az 1956-os forradalom emlékére

Magyar Krónika
Toronto, .november, 7.

Dancs Rózsa

Mondják, akkor is ilyen kellemes őszi napra virradt Budapest, mint az  idén.
2008. október 23-án Torontóban ragyogott a nap a déli órákban, amikor megkezdődött az impozáns torontói Városháza előtti téren az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emléke előtti tisztelgés. Vaski Gábor, a  Kanadai Magyar Kultúrközpont elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Nt. Vass  Zoltán imádsága következett. Ezután Beer Sándor, a Magyar Köztársaság torontói főkonzulja mondta el ünnepi beszédét, utalva nemcsak a magyar események világviszonylatban is kimagasló történelmi jelentőségére, hanem a prágai tavasz és a lengyelek folytatta küzdelmek fontosságára is. A magyar származású Georgina Bencsik az Ontario-i Liberális Párt küldötteként  jelent meg a zászlófelvonáson. A Multikulturális Hivatal főnöknője a szülői  házban hallottak alapján idézte fel 1956 dicső napjait, amikor a magyar nép szabadságszeretete legyőzte a félelmet, és felkelt elnyomói ellen. A politikusnő - mint mondta - büszke magyar gyökereire, és boldog volt, hogy együtt ünnepelhetett a forradalom veteránjaival Toronto szívében.

Telch György, a Királyi Kanadai Veteránok Légiójának tagja, beszédében párhuzamot vont a legfontosabb magyar történelmi események között. "Az 1956-os forradalom és szabadságharc mintha az 1948-49-es forradalom és szabadságharc egyenes folytatása lett volna" - mondta. "Mindkettő hasonló okokból indult el. Mindkettő spontánul kezdődött. Mindkettő hasonlóképpen végződött - külföldi idegenek beavatkozásával. 1849-ben a cári orosz hadsereg, 1956-ban a szovjet orosz hadsereg fojtotta vérbe a szabadságharcot. A felkelők nagyjából civilek voltak: egyetemisták és főiskolások, akikhez munkások, inasok és segédek csatlakoztak, értelmiségiek és tisztviselők - fegyvertelen férfiak, nők és gyermekek, akikhez később felsorakoztak a katonák is.
Fegyvertelenek voltak, de amikor az ÁVO a békésen tüntető nép közé lőtt, puszta kézzel nekimentek és elszedték a fegyvereiket. Ez volt az igazi bátorság! Az egykori egri nők hősiességére emlékeztető merészség.

Az 1956-os októberi forradalom elkerülhetetlenül szabadságharccá vált,  mert a magyarokban perzselt még annak a  szabadság vágynak szikrája, amelyet a mohácsi vész óta több mint 400 év alatt sem tudtak kioltani lelkükből az idegen megszállók. Ez a szikra lobbant lángra és az egész kommunista világrendet fenyegető tűzcsóvává nőtt, amiért el kellett fojtani. Azoknak volt fontos megállítaniuk, akiknek nem a nemzet, nem a haza, hanem a  hatalom volt az istene, de gyengék voltak a fenséges népi erővel szemben. Ezért behívták a szovjet orosz tankokat. Még ma is iszonyattal kérdezzük: milyen állam, milyen kormány az, amelyik háborút visel  saját polgárai ellen?

Vajon nem terror az, amit tesznek saját hazájukban? Torontóban élünk,  Kanada a befogadó hazánk. Nézzünk végig egy pillanatig itt a Queen és Bay  utcákon!

Képzeljük el, hogyan éreznénk magunkat, ha idegen megszállók tankjai lőnék az épületeket: az Eaton Centre-t, a csupa üveg iroda- és  üzletházakat, a Sheraton Centre-t, az éttermeket és lakóházakat, és legépfegyvereznék a járókelőket meg a vásárlókat? Borzalmas gondolat, ugye? Tekintsünk  Budapest korabeli fényképeire - csodálattal, büszkeséggel az orosz benyomulás  előtti városképre, és kétségbeesetten pusztításaikra. Mind 1849-ben, mind 1956-ban a végeredmény ugyanaz volt: az egyenlőtlen harcban ezrek és ezrek vesztették az életüket. Ezrek és ezrek kerültek börtönökbe, az osztrák Kufstein-ba, egy évszázaddal későbbi Andrássy út 60-ba és Recskre, egyes adatok szerint negyed millió fiatalt küldtek az orosz Gulág feneketlen poklába, ahol aztán örökre eltűntek és soha többé nem hallottunk felőlük.  És még mindig nem szóltunk arról a több száz mártírról, akiket a Kozma utcai börtönben vagy másutt kivégeztek. Vagy azokról a 14-15 éves, halálra ítélt gyermekekről, akik a siralomházban várták nagykorúságukat, hogy születésnapjukon meggyilkolhassák őket. Az utolsóval 1961 augusztusában végzett a kommunista hóhér. Csoda-e tehát, hogy több mint 200,000-en menekültek el a megtorlás elől és lettek hazátlanok?

Emlékezzünk arra, hogy 1919-ben, az első világháború után Magyarországnak nem maradt hadserege és idegen ügynökök, szovjet orosz segítséggel,  hasonló brutalitással, sikerült bevezetniük a Tanácsköztársaságot. Ez azonban egy  évig sem tartott. Az akkori vezetők szovjet orosz segítséggel 1945-ben visszajöttek, hatalomra kerültek. Az 1956-os forradalom ezek uralma ellen tört ki.

Magyarországnak szörnyű pusztítást okoztak az orosz inváziók. A  magyaroknak elege van az orosz tankokból, a kommunizmusból és a diktátorokból!
Ma azoknak a bátor lelkeknek emléke előtt tisztelgünk, akik életüket áldozták, akik börtönökben sínylődtek, akik eltűntek a Gulág poklaiban, akiket kivégeztek.
Mi, a torontói Kanadai Magyar Közösség tagjai, köszönjük Kanada Államának nemeslelkűségét, hogy azonnal biztonságos menedéket adott a több mint  37,000 magyar menekültnek. És köszönjük Toronto város vezetőségének, hogy kihirdették a Magyar Napot és minden évben lehetővé teszik a Városháza  előtt, a magyar zászló felvonását."