TIFF, 2007   A londoni férfi - The London Man -

Tarr Béla A londoni férfi c. filmjét néztem meg legelsőnek a Filmfesztivál lajstromából. A többszáz film közül elég nehéz kiválasztani azt a párat, ami fizikailag belefér egy ember programjába a Fesztivál tíz napja alatt. Ezért meglepett, hogy a magyar-német-francia koprodukcióra a sajtó képviselői közül milyen sokan voltak kíváncsiak, és a rendezvény negyedik órájában, a Varsity moziban, a termet majdnem zsúfolásig megtöltötték.

Tarr Béla filmje fehér-fekete alkotás - ennél fogva már a legelső jelenetek előrevetítik a drámaiságot.

Azzal indul a cselekmény, hogy percekig nem történik semmi, minden ugyanaz a semmi ismétlődik, a szereplők nem változnak, a környezet egyrészt a végtelen tenger határolta horizont, amelyet csak az ész, a lélek képes bemérni, másrészt a portól, mocsoktól, romlástól beszűkült világ, amelyben mindig mindenki ugyanazt teszi. A lassan változó képek hatásosak, a nézőben pattanásig feszül a várakozás izgalma. Maloint, akinek hosszú ideig csak feltűrt gallérú hátát, kopaszodó fejét látjuk, mintha nem is érdekelné semmi. Ő egy kikötői pályaudvar váltóőrtornyában ül minden éjszaka, és figyeli az  utasokat, akik leszállnak az Anglia felől érkező hajókról, vonatra szállnak, és elindulnak valahova. Ez ismétlődik minden nap.
Aztán mégis történik valami - a londoni férfi felbukkanása és bűntette.

Maloin a szeme előtt lejátszódó gyilkosságot nem jelenti a hatóságoknak, hanem a maga hasznára próbálja fordítani. Kihalássza a pénzzel telt táskát a tengerből, és ezzel úgy érzi, megválthatja  saját életét. Egyetlen "forradalmi" dolgot tud tenni a véletlenül szerzett pénzzel,: leányát, Henriettet kiveszi munkahelyéről, "hogy ne bámulják idegen férfiak a fenekét", miközben padlót mos a boltban, és megveszi neki a méregdrága, álombeli szőrmesálat.

Hogy egyebet is tegyen, abban lelkiismerete akadályozza meg, amelynek súlyától nem tud szabadulni. Miután megöli a kunyhójában rejtőző londoni férfit, a gyilkos Brownt - pedig csak élelmet vitt neki -, feladja magát a nyomozó Morrisonnak.

Egy végtelenül pőrére vetkőztetett embersorsot követünk végig a filmben, és alig vesszük észre, hogy közben azonosulunk a látvánnyal, a kockás ingű, feltűrt gallérú, szótlan, magányos alakkal.  Sajátmagunk sorsát bámuljuk a vásznon. Ennek az embernek, akit ott látunk, az élete olyan nyomasztó, mint kitaposott mindennapjaink, az ő magánya a mi magányosságunk, akik a napi rutinba belefáradva csak álmodni merünk a távoli, ködös látóhatár jelképezte szabadságról, de életünknek már régen nincs íze, sava-borsa.. Véletlen szabadulási lehetőségek pedig nem léteznek. Legfeljebb egy borítéknyi jutalom adatik meg - de miért is?

Georges Simenon novellája alapján Krasznahorkai László és Tarr Béla írták meg a vágyak, elvágyódások forgatókönyvét, amelyből Tarr A londoni férfi c. filmet megrendezte.

Hadd idézzünk néhány gondolatot a rendező jegyzeteiből: "a történet egyszerre foglalkozik az örökkévalósággal és a mindennapokkal. Egyszerre foglalkozik az ideálissal és a valósággal, az istenivel és az emberivel, valamint - az én felfogásom szerint - a természet nagyegészével és benne az emberrel. Maloin története a miénk, személy szerint a magaméhoz is közel érzem, barátságtalan és nyers, akárcsak környezetünk, amelyben élünk. Ennélfogva a darab nyelvezete személyes, minden filmkocka azt jelképezi, hogyan látom én a világot, annak kisszerűségét. Megpróbálom a lehető leghitelesebb és meggyőzőbb teljességében feltárni Maloin prolivilágát. A film kompozíciója és ritmusa Maloin munkásnapjának monotonságához igazodik.

Mi állandóan mellette állunk, az ő szemével látunk. vele hajtunk fel egy kupica brandyt és vele megyünk vacsorára való halat vásárolni. Maloin találkozása Brown-al és a kettejük között kialakult feszültség új kontextusba helyezi a szereplőket. Minden, amit eddig láttunk, mássá lesz, az addig ismerős dolgok idegenekké, az egyszerű hektikusba csap át, az addig megnyugtató pedig fenyegetésbe. Mi részeivé válunk ennek a spirálnak. és az emberi lélek belső rejtelmeibe hatolunk. A film a vágyról, az ember legyűrhetetlen szabadság- és boldogságvágyáról beszél, a be nem teljesedett illuziókról, arról, ami mindannyiunknak erőt ad ahhoz, hogy tovább éljünk, hogy nap mint nap le tudjunk feküdni és fel tudjunk kelni. Meggyőződésem, hogy Maloin története nemcsak az enyém, hanem mindannyiunké, akik létezésünk értelmére választ keressünk, és akik mindennek dacára ellen tudunk állni a kísértéseknek: mindenkié, akiben van bátorság emberi méltóságunk megőrzésére."