Tantramar Szimpózium 2007
Mailáth Mária
A felejthetetlen egyhetes Tantramari Szimpózium visszhangját
halljuk azóta is a töménytelen e-mailen keresztül, amik a
rendezőhöz, Blanar Andreához érkeznek.
Elősorban fontosak és figyelemre méltók azok a visszajelzések,
amik a New Brunswicki résztvevőktől és az elöljáróságról
jönnek.
A Motel és a táborhely tulajdonosok, az acadiai művészek
és családjaik, a helyi elöljáróságok vezetői, Cape Jourimain,
Struts Artist Run Centre & Faucet Media Room, Baie Verte
helyi közösség, Port Elgin, Baie Verte és Point de Bute községekben,
fellelkesedve a nagy sikertől kérték, hogy évente rendezzék
meg hasonló módon ezt a nagysikerű összejövetelt.
A rendezéssel járó sok munka, és az anyagi nehézségek
mind feledésbe merültek a sok pozitív vélemény után.
A program valóban gazdag és változatos volt, és a közel
90 tagú csoport jövés-menése a kis városban ugyancsak feltűnést
keltett.
Az előző évhez hasonlóan a különböző műhelyek ismét működtek,
kiegészítve azokat pár új művészeti ággal, mint a Film
Fesztivál, ahol Bertalan Attila, Fekete Sophie, Horváth
Péter, Kántor István és Wormser Tamás munkáit láthatták.
Az acadiai művészek bevonásával új irányzatot és színt
kapott pár régi műhely. Új volt, a naponta látható kiállítás
Doreen Lindsay rendezésében, Wormser Tamás dokumentumfilm
készítő csoportja. Nagy feltűnést és érdeklődést váltott
ki Kántor István előadása, amit gyermekei és részben
a közönség bevonásával rögtönzött.
Mindezek után az évente megrendezendő szimpóziumhoz erőt,
siker és nem utolsó sorban anyagi támogatást kívánunk és
remélünk.
Boronkay Margit Képkiállítása
Bencsics Klára
A westmounti Victoria Hall Gallery kiállítást rendezett
két montreali idős festőnek, ennek Boronkay Margit (Gyöngyi),
magyar festőművész volt egyik résztvevője.
A montreali magyarságnak oszlopos tagját és művészetét
sokan ismerik már magyar körökben, de talán gazdag és változatos
művészéletét nem annyira!
Boronkay Margit híres családból származik. Édesapja,
Medgyaszay István (1877-1959), országos hírű építész volt,
akit Magyarországon még ma is sokat emlegetnek, épületei
látogatottak, könyvek, film készültek róla. Így már megérti
az átlagember, honnan is származik a festőművésznő kitűnő
rajzoló tehetsége, finom színérzéke és merész témaválasztása.
Művészeti tanulmányait, 1936-ban Budapesten, a Jaschik
Álmos Művészeti Akadémián kezdte és az 50-es évek elején.
Lismer Arthur-nál, a Montreal Museum of Fine Arts- ban
fejezte be.
Közben más érdekes munkakörben is dolgozott, hiszen
divattervező volt olyan szalonokban, mint Tüdős Kláráé
Budpesten a ’40-es évek elején, vagy 1948 -50 között
Zürichben. Montrealban érkezésekor évekig dolgozott mint
divattervező, melynek során két kanadai miniszterelnök
feleségének is tervezett ruhákat (1951-55). Majd 1955-60
között dívattervező volt Doro Juno -nál.
Később, a Modern School of Fashion- intézménynél tanár
volt Bostonban (1965-72)
A fenti néhány határkő Boronkay Margit életéből és
csak rövid ismertetés a festőművész munkásságáról.
De ha megnézzük a kiállítások sorozatát, melyeken az elmúlt
30 évben művei szerepeltek, bizony rádöbbenünk arra, hogy
igen termékeny művészről van szó, aki még a késői 90-es
években is kiállított, pl. 1997-ben a Biodomban megtartott
11th.International Arts Exhibition-on. Kiállításai 1972-ben
kezdődtek Montrealban, néhányat megemlítve: a 2nd. International
Festival, a Canadian Guild of Crafts keretében tartott,
a Group 8-al, majd a Man and his World rendezésében és
a McCord Múzeumban, és így tovább.
