Lengyelország számára rendkívül fontos események, a Május 3-i Alkotmány és a Szolidaritás mozgalma.

Megünneplésére a világon mindenütt a lengyel követségek és konzulátusok  több ország képviselőjét hívták meg.

Montrealban  a lengyel konzul Mr. Wlodzimierz Zdunowski és felesége meghívására a helybeli nemzetközi diplomata kör megjelent és ünnepelt a lengyelekkel ezen a számukra oly  fontos napon.

A fogadás során Chopin-művekből hallottunk részleteket. Chopin zenéje a lengyel romantika tolmácsolója.

Montreal hivatalos képviseletében M. Marcel Parent volt jelen és köszöntötte a lengyel Alkotmányt.

A diplomaták forgatagában találkoztunk a német konzullal és a horvátok tiszteletbeli konzuljával, Mr. Jörg Metger  ésM. Gilles Cloutier személyében.

A Május 3-i Alkotmány az ún. Kormányzati Törvény, azaz a Május 3-i Alkotmány volt a maga nemében a második ilyen alaptörvény a világon, és az első Európában. Az 1791-es, Négyéves Szejm ülésén a patrióták által a királypárti oldallal kötött kompromisszum eredményeként elfogadott alapokmány a Köztársaság I. felosztás utáni belső viszonyainak rendezésére irányuló törekvés jele volt, amely megalapozta az újkori államrendi berendezkedést Lengyelországban. A Május 3-i Alkotmány a nemzet nagy vívmánya volt, amely így kívánta megőrizni függetlenségét, és biztosítani az ország gazdasági és politikai fejlődésének lehetőségét. A május 3-i hagyományokat később különféle politikai irányvonalak szerint ápolták, meglehetősen szabadon értelmezve az 1791-es törvénycsomag alapvető eszméjét.
1790-ben, amikor a politikai légkör reménytelenül elromlott Lengyelország számára, Poroszország, halálos ellensége szövetségkötést kényszerített ki. A lengyel-porosz paktumot 1790-ben írták alá. A feltételek olyanok voltak, hogy a következő két felosztást előrevetítették. Az 1791. lengyel alkotmány - mely harmadik korszerű polgári alkotmány volt a világon - polgárjogot biztosított a burzsoáziának, biztosította a kormányzás három ágának függetlenségét, és kiküszöbölte a Repnyin alkotmány visszaéléseit. Lengyelország még egyszer reformokat mert hozni Oroszország engedélye nélkül és a császárnő ismét megharagudott és megtámadta 1792-ben.