Július 11-én nyitotta  meg kapuit a Selye Szimpózium Montrealban. Selye János az egyik legtöbbet emlegetett és idézett magyar tudós világszerte. Munkássága az endokrinológia, élettan, biokémia és a krónikus megbetegedések epidemiológiai kutatása területén ma is meghatározó hatású.

Születésének 100 évfordulójára  mind Magyarországon, mind Montrealban  megemlékeztek. Egykori munkatárasai, tanítványai rendezésében a Szimpózium első napján kiállítással egybekötött  ünnepélyes fogadáson méltatták a híres tudós munkásságát. A fogadáson megjelent Gerald Tremblay, Montreal polgármestere és  őszinte elragadtatással emlékezett meg Selye világhíréről, és mint mondta, büszkeséggel tölti el, hogy a tudós Montrealban élt és végezte kutatásait, és ezzel a városnak is rangos helyet szerzett  világviszonylatban is.

A fogadáson sajnálatosan nem volt jelen magyar képviselő, így elmulasztottuk a lehetőséget, hogy a tudós magyarságát kihangsúlyozhattuk volna a megjelent vendégek és a sajtó képviselői előtt.

A Szimpózium rendezője  Milagros Salas-Prato, Ph.D. volt. Számos montreali tudós mellett megjelentek amerikai, és európai tudósok, köztük a Nobel díjas  Roger Guillemin, The Salk Institute, La Jolla, CA, USA-ból több munkatársa kíséretében.

Mit jelent Selye János munkássága a mai magyar társadalom számára?

Részletek Kopp Mária MTA doktor, tanulmányából
Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet

Tíz éven át rendszeresen jelölték Nobel-díjra, de végül nem kapta meg. Ennek talán az a legfőbb oka, hogy kutatásai nem egyes pontosan meghatározott hatóanyagok vizsgálatára irányultak, hanem, ahogy egyik nagy tekintélyű idős professzora mondta róla: egész életében a szenny - a szervezetet érő általános károsító tényezők - hatásmechanizmusát vizsgálta. (Selye, 1964) Sorsdöntő vizsgálatait egy speciális női hormon felismerésének reményében kezdte el a kanadai McGill Egyetemen. A kutatás kudarca vezette ahhoz a felismeréshez, hogy a szervezet a legkülönbözőbb károsító anyagokra ugyanazzal a hármas válaszsorozattal reagál. Első lépésben az alarmreakció alakul ki, a szimpatikus aktivitásfokozódás, amely feltétlenül szükséges a veszélyeztető helyzetekkel való megbirkózáshoz, a támadó vagy menekülő magatartáshoz. A második szakasz az ellenállás fázisa, amely az alkalmazkodás szempontjából alapvető. Ezzel szemben a harmadik, a kimerülési fázis a szervezet tartalékainak felélésével és az állat pusztulásával jár. Az erről a jelenségről írt első, 1936-ban megjelent, ma is legtöbbet idézett rövid cikke a Nature című folyóiratban ezt a nem fajlagos válaszsorozatot írta le. (Selye, 1936) Ezzel a cikkel kezdődött az a haláláig tartó, egyre táguló kutatási tevékenység, amelyet 1945-től 1977-ig Montrealban az általa alapított és vezetett Institute of Experimental Medicine and Surgeryben, majd nyugdíjazásától az International Institute of Stress és a Hans Selye Foundation keretében végzett.

Selye János magyar apa és osztrák édesanya gyermekeként született Bécsben, 1907. január 26-án. Apai nagyapja és ükapja Vágselyén volt családorvos. Édesapja, dr. Selye Hugó ezredorvosként Bécsben teljesített szolgálatot, majd Komáromban folytatott magángyakorlatot. Nyugdíjasként Budapestre költözött, ahol osztrák származású felesége, a feljegyzések szerint 1956-ban, a forradalom alatt golyótalálat következtében halt meg. (Hidvégi, 2003; Számadó-Vértes, 1999) Selye János általános és középiskolai tanulmányait Komáromban végezte. A Bencés Gimnáziumban már kitűnt kiváló nyelvtehetségével, hat nyelven olvasott és beszélt. Gimnáziumi bizonyítványa szerint nem volt jó tanuló; sok későbbi kiváló tudósról jegyezték fel ugyanezt. Ma egykori gimnáziuma, sőt a magyar nyelvű komáromi Selye János Egyetem is az ő nevét viseli.