Magyar rendezésben háromszor állított ki képeket: kétszer
a Magyar Katolikus Templomban. Egyik a Festa Hungarica
keretében történt, az első magyar montreali művészeti
kiállításon (1985), és egy jótékonysági rendezvényen,
2006-ban pedig a N.D.G. Maison de la Culture magyar Centennárium
ünneplése keretében.
Nem soroltam fel mind a 25 kiállítást amin résztvett
- de gondolom, hogy így is kapunk némi képet Boronkay Margit
művészi munkásságáról.
Boronkay Margitról a kezdeti időkben úgy tudtam, hogy
batikokat fest, falon függő batikot, emlékszem, hogy mindig
nagyon tetszettek nekem. Remek színérzékkel válogatta ki
az anyagot, majd a szép kompozíciót, melyet ráfestett.
Bizony nagyon nehéz munka lehetett. A dús fantáziájú
batikokat sajnos a mostani kiállítson nem láttuk.
Az idein 13 képet állított ki. Az utóbbi évtizedekben,
a festőművésznő érdeklődése a madarak és a virágok témája
felé fordult. Főleg a kanadai vadlibákat szereti festeni.
Jelenlegi kiállításán több képének témája a vadlibák
húzása vagy csoportja, finom vonalakkal és szép színekkel.
Egyik szebb , mint a másik. Van azért papagáj és ausztráliai
galamb is a madár témában. No és a virágok; főleg az
Írisz című képe ragadott meg, de más virág-képének színei
, szép rajzos vonalai gyönyörködtetők.
Főleg rajzok és vízfestékkel készült képeket láthattunk,
egy nagy feltűnő képe a pingvinekről , olajjal készült
.A pingvin kép merész színekkel mutatja be az Északi Sarkon
élő kedves állatokat, talán ez a képe mondható kiállításának
legmodernebb darabjának.
A kiállított képek főleg a 80-90-es évek műveiből tevődtek
össze.
A festőművésznő frissen, korát meghazudtolva fogadta a
látogatókat , többször fényképezték és a sokaság között
fürgén beszélgetett mindenkivel., szép, sajátkezüleg festett
ruhájában!
A kiállítás megtekinthető: október 6-ig, hétköznap: reggel
10- és este 9 között.
Hétvégén: Reggel 10-től d.u. 5-ig.
Szívből gratulálunk Boronkay Margitnak, a mi Gyöngyinknek,
és kívánjuk, hogy még sok sikeres kiállítása legyen a jövőben!
Mesterségek és Hagyományok Longueuil 2007
Érsek Zita
Augusztus 30 és szeptember 1 között zajlott le Longueuil
főterén a város által szervezett Mesterségek és Hagyományok
fesztiválja, amelyre Magyarország és Mexiko is kapott meghívást
a quebeci meghívottak mellett.
Az érdeklődők a kiállításon láthattak fafaragást, szövést,
üveg fújást és festést, gyapjú feldolgozást, fazekasságot,
viselet készítést, szalmafonást, egyszóval minden mesterséget,
amelyből régebben és még ma is sok helyen a falusi emberek
megélhetésüket biztosítják. Ugyancsak szép és kellemes látvány
volt, hogy a kiállítók népviseletben voltak, ez is emelte
a fesztivál hangulatát .
Christine Bertrand a "Les vieux metiers et les
metiers vivants " egyesület művészeti vezetője tavaly
karácsonykor járt Budapesten , Bécsben , Prágában , Pozsonyban,
ahol megnézte ezek karácsonyi vásárait és azt az országot
hívta meg Longueuilbe, amelynek vására a legszínvonalasabb
volt. Így lett díszvendég Magyarország a fesztiválon.
