megy, s onnan veszi szemügyre a porta szege-likát (Jusztina). Stílusát tömörség jellemzi. Bartis szavaival élve, költői magaslaton írja prózáját. ,,Nála a szavak annyival többet mondanak önmaguknál, hogy szinte szétpattannak. (Keresztmetszet, A Céh, 2004)

Írásainak egy része hazájából fakad vagy ahhoz tér vissza. Ezekben személyes élményeit tárja fel, s szenvedélyes hangot ad novellában, vallomásokban, esszékben népe megaláztatott és kiszolgáltatott sorsáról, mely szinte elképzelhetetlen demokratikus államban élő olvasó számára. A másik, immár túlnyomó többsége, választott földje kötegéből ered. Mindkét csoportot mélységes humanitás és népünk iránti elkötelezettség hatja át. Göndös Adrea feljegyezte a kötettel kapcsolatban, hogy nem csak történelmi időket hoz emberközelbe; ,,reálisan, de személyes élményekkel gazdagítva tárja elénk családja és általában az erdélyi magyarság kitartó küzdelmeit túlélésük érdekében. Nem csak politkával, illetve történelmi üzenettel ajándékozza meg olvasóit, hanem a hétköznapi ember örömének, fájdalmának ábrázolásával is."

Az elbeszélések mellett a gyűjtemény számos esszéje fényt vet a kanadai magyarság gazdag szép- és képzőművészetére, irodalmára és kulturális életére is. Kevesen írtak magyar nyelven oly szeretettel Pédery-Hunt Dóra, Dálnoki Veress Károly, Bényei András, G. Simon Erika, Gottlieb Péter alkotásairól, mint Rózsa. Torontóban él, számos hazai és kanadai folyóirat munkatártsa, s férjével, Telcs Györggyel a Kalejdoszkóp-Kaleidoscope c. magyar és angol nyelvű folyóiratot szerkeszti.