Magyar Krónika
Montreal, okóber 23.

Androvics Tamás
plébános

A Magyarok Nagyasszonya búcsúnapja talán újat nem mond, hiszen sokszor hallottuk, hogy ez az ünnep, ez a búcsú honnan ered, mi a háttere, mit szeretne mondani és miért fontos.

Tudjuk, hogy 1038-ban, a magyarok számára fontos történelmi esemény zajlott le.  Szent István, első királyunk, nagy gondban volt az ország jövőjét illetően.  Eredeti terve az volt, hogy az országot fiára, Imrére bízza.  Azt szerette volna, hogy ha ő lett volna a trónörökös és a  hatalmat ő vette volna át.  Ha Szent István intelmeit olvassuk, amelyeket fiának  írt, láthatjuk, hogy fiát uralkodásra és kormányzásra nevelte és készítette elő.

Azonban, az élet mást hozott és mást diktált, hiszen fia tragikusan és fiatalon meghalt.  Miután ezt a tényt a rokonok megtudták, elkezdődött   a trónért való egymásközti vetélkedés .  Sokan voltak, akik úgy gondolták, hogy uralkodásra alkalmasak és szerették volna az országot vezetni; a hatalomért sokan álltak sorban.  Szent István másképpen látta a helyzetet.
Ő egyet sem tartott alkalmasnak arra, hogy halála után valamelyikük is  vezesse az országot, hiszen ők nem Isten akaratát tartották szem előtt, hanem saját, önző céljukat akarták érvényesíteni.  Ezért, halála előtt, amikor nem  talált méltó utódot, Szent István hitből fakadóan, bölcsen, Máriának ajánlotta  fel az országot, hogy ő legyen az, aki az országot irányítja. Ő legyen az, aki a magyar népet nem hagyja cserben, hanem a nép királynéja lesz.

Ez Szent István öröksége és ez az, amit mi hagyatékban kaptunk. De feltehetjük a kérdést, hogy mit is jelent mindez?  Égető ez a kérdés,  hiszen ma együtt vagyunk, erre a búcsúnapra ebben a montreali templomban gyűltünk egybe, de miért?  Nekünk miért fontos ez a nap?  Évről évre miért üljük meg ezt a napot, távol az óhazától, távol attól a helytől, ahonnan jöttünk, vagy ahonnan szüleink vagy nagyszüleink jöttek?  Magyarországon jogosan tehetik fel a kérdést, hogy Kanadában miért tarják meg ezt a  napot?

Mi értelme van?  A templomot miért nem valamelyik más szent tiszteletére szentelték fel vagy keresztelték át?  Minek tartják meg ezt a napot?  A válasz pedig nagyon egyszerű: mert nekünk, magyaroknak, ideát   Kanadában is, a Magyarok Nagyasszonya reményt adott és ad továbbra is.

 A mai olvasmányban halljuk, amint Izajás próféta a következőt írja: "nálam az élet és erény minden reménye". Viszontagságok idején, a Szent Szűz, királynőnk és Nagyasszonyunk a magyar nép mellett volt és segített.  Ő az országot és a népet valóban bölcsen kormányozta és a legnehezebb időkben is reményt adott.  Ennek köszönhetjük, hogy népünk a tatárjárást, a török veszedelmet, a Habsburg uralmat és a kommunista  terrort átvészelte.  Prohászka Ottokár, az egyik legismertebb XX. századi magyar püspök, egyik könyvében a Magyarok Nagyasszonyáról a következőképpen ír:

"...történetünk verőfényében éppúgy, mint mély árnyaiban ott látom  alakját, mely az égből leszáll s megáld; hallom nevét, mely a királyok és hősök  nevei mellett és fölött hangzik, mint angyalének; ez az alak, ez a név: Mária".
Tehát Mária nevének puszta kiejtése és megemlítése elég volt ahhoz, hogy a magyar népnek új reményt adjon.  Ő volt az, aki a magyar nemzetet többször újraélesztette.

De ez a történet nem a múltban ér véget, hanem a jelenben, a kivándorlókkal folytatódik.  Azoknál az embereknél, akik egy bőrönddel és nyelvtudás nélkül a nekivágtak a nagyvilágnak,  egy jobb és biztosabb élet reményében.  Ezek az emberek nem feledkeztek meg Máriáról, a Magyarok Nagyasszonyáról. Életük folyamán többször, sőt sokszor, a legnehezebb időszakokban, idegenben a Szent Szűzhöz, királynénkhoz fordultak segítségért.  A mai ünnepen arról a csodálatos tényről emlékezünk meg,  hogy a Magyarok Nagyasszonya a magyar hazától messzire, külföldre emigrált magyarokon segített.  Mária az, aki a távolságokat áthidalja, és minden magyaron segít, hogy Ő legyen minden magyar reménye és segítsége.