A magyarországi képviseletet a következő népművészek alkották,
Ígyártó Gabriella, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének
ügyvezető igazgatója vezetésével :
Dávidné Gyarmati Zsuzsa - szövő
Hugyecz László - fazekas
Kiss Árpádné - viseletkészítő
Lakatos Zsuzsanna - tojásíró
Szabó Karola - szalmafonó
Zsolnai Mihály – fafaragó
Ezen a fesztiválon Longueuil lakosai megismerkedhettek a
magyarországi csapat munkájával és láthatták miként festik
a hímes tojást, megcsodálhatták a szalmából font készítményeket,
hogyan működik a karmantyúval való szövés, valamint a palást
készítés, és nem utolsó sorban, a fazekas mesterség valamint
a fafaragás kápráztatta el az érdeklődőket.
Jó alkalom volt arra is, hogy vásárolhattunk termékeikből.
A jó időnek köszönhetően a régi Longueuil központja és
parkja zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel ez alatt a néhány
nap alatt.
Arra a kérdésemre, hogy mit jelentett Igyártó Gabriellának
és társainak a LongueuiI-i részvétel így válaszolt:
“Nagy élmény volt mindenki számára ,nagyon jólesett az
érdeklődés ,főleg az emigráns magyarok köréből. Érdekesek
voltak számunkra a fesztiválon résztvevő helyi művészek,
a fesztivál hangulata .Sok jó tapasztalattal tértünk haza.
Saját szövetségünk legnagyobb rendezvénye minden évben a
Budavári Palotában látható, augusztus 17-20 között, Mesterségek
Ünnepe címmel .
Hasonló a Longueuil-i rendezvényhez csak sokkal nagyobb,
800 kézműves ,népművész vesz részt és kb. 1500 néptáncos
és zenész. Erre a rendezvényűnkre hívtuk meg Christine-t
és csapatát reméljük, így lesz folytatás.
Ismertetőül még néhány szó a Népművészeti Egyesületek
Szövetségéről (NESZ).
“A Népművészeti Egyesület 1982-ben alakult meg Budapesten.
Legfontosabb célja a hagyományos magyar népi kézművesség
értékeinek megőrzése, a népművészettel foglalkozó emberek
összefogása. Mivel időközben több megyei szervezet alakult,
1994-ben létrejött a Népművészeti Egyesületek Szövetsége
(NESZ)
A NESZ összefogja az országban működő 34 megyei, ill.
regionális Népművészeti Egyesületet és Kézműves Műhelyt.
A Szövetség feladata a szakmai irányítás, a tagszervezetekkel,
alkotóházakkal való folyamatos kapcsolattartás, tevékenységük
koordinálása, a kölcsönös információáramlás biztosítása.
Ezen kívül a NESZ tevékenységi körébe tartozik pályázatok
kiírása szakmai továbbképzések, táborok megszervezése,
valamint különböző rendezvények, kiállítások, konferenciák megrendezése is.
A Szövetség 1987 óta minden évben megrendezi a Budai Várban
a magyarországi kézművesek legnagyobb országos rendezvényét,
Mesterségek Ünnepét. Ez a rendezvény egyre nagyobb szakmai
és idegenforgalmi sikert hoz. Ezt a résztvevők és a látogatók
folyamatosan növekvő száma, valamint a médiában megjelent
pozitív tudósítások bizonyítják.
1994 óta a Mesterségek Ünnepe legszínvonalasabb kézműves
résztvevői az Év Mestere és az ÉV IFJÚ MESTERE díjat kapják.
A NESZ feladatának tartja a megyei szervezetek, alkotóközösségek
munkájának erősítését, a kevésbé fejlett magyarországi
régiókban és a határainkon túl élő magyar nemzetiségűek
körében is.
A fentebb megjelent információt a Népművészeti Egyesületek
Szövetségének web oldaláról közölte a cikk írója.
Jó volt találkozni a magyarországi csoporttal, egy kis
hazait hoztak tarsolyukban, hogy itt is büszkélkedhessünk
és megmutathassuk népművészetünk szépségeit és hagyományainkat
a világnak, amire a népművészek olyan nagyon figyelnek és
oly sok munkát fordítanak, ahhoz hogy örökségeinket és hagyományainkat
meg tudjuk őrizni.
