Magyar Krónika
Montreál, május 26.

Szendrei Ildikó
                               

Az égi per írója: Balogh Győző, Magyarországon született, Zalaszabarban 1926. december 22-én. A kis szülőfalu iskolájából a keszthelyi premontrei gimnáziumba került, aminek sikeres elvégzése után a budapesti egyetem bölcsészettudományi karára iratkozott be.

Ezidőben jelentek meg első írásai egy budapesti hetilapban. Szép kezdet, ám folyatása nem lehetett, mert a lap szerkesztőségét önkényesen egy kommunista újság foglalta el. Balogh Győző ezek után búcsút mondott annak, hogy a Szovjetunió által megszállt Magyarországon irodalmi babérokat szerezhet. Szabadabb pálya lehetőségeit kereste: átiratkozott a Jog- és Államtudományi Karra. Ám a kommunista terror tobzódása, ezekben az években (1947-1951) érte el Magyarországon a tetőfokát. Így jogvégzettséggel is csak a vörös államapparátus kiszolgálója lehetett volna, tehát szabadságvágya ismét új, kötetlenebb munkaterület felé irányította. Kemény munkával színművészetet tanult, amire alkata, képessége szép énekhangja, amit a legjobb mesterrel képeztetett, valósággal predestinálta. A siker nem maradt el! Hamarosan állami színházak első énekes színészeként eljátszotta az operettirodalom legszebb bonvivánszerepeit.

Az irodalomtól ezek a sikerek sem térítették el. Szabad idejében sokat írt: regényt, drámákat, elbeszéléseket abban a reményben, hogy majd Magyarországon közzéteheti őket.

1969-ben sikerült nyugatra jutnia, ahol szerződést kötött németországi fellépésekre. Münchenbe költözött. Ottani szereplései bőven hoztak pénzt, de őt mégis inkább a nyugaton kitáruló irodalmi lehetőségek érdekelték. Írásait párizsi, müncheni, amerikai, kanadai lapok közölték.

Mivel nem volt hajlandó az akkor még szovjet megszállás alatt levő Magyarországra visszatérni, távollétében egy budapesti bíróság két év börtönbüntetésre, és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Ennek zűrzavarában -két mű kivételével- valamennyi kézirata eltűnt. Ami megmaradt (Az égi per), azt a Kanadai Magyar Művelődési Központ (Toronto) adta ki és az USA-ban aranyéremmel tüntették ki. A másik, egy zenés vígjáték (Harc az özvegyért) rendkívül nagy színházi sikert aratott.

A szabad Magyarországra 1992-ben tért vissza, miután eredeti családi otthonát sikerült visszaszereznie. Ma is ott él és dolgozik második feleségével, a kiváló, magyar és angol nyelven publikáló Petres Judithttal.

Az égi per

Az író fennmaradt főműve.  Költeménydráma az emberi sors tragédiájáról.

Tulajdonképpen az egész mű a bűn kérdése körül forog. Mindez az emberi lélek és a szabad akarat műve volna? Vagy létezik valami fölöttes Sugalmazó? Létezik-e valamilyen - Univerzumunk fölötti - létszféra ,,fénybirodalma", a tér és idő dimenziós világunkon túl? Vagy mi, földi halandók lennénk a lét végső mértéke? Csak az létezik, amit mi létezőnek vélünk? És a gonoszság? Az nem tapasztalat? Földszintes a valóság vagy többemeletes? Nem hatalmasabb-e a láthatatlan a láthatónál? Mit üzen a titokról Balogh Győző drámája?

Csillagok hullnak, de mindig születnek újak. A legtalálóbb címmel kaphatná kézhez az olvasó Balogh Győző Az égi per című drámáját. Miért mellőzik egy ilyen időtlen dráma íróját? S miért kell az égi jel, ahhoz, hogy tudjuk Isten valóban létezik? Egyáltalán tudják-e az emberek ki is az Isten, tudják-e mi az a boldogság, tudják-e mi az a bűn vagy a bűnbocsánat?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem a dráma olvasása közben. Rettenetesen nehéz vállalkozás volt ez a mű, de érdemes volt. Egész világot teremetett bennünk Balogh Győző. Talán azzal, hogy olyan dolgokra mutat rá, vagy olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket mindenki meg tudna válaszolni. Ritka pillanat az ilyesmi, mert manapság mindenki új filozófiát akar teremteni. Ő  maga, teszi halhatatlanná teljesítményét. Még egyszer mondom nem értem miért ilyen Az égi per fogadtatása, miközben a formátumot, a színvonalat, egyéni varázsát senki sem vonhatja kétségbe. Ebben a műben igazán egyéni hangot talált. Illúziókat kelthetnek bennünk dráma sorai, megállítva, kimerevítve az időt, de tetszés szerint nem felcserélhetővé és ismételhetővé téve a történteket. A magyar drámaírás élvonalába emeli e mű a szerzőt. Azt hiszem erre mondják, utolsókból lesznek az elsők.

Az önmagában végtelenül tökéletes és boldog Isten tisztán, jóságából elhatározott terve szerint szabad akaratából megteremtette az embert, hogy boldog életének részesévé tegye. Amikor eljött az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, mint a bűnbe esett emberek Megváltóját és Üdvözítőjét, hogy Egyházába összehívja az embereket, s a Szentlélek tevékenysége által fogadott fiaivá és a maga örök boldogságának örököseivé tegye őket, mert az ember természeténél fogva ,,fogékony" Istenre.

Hinni kettős kapcsolatot jelent: kapcsolatot a személlyel és kapcsolatot az igazsággal. Balogh szerint a hit az örök élet kezdete. A hit nem magányos aktus. Senki sem képes egyedül hinni, mint ahogy egyedül élni sem képes. Senki sem önmagának adja a hitet, mint ahogy az életet sem. S ha különböző emberek, nyelvek is vannak a világon, a hagyomány tartalma egy és ugyanaz.

Az örökös megbotlás, és bűnbánat hiánya az, ami Istent arra a döntésre készteti, hogy a mennyben tanácskozást hívjon össze.

Az égi perben az Föld védelmét a történelem lángelméi képviselik, azok a volt földi halandók, akik maguk is megízelték az élet, boldogságtól, sikertől vagy keserűségtől átitatott oldalát. A legnagyobb élmény az ellenérvek, vádak és mentségek olvasása. Olykor annyira átélhető, hogy már már az olvasó is beleszólna. Az is a szerző érdeme, hogy a mű érthető magyarsággal, követhetően van megírva. A szépség és a gördülékenység csak úgy hajtja bimbóit a logika virágán. A drámából kiderül, -ha valaki még nem tudta volna- hogy a bűn, az erkölcsi törvény és az erkölcsi érték ellenében hozott szabad, és ezért számon kérhető döntés. Balogh ,,gondolkodói" is felfedezik az ember bűntudatában, annak a mély meggyőződésnek visszhangját, hogy a bűn minden rossz legnagyobbika, mégpedig azért, mert általa a szent isteni akarat és az isteni rend sérül meg. A belátáson alapuló bűntudat tehát nem a megbecstelenedés és elfajzás, hanem saját személyünk megsebezhetetlen méltóságának, valamint az emelkedett, kifinomult lelkiismeretnek a kifejeződése.

Miért él ezekben az egyéniségekben és az emberekben az Isten utáni vágy? Mert azzal, hogy a maga képmására teremtette az embert, a szívükbe írta a vágyat, hogy az ember látni akarja Istent. Jóllehet ezt a vágyat sokszor nem ismeri fel az ember, Isten mégis szüntelenül magához vonzza őket, hogy Őbenne találják meg az igazságnak és a boldogságnak azt a teljességét, amit állandóan keresnek. Éppen ezért az ember természete és hivatása szerint vallásos lény, aki képes közösségbe kerülni Istennel. Ez az Istenhez kapcsoló, bensőséges és eleven kötelék ajándékozza a műben és a valóságban az embernek alapvető méltóságát. Balogh Győző teljesen egyértelmű dolgokat vázol fel, s olykor rejt el Az égi perben. Szerinte Isten értelmesnek teremtette az embert, személyi méltósággal ruházta fel, ami azt jelenti, hogy tetteinek ura és felelős értük. Minden egyes ember önmaga felett rendelkezik.