A prágai német egyetemen szerezte meg orvosi diplomáját 1927-ben, a PhD-fokozatot ugyanott 1931-ben, majd 1942-ben a DSc-fokozatot a kanadai McGill Egyetemen. Egyetemi tanulmányainak egy részét Párizsban és Rómában folytatta, a későbbiekben is igen sokat utazott, és  legtöbb esetben az adott ország nyelvén fejtette ki kutatási eredményeit.

1931-ben Rockefeller-ösztöndíjat kapott a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem biokémiai osztályára, majd innen került át a McGill Egyetem biokémiai tanszékére. Az endokrinológia területén már komoly nevet szerzett magának, amikor 1936-tól a nem specifikus tényezők hatásainak vizsgálatával az általános adaptációs szindróma, majd a stresszkutatás megalapozójává vált. Bár a stressz fogalmat korábban is használták, ő adott új értelmezést és élettani tartalmat ennek az elnevezésnek. Jellemző nyelvészi motiváltságára, hogy különösen büszke volt arra, hogy a stressz szó minden nyelvben polgárjogot nyert, nem találtak rá jobb kifejezést.

Selye meghatározása szerint a "stressz egy fajlagos tünetcsoportban megnyilvánuló állapot, mely magában foglal minden, nem fajlagosan előidézett elváltozást egy biológiai rendszeren belül. A szervezet valamennyi adaptációs reakciójának a stressz a foglalata".

Megalapozta a különböző környezeti hatások által kiváltott ún. stresszbetegségek élettani mechanizmusainak vizsgálatát. (Selye, 1976)

Mit jelent Selye János munkássága a mai magyar társadalom számára?

Selye János kísérletei azt bizonyították, hogy ha egy állatot tartósan negatív hatások érnek úgy, hogy nincs lehetősége a menekülésre, egy idő múlva menthetetlenül elpusztul az általános adaptációs szindróma harmadik, kimerülési fázisa következtében. A stressz, a kihívások önmagukban nem károsak, sőt a testi és lelki fejlődés alapját képezik. Ezzel szemben a krónikus stressz állapota mélyreható élettani változásokat eredményez és így valóban szerepet játszhat a legkülönbözőbb stresszbetegségek kialakulásában.

Egyeseknél igen könnyen alakul ki a krónikus stressz állapota, míg másoknál alig váltható ki. A veszélyeztetettséget fokozza a kora gyermekkori szeparáció az anyától. A korai szülővesztés, negatív családi légkör, gyermekkori bántalmazás fokozza a krónikus stressz állapotának veszélyét. A korai anya-gyermek kapcsolat zavara három fázison keresztül vezethet a krónikus stresszállapot kialakulása iránti fokozott sérülékenységhez, ezek a fázisok a tiltakozás, reménytelenség, majd a kötődési zavar.

Az utóbbi időben egyre több tanulmány emeli ki a krónikus stressz és depresszió közötti párhuzamot. A depresszió kialakulásában a gyermekkori, családi háttér, az egyén megbirkózási képességei, szociális kompetenciája és az életesemények meghatározó szerepet játszanak. Mivel az önértékelés attól függ, hogy az ember milyen célokat tűz ki maga elé, mikor érzi magát sikeresnek, az énideál, a célok, értékek szerepe a krónikus stressz és a következményeként kialakuló depresszió megelőzése szempontjából alapvető.

Számos vizsgálat is azt bizonyította, hogy a férfiak számára a házastárs igen komoly védőfaktor, akik feleségükkel éltek, kétszer kisebb valószínűséggel haltak meg azóta. Érdekes módon a nők esetében a tágabb társas kapcsolatokkal való elégedetlenség volt a legfontosabb veszélyeztető faktor, kétszer magasabb korai halálozási aránnyal járt együtt.