Kívánunk a Longueuil-i résztvevőknek további jó munkát és
a mielőbbi viszont látásra!
A HUVAC torontói őszi kiállításának margójára
Dancs Rózsa
A kanadai Magyar Képzőművészek Egyesülete –(3555 Don Mills
Road, Unit 18, PO Box 2013, Toronto, ON M2H 3N3) – 2007.
szeptember 15-én nyitja meg őszi tárlatát az Egyesület
állandó székhelyén, a 840 St. Clair Ave. West címen működő
Torontói Magyar Kultúrközpont Petőfi-termében. A kiállítás
fogadással nyílik a Kultúrközpont szüreti bálja előtt d.
u. 5 órakor. A bálba érkező vendégeknek így megismerkedhetnek
a HUVAC tevékenységével, művésztagjaival. Ezek a művészek
közöttünk élnek, otthonról átmentett tehetségüket alkotásaikban
teljesítik ki, hogy gazdagabbá tegyék ne csak saját, hanem
mindannyiunk életét. Tudnunk kell, hogy művészeink neve
nem ismeretlen a szakmai világban, hiszen legtöbbjük otthon
is kiállította képeit akár csoportosan, akár egyénileg.
Sőt, ittjártakor a Magyar Köztársaság elnöke, Dr. Sólyom
László is elismeréssel nyilatkozott róluk, miután megtekintette
a képeket. Változatos műfajok, változatos témák ragadják
meg a tárlatlátogató figyelmét. Tájképek, csendéletek,
fotók, akvarellek, grafikák mind-mind egy-egy alkotói világ
titkait sejtetik – az élet szép pillanatait villantják
fel, megidézve hol az otthoni emlékeket, hol utazási élményeinket,
hol pedig otthonná vált új környezetünket. Tisztelet illeti
magyar származású kanadai képzőművészeinket, hiszen tudvalevő,
nagyon kevésnek adatott meg a lehetőség, hogy alkotói munkájából
meg tudjon élni.
Ezt legtöbbjük másodállásban, mondhatnók,
fényűzésből műveli. De, ahogy Reményik Sándor versében
megfogalmazta, “A lélek él. Testvéreim./ És hitet nem cserél./
A lélek él: betűben, színben, fában./ Hullámos hangban
és merev márványban,/ Száz változáson át/ Amíg meg nem
tagadja önmagát.// A lélek él, és munkál csendesen,/ Kis
szigeten, vagy roppant tengeren,/ De amit alkot: nem szól
a világnak,/ Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak.
/ A lélek él, Testvéreim,/ És hitet nem cserél.” (A
lélek él)
A most megnyíló őszi tárlaton nem minden HUVAC-tag állít
ki, bizonyára más elfoglaltság miatt, akik viszont most
bemutatkoznak a látogatóknak, büszkén állítják: a legszebb
ünnepi pillanat az, amikor képeik előtt állhatnak. A pillanat
ünnepélyességére koccannak a poharak, hogy további munkára
serkentsék Eva Bell-t, a HUVAC elnökét, Gaál Máriát, Horthy
Nándort, Horthy Turkewitsch Évát, Körmendi Fredet, Lipson
Katherine-t, Löwy Katalint, Majthényi Barbarát, Pildner
Évát, Prosenyák Steve-t, Sárkány Máriát, Tóth Rozáliát,
Vajna Iringót, Zaletnik George-ot és Zaletnik Júliát.
A kiállítás, amelyet a Magyar Kultúrközpont alelnöke,
Szabó Katalin nyit meg, szeptember 15-től október 27-ig
tekinthető meg. Szakítsunk egy fél órát, lépjünk be a második
emeleten levő Petőfi-terembe, lélekben gazdagodva távozunk.
További felvilágosításért a következő telefonszámon lehet
érdeklődni: (416)-654-4926